SHOUD – A remény szárnyán 4 – 2025.01

BÍBOR KÖR ANYAGOK

A remény szárnyán sorozat

4. SHOUD – ADAMUS SAINT-GERMAIN közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

2025. JANUÁR 4.

crimsoncircle.com

 

Vagyok, aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

Üdvözlök mindenkit. Üdvözöllek egy új évben. Ah! Látom… (a közönség „Boldog új évet!” kiált és tapsol)

Ahh! Micsoda csapat! Csak a shaumbrák! Csak a shaumbrák! Mutassuk még egyszer a közönséget, mielőtt lehúzzátok a fényeket. Ez az. Csak nézzétek meg ezt jól most, és majd egy év múlva (nevetés), és figyeljétek meg a különbséget!

Tehát, ez egy erős év, és lehet, hogy egy kicsit kemény voltam mostanában a Shaumbrával, mindannyiótokkal. El kell engednetek a gondjaitokat. Azok csak történetek, nem? Történetek a rossz gyerekkorotokról vagy egy rossz kapcsolatról vagy bármi legyen is az. Áldozati történetek, bármi is az. Ki kell pucolnunk a legutolsókat is, muszáj, mert mostantól túl gyorsan fognak menni a dolgok a Földön – de komolyan, még nem láttátok, mi is az a gyors, olyan gyorsan –, és egyszerűen fárasztó, annyira fájdalmas ezeket a problémákat cipelni. Lenyomhatnánk ezt a monitort, légyszi? (Adamus nevet) Mármint nem lenyomni, hanem lekapcsolni. (nevetés)

Nem cipelhetitek ezeket magatokkal. El kell engednetek, és valójában ez elég könnyű. És tudom, páran megsértődtök, amikor ezt mondom, de elég könnyű. Egyszerűen csak eldöntöd: „Elengedem ezt az összes cuccot.” Amikor ezt megteszed, érezheted, amint feljönnek azok az aspektusok, és harcba szállnak veled emiatt. Érezheted azt a trutyizáport, ami elhagyja a rendszeredet. Lehet, hogy megbetegszel egy-két hétre. Az is rendben van. Mert muszáj elengedned ezt a cuccot.

Ahová mi tartunk a munkánkkal, amiből majd kaptok egy kis ízelítőt a mai merabh-ban – ahová mi megyünk – és Cauldre most letolt engem, hogy a „munka” szót használnom. Ez munka, de ez a küldetély (küldetés + szenvedély). Ez a valódi szenvedély, amiért itt vagytok. Munkának fogjuk hívni, de amiért mi most itt vagyunk, amit mi csinálunk, az nagyon fontos. Ez nem csak egy újabb olyan barátságos kis New Age-es csoport, spirituális tanfolyam vagy filozófiai tancsoport. Mi egy küldetés miatt vagyunk itt, hogy valamit elvégezzünk. Ezért jöttetek ide ebbe a létidőbe, ezért tűrtétek a sok szarságot. De most itt az ideje, hogy elengedjétek őket. Muszáj lesz elengednetek, de ebbe majd jobban belemegyünk ma. De boldog új évet mindenkinek! Boldog új évet, 2025. Ideértetek.

Hol tartunk

Mielőtt továbbmennénk, szeretném, ha beleéreznétek magatokba most, ebben a pillanatban. Itt és most, bárhol is legyél ebben a Most pillanatban. Csak érezz bele egy pillanatra. Nem kellenek szavak. Csak érezz bele.

(szünet)

Ahol gyakran elrontjátok, az az, hogy azt hiszitek, szavakat kell találnotok az érzéseitekre. Nem kell. Csak érezzétek.

(szünet)

Barátkozzatok meg azzal, hogy csak éreztek, szavak nélkül.

(szünet)

Most pedig szeretném, ha beleéreznél az egy évvel ezutáni önmagadba. 2026 újévkor, egy év múlva. Nem egy mentális képet kell megpróbálni fabrikálni. Érezd magadat.

(szünet)

És engedd, hogy az az én itt legyen most veled, a 2026-os. A jó hír az, hogy eljutottál oda, egy év múlva. (Adamus nevet) És a dolgok eléggé másként lesznek. De érezz bele.

(szünet)

Kuthumi mondta pár évvel ezelőtt, azt mondta, „Már megvilágosodtál. Most csak megtapasztalod, hogyan jutottál el odáig.” Már 2026-ban vagy, bizonyos értelemben, és mit fogsz most megtapasztalni, hogy odajuss. Miben leszel más? Érezz bele egy pillanatra.

(szünet)

Most pedig érezz bele abba, amiről nemrégiben beszéltünk, önmagadba, a gyermekkori varázslatba (a DreamWalk for Childhood Magic című anyagra utal). Abba az önmagadba, amikor úgy hároméves lehettél, amikor először kerültél tudatába az újévnek. Mikor még pici, mindenre rácsodálkozó gyerek voltál. Olyan érzés volt, hogy még csak most lett vége a karácsonynak, és most mindenki az új évet ünnepli. És te azon tűnődtél, „Mi az, hogy új év? Mi az?” Van ebben egy szép ártatlanság, „Mi az, hogy év?”

Érezz bele, abba a részedbe, ami teljesen varázslatos volt. Nem voltak még meg ezek a szűrőid és sablonjaid, amik kiszűrik a gyerekkori varázslatot.

Tudom, páran azt mondjátok, „Hát, én semmire nem emlékszem ebből.” Lószar. (Adamus nevet) Emlékezz. Létezett. Csak kiszűrted. De ez egy szép emlék, és nem csak kitalálod. Ez a másik, amit csináltok, „Jaj, ezt az egészet csak kitalálom.” Nem, nem csak kitalálod. Kisgyerekként mindegyikőtök úgy jött ide a Földre, hogy hatalmas tehetséget hozott magával, a többi világokkal való kapcsolódás képességét. Érezzetek ebbe bele, abba a fiatal gyermekbe, két- vagy hároméves, talán négy. Néhány lassan tanuló lehet, hogy 14, 15 volt. (nevetés) De érezzetek bele abba a varázslatba!

(szünet)

Az szinte – nem is szinte – az sokkal valódibb világ volt, mint a való világ. Megtanultátok, hogy alkalmazkodjatok az elmés világhoz, a lineáris világhoz. A gyerekkori varázslatotok, az valódi volt. Beszélgetni lényekkel, akik nagyon is valódiak voltak. Hozzátok ezt most vissza, amint belépünk 2025-be, amint kapcsolódunk az előttünk álló évhez. Ez visszatér, ez a képesség, hogy kapcsolódj vele, és ne csak kitaláld. Ez nagyon is valódi.

És lehet, hogy ezúttal nem unikornisok lesznek. Lehet, hogy nem kis manócskák, hanem ez a 3D-n túli világ. Olyan világok, amik nagyon is valódiak. Nagyon valódiak. Majd még beszélni fogunk erről, de van ennek egy költői részlete is, „Én mint a varázslény”. Nagyon költői, nagyon kreatív, nagyon szép, de közben nagyon is része a fizikának. Most még csak a felszínt kapargatják. Alternatív valóságok, amik ezen kívül léteznek. Most még csak elmélet, de fel fogják fedezni, ahogy kutatják a kvantumfizikát, hogy nagyon is lehetséges. Alternatív valóságok, amik léteznek, de nem tudnak egymásról.

De ahová mi tartunk, ti tudtok róluk. Tudtok önmagatokról más valóságokban, és erre az egyik elsődleges példa az, hogy az álmaitok egyre intenzívebbek. Sok panaszt kapok. Már van egy panaszládám. (nevetés) Igen. Régóta nem jártam a közelében se (nevetve), mert mindig tele van.  Ha ma este kiüríteném, reggelre megint tele lenne. Az egyik közülük: „Adamus, miért vannak ezek az álmok? Miért ilyen intenzívek – nem tudom átaludni az éjszakát.” Álomciklusokon mentek át. És ezekben az álomciklusokban megjelennek mindenfélék az előző életeitekből, vagy ahogy az előző életeitek átélik a Realizációjukat; mintegy történetként látjátok ezeket, az ő történetük, és ti álmodtok róla. A gond ott van, hogy az elmétek még mindig furcsa módokon értelmezi a szimbolikáját, de csak álmodtok. Átszivárog. Megtapasztaljátok – vagy inkább megfigyelitek, ez jobb szó rá – megfigyelitek, mi történik az előző életeitekkel.

Most már másféle álomállapotokba mentek át, amikben a kinti, alternatív valóságokkal kerültök kapcsolatba. A többségük valójában nem olyan lényeges. Ne kattanjatok rá, mert lehet, hogy van ezer vagy még több ilyen alternatív valóságotok, és a többségük másodlagos. A lényeg csak az, hogy értsétek, ezek történnek, és lehet hozzájuk kapcsolódni, és lehettek abban az Ésben, amiről régóta beszélünk.

Némely alternatív valóság nagyon szép, és potenciálisan fontos, mert, mint láthatjátok, egy bizonyos pályán vagytok, egy bizonyos ösvényen, azt gondolva, hogy semmi sem tud megváltozni. Azt gondolva, hogy csak kisebb fejlődéseket tudtok elérni az út során. Miközben van egy alternatív valóság – már-már nevezhetnénk álomállapotnak, de sokkal valóságosabb, mint egy álom – egy valóságváltozat, amiben te ott igazából létezel, és ahol varázslatos események történnek. És amikor azt mondom, hogy „varázslat”, azt értem, más szóval, hogy kvantumfizikai féle valóságok, amik odakint vannak. Amikhez hozzáfértek, amik ti vagytok – nem valaki más van ott, nem csak a lelked mesél el több történetet, hanem az te vagy – és képzeljétek el, hogy ezekhez kapcsolódni tudtok, és élni tudjátok őket. Úgy értem, hogy benne élhettek. Nem vagytok többé egyetlen dimenzióra lekorlátozva.

Ez mind a fényen alapszik. Azokban a valóságokban minden fényalapú, és ez az oka annak, hogy – emlékeztek, amikor Jami a Merlin Metafizikájában (itt) a 2044-es évről beszélt, onnan jött, de arról beszélt, mi történik, mikor is, olyan hét, nyolc év múlva. Azok után a részek után Cauldre csak nevetett, és letolt, hogy „Eh, micsoda tündérmese, hogy mindez meg fog történni alig pár év múlva, és az egész világ megváltozik.” Tényleg meg tud, mert már léteznek valóságváltozatok, amik azon az ösvényen vannak. Csak fény kell hozzá. Ennyi. A fény pedig természetesen képzelet, és elképesztő dolgokat lehet művelni a fénnyel.

A tudomány még csak most kezdi, kezdi, kezdegeti pedzegetni ezt, de még messze járnak. Be kéne nézniük a Shoudjainkra és a workshopjainkra. (kis nevetés) Mi meg tudnánk mutatni nekik a rövidebb utat. Mi egyszerre nézzük ezt egy költői nézőpontból, és egy amolyan elbeszélői nézőpontból, de ez ugyanannyira kvantumfizika, amit mi itt épp csinálunk. Kvantumfizika. Ti mind a fizika nagydoktorai vagytok, mert mi nagyon új távlatokba merészkedünk el.

Tehát, haladjunk.

Nagyon fontos idén, hogy elengedjétek a szarságokat, és én nem fogom szó nélkül hagyni, ha meglátom nálatok. Miért ragaszkodtok hozzá? „Nem ragaszkodom hozzá. Csak egyszerűen nem ereszt. Mindenhová követ.” (kis nevetés) Nem, nem. Te ragaszkodsz hozzá. Nem fogom szó nélkül hagyni. Emlékeztek, ahogyan a makyóval is csináltam. A makyo nagyja mára eltűnt, de még mindig cipelitek a cuccokat. Semmi sem a tiétek belőle. Azok csak történetek, és ti meg tudjátok változtatni a történetet, és le tudjátok tenni a szarságot. És ha azt hiszed, hogy nem tudod, hogy az nagyobb nálad, meg kell kérdezned magadtól, hogy miért hagyod, hogy még mindig szerepet játsszon az életedben. Valamit biztosan nyersz belőle.

Túl sok dolgunk van idén, amihez egy olyan elkötelezett csapat kell, amilyen ti vagytok. Észre vehettétek, hogy vannak, akik jönnek és mennek a Bíbor Körből. Nos, őket vonzza a fény, ide jönnek, és húhú!, ez nem nekik való, mert mi nem kumbayázunk, mi rögtön a tárgyra térünk. És ti ezért vagytok itt, és ez most nagyon fontos.

Két nagy áttörés idén

2025. Sok-sok áttörés lesz a tudományban, fizikában, és nagyjából mindenhol máshol is. Bővebben erről a ProGnost-ban beszélek, de most két fő dolog, amire érdemes odafigyelni 2025-ben. Ezek nem feltétlenül fognak megjelenni a Wall Street Journal címlapján, de akkor is megtörténnek. Lehet, hogy kicsit túrni kell majd utánuk a műszaki oldalakon vagy ilyesmi, de két óriási áttörés érkezik.

Az első az energiához kapcsolódik. Energia. Nagyszabású áttörés lesz az ingyen energiában idén. És, nos, ez – Cauldre és Dr. Doug beszélgettek erről a minap telefonon – ez jó hír. Ingyen energia. El tudjátok képzelni? Az autótok, soha nem kell bedugni vagy megtankolni. Csak úgy megy. Szabad energia. A világ gondjainak nagyrészét, amit nem az egyház, azt az olaj okozza. Hát nem vicces, hogy a vallások és az olaj epicentruma nagyjából ugyanaz a hely? (Linda kuncog)

A világ gondjainak akkora része származik onnan, abból a régióból. És oly sokáig ment ez az egész olaj-dolog, hogy mindenki biztosítsa, hogy az országának meglegyen a maga olajkészlete. Nagyon sok csatát okozott, rengeteg háborút. El tudjátok képzelni az ingyen energiát? Na mármost, nem feltétlenül lesz rögtön elérhető 2025-ben, de a technológiai áttörés meglesz.

El tudjátok képzelni, ez mennyire felforgató? És tudom, hogy mindenki azt kiáltozza, hogy „Szabadság! Szabadság!”, de várjunk csak egy pillanatot! Milyen áron? Készen áll a világ a szabad energiára? Valóban készen áll a világ? Mi lesz a benzinkutakkal és a töltőállomásokkal világszerte? „Mi lesz azokkal a szegény emberekkel? Lehet, hogy nem kéne ez az energia, hogy ne veszítsék el a munkájukat.” Nem. Ez buta gondolkodás. (nevetés) Találunk nekik más elfoglaltságot.

De ha elérhetővé válna ez az ingyen energia, mondjuk, a következő három-négy év során? Teljesen ingyenes energia. Mi lesz a nagy cégekkel, amik erre épülnek? Mi lesz a kormányokkal, amik az emberek irányítására használják? Mi lesz az első olyan emberrel, aki azt mondja, „Ingyen energia, mi? Majd én felhasználom az én ingyen energiámat arra, hogy ellopjam a ti ingyen energiátokat.” És ez lesz az első, ami történni fog, mert „Muszáj megtennem – az energia nem elég csak úgy, meg az, hogy ez nem szennyez – muszáj még ellopnom a tiedet is, meg a tiedet is, meg a tiedet is, mert azt akarom, hogy…” – mármint nem én (Adamus nevet), hanem valaki így fog gondolkodni, „Hé, én akarom a hatalmat, és én akarok irányítani. Majd én intézem ezt az ingyen energia dolgot.” Úgyhogy el tudjátok képzelni… De az áttörés – érezzetek bele – a valódi szabad energiához a bolygón már itt van. Ez az egyik ilyen szenzációs dolog, ami mindent megváltoztat.

A másik, és ez lehet, hogy nagyon unalmasnak, túl műszakinak hangzik, de óriási dolog, és szorosan kapcsolódik az ingyen energiához. Kvantum-számitástechnika. Jelenleg egy olyan rendszeretek van, ami meglehetősen kifinomult ezekkel a chipekkel és tranzisztorokkal, és azzal, hogy hány milliárd tranzisztort lehet beleszuszakolni egy miniatűr chipbe. Lassan elérkezünk annak a határához, hogy képesek legyünk több tranzisztort hozzáadni. Nem mondom, nagyszerű munkát végeztek, de egy bizonyos ponton, nos, meddig lehet még folytatni?

Ami most jön, az az áttörés a kvantum-számítástechnikában. A kvantum-számítástechnika nem chipekre és tranzisztorokra alapoz. Még csak nem is feltétlenül sok elektromosságra vagy energiára. Nagyjából megfeleltethető a kvantum-számítástechnika azzal, ahogyan az elme működik, csak sokkal hatékonyabb, és sokkal kevésbé összetett. Magától működik. Nem kell neki horribilis mennyiségű energia, hogy működtesse.

Amerre jelenleg a bolygó tart az MI-vel, mindennel, ami az MI égisze alatt fut, horribilis mennyiségű számítástechnikát, számítási kapacitást igényel. Rengeteget. Nagyszerű dolgokat lehet csinálni az MI-vel, de hatalmas energiafogyasztó. Hatalmas fogyasztó, mert hatalmas mennyiségű számítási folyamat zajlik.

Idén egy áttörés fog történni a kvantum-számítástechnikában. Nem kell neki ez a sok olaj áramot fejleszteni a működéséhez. Ez az egyik probléma, amibe a Bitcoin beleütközött. Energiafaló, és egyre több erőforrást kell találniuk hozzá, hogy működtetni tudják ezeket a szervereket, ezeket a farmokat, ahol feldolgozzák azt a sok információt. Valahányszor játszol az MI-vel, az hatalmas mennyiségű energiába kerül. És ami most történik, az a kvantum-számítástechnika eljövetele. Egy teljesen más technológia, egy teljesen más világszemlélet, ami nagyjából – Cauldre most csekkol engem; ő nagy tényellenőr (Adamus nevet) – nagyjából milliószor olyan gyors lesz, mint a jelenlegi chipjeitek és tranzisztoraitok, ha ezt el tudjátok képzelni. Már most is nagyon gyorsak. Vannak olyan processzorok, amik képesek bitek és bájtok billióit feldolgozni a másodperc töredéke alatt. De képzeljétek el, hogy ez milliószorozódik a kvantum-számítástechnikával! Ezt az elme már fel sem képes fogni.

Ez a két dolog fog idén megtörténni – az áttörések, nem biztos, hogy az alkalmazásuk is – és ennek drámai hatása lesz erre a bolygóra, és drámai hatása lesz, nos, erre a következő pár évre. És potenciálisan drámai hatása lesz arra a forgatókönyvre is, amit Jami felvázolt, ami afféle vágyálomnak tűnik. Legalábbis akkor, ha nincs valami nagy képzelőerőd – Cauldre (nevetés) – úgy tűnik, mintha egy nagy vágyálom lenne, „Hogy történhetne már ez meg, csak utópia, meg így meg úgy?” Meg tud történni, mert az egésznek a legmélyén – túl a kvantum-számítástechnikán, túl az energetikai áttörésen – van egy nagyon-nagyon alapvető szubsztancia, amit még nem egészen értettek meg, de az a fény. A fény az, ami lehetővé teszi ezeket az áttöréseket. És ti pontosan ezért vagytok itt.

Mondhatnánk azt is, hogy ti találjátok meg az ingyen energiát, mert a ti fényetek az, a ti ragyogásotok az, ami hat azokra az emberekre, akik a laboratóriumokban dolgoznak rajta. Legtöbbjüknek nincs nagy képzelőereje. A tudomány egész lényege, túl azon, hogy megpróbál leutánozni dolgokat, az tudomány lényege az is, hogy érvénytelenítsen dolgokat. A tudomány úgy van felépítve, hogy szándékosan érvénytelenítse önmagát azáltal, hogy folyamatosan megkérdőjelezi önmagát. Ez jó dolog, mert azt mondja: „Újra és újra visszatérünk, újra teszteljük, próbáljuk ismét igazolni, hogy ez egy valódi koncepció-e.” Nagyszerű teóriák vannak a fizikában, amiket cáfoltak, hála az égnek. A maguk idejében helytállóak voltak, de ma már nem feltétlenül.

Tehát mindez nagyon-nagyon gyorsan változik, ha nem tűnt volna fel. Van bárki, akinek nem tűnt fel ez az egész? (Adamus nevet) Azt mondod, az egyetlen, ami nem változik, az a te életed. (kis nevetés) De, ömm… az is változik! Csak nézd meg!

Szóval, itt van nekünk ez a sok változás, ami most zajlik a bolygón, és ezért mondom, hogy innentől kezdve, bocsi, de nem játszhatom többé itt a jófiút (kis kacaj, Linda hangosan felnevet), és nem fogom szó nélkül hagyni a dolgaitokat. Nincs már rájuk szükségetek.

Tartozás

Nemrég adtuk ki az I am Debt Free („nincs tartozásom”) című anyagot. Kicsit utolsó pillanatos volt. A története az, hogy üldögéltem a könyvtáramban, ami ezerszer szebb, mint ez. (hátranéz a díszletre) Sokkal nagyobb. Ó, istenem, és mindenütt kaja van, és emberek, akik rám várnak, meg bor, meg minden. (nevetés) Jah. Üldögéltem egyik este a könyvtáramban azon tűnődve, hogy „Mi van a Shaumbrával? Van itt valami elakadás. Van itt valami, ami visszahúz minket.” De tényleg, érzem az izgatottságotokat, hogy haladni akartok, de – hahh – másnap meg, „Jaaajajaj! Minden bajom van, Adamus.” Pfff!

Szóval rájöttem. Tartozás. Adósság. És nem csak pénzbeni adósság. Ami azt illeti, a pénzbeni tartozás a másféle tartozások eredménye. A pénzügyi adósság olyan, mint a fájdalmak a testben. A fájdalmak csupán az egyensúlytalanságok tükröződései. Úgy értem, azok nem csak fájdalmak – rossz a térded –, hanem jeleznek valamit neked. Valami más nincs egyensúlyban. A fájdalom a lánc utolsó szeme, a legutolsó dolog, ami megjelenik, hogy felbukkan a testedben. A pénzbeni adósság nem azért van, mert – jaj, azt akartam mondani, hogy „hülye”, de Cauldre nem hagyja, hogy azt mondjam, hogy „hülye”. Úgyhogy akkor azt mondom, hogy éretlen vagy a pénzügyekhez. Azért van, mert az történik, hogy minden másféle tartozásod, minden másféle kibillenésed végül megjelenik a pénzügyeidben. De tényleg, ez elég egyszerű, Energia 1. lecke. A pénzügyeidnél végzi.

Szóval, sokatoknak ellenérzései vannak a pénzzel és az üzlettel, mert „Az csupa rossz.” Hagyjátok már ezt! Ez egy régi spirituális tartozás, amit még mindig cipeltek. Úgy tanultátok, és talán még tanítottátok is a templomokban. És ez elég kényelmes volt nekik akkoriban, mert, nos, „Nektek szegénynek kell lennetek. Adjátok nekünk a pénzeteket; ti csak legyetek szegények. Ez Isten akarata. A pénz az rossz. Bizony, nézzétek csak meg, mennyi gonoszságot okozott a pénz!” És ti ezt bekajáltátok. Mi több, hirdettétek is, és most úgy érzitek, bennetek van ez az adósság, „Atyaság, bevettem a szarságot, aztán prédikáltam a szarságot, és most megiszom a levét!” (nevetés) Engedd el! Ez egy adósság. Ez az egész felfogás, hogy… Na, elmondom, milyennek hallatszik ez, amikor én hallak titeket vagy másokat erről beszélni, hogy a „A pénz, a pénz az ördögtől való. Rossz. Rossz. Meg a nagy cégek meg az összeesküvések…” Ez pont ugyanolyan, mintha azt mondanátok, hogy „Az energia ördögtől való és rossz.” Pont ugyanaz. A pénz csak energia. A pénz az semmi. Egy darab papír. Most már még az se. Egy darab műanyag. Egy online tranzakció. Semmi más, csakis energia.

Szóval hagyjátok ezt az egészet. Engedjétek el ezt a tartozást. Kicsit úgy cipelitek magatokkal mindenfelé, mint hogy „Ezt itt nekem muszáj cipelnem a vállamon, mert izé, különben nem találhatom meg Istent, ha van pénzem.” Nem, Isten imádja a pénzt. Mármint Isten találta fel a pénzt, úgyhogy szereti a pénzt. Az adósság görög tovább.

LINDA: Kinek az istene? (Úgy is érthető: „Kicsoda Isten?” – a ford.)

ADAMUS: Ti vagytok Isten. (Úgy is érthető: „Te vagy Isten.” – a ford.) (Linda nevet) Az az Isten szereti a pénzt. (nevetés) Úgyhogy ne dacoljatok többé Istennel! (Adamus nevet)

Szóval, és akkor vannak még másféle adósságok is. Vannak párkapcsolati tartozásaitok, családi tartozásaitok, mindenféle tartozásaitok. És amint ott ültem a könyvtáramban, és ránéztem, „Mi fogja vissza a Shaumbrát? De most tényleg, a legfantasztikusabb tanáraik voltak (nevet) – Felemelkedett Mesterek – mi többre vágyhatnának?” És akkor rájöttem, hogy az adósság. Azonnal hívtam Cauldrét, hogy „Nyomás befelé! Felveszünk egy anyagot.” Behívta a csapatot, mind bejöttek, és most ott van nektek az I am Debt Free (itt).

Nem tudtok tehát – de, tudtok – nem akartok úgy nekivágni ennek a következő évnek, vagy bármelyik ezt követőnek, hogy tartozásotok van. Család, párkapcsolat, spirituális tartozás. A spirituális tartozás óriási, mert mindenfélét tanultatok, és mindenfélét hirdettetek. Ez mind összeadódik, és nehéz megszabadulni az ilyen régi hitrendszerektől, és az ilyen bűntudattól, hogy azt mondtátok az embereknek, hogy szabaduljanak meg a pénzüktől, adják nektek, az egyháznak. Ezt mind engedjétek el! Nem kell hozzá nagy ceremónia. Nem kell napokat, hónapokat vagy éveket gondolkodni ezen. „Nincs tartozásom. Megengedem, hogy minden ilyesmi eltűnjön az életemből.” Van benne egy gyönyörű merabh is. Ha nem akarod megvenni a terméket, nem baj. Csak tedd ezt le. A tartozás egy nagy cucc. A tartozás még több tartozást szül, ahogy Cauldre és Linda is mondták korábban. Kicsit olyan, mint egy szörny, ami szaporítja magát. Beszippant téged abba az üregbe, és újabb meg újabb adósságokat kreál. És akkor igazából nem vagy szabad.

Vegyünk most egy mély lélegzetet ennek a naptári évnek a kezdetén, és engedjük el az adósságot! És itt egy nagyon-nagyon világos emlékeztető: Ha pénzügyi tartozásod van, az végső soron más adósságformáknak az energetikai megnyilvánulása – párkapcsolatok, karma, előző életek, eskük és fogadalmak, amiket tettél. Sokatok, boszorkányos boszorkák, rengeteg esküt és fogadalmat tettetek, és azok mind tartozások. Azok adósságok. Azt hiszitek, van valamiféle tartozásotok a szüleitek felé. Nincsen. Tartozásotok az emberiség felé. Nincsen. Egyáltalán nincs.

Vegyünk egy mély lélegzetet most, és engedjük el ezeket az adósságokat! Menjetek csődbe, legyetek legatyásodott shaumbrák. (nevetés és Adamus is nevet) Morálisan, mentálisan, mindenhogyan. Csak engedjétek el! És akkor az történik, hogy felszabadul az energia. Vissza tud menni a Dvirbe, a semleges állapotába, és most már Mesterként szolgálni téged, nem pedig egy adósrabszolga vazallus emberként. Ez nehéz ügy. Az adósság magában foglalja a bűntudatot és a szégyent is, amiről már beszéltünk.

Vegyünk egy mély lélegzetet. Hajlandó vagy elengedni minden tartozásodat? (valaki bemondja: „Igen!”) Jól van. Ez eddig egy. (nevetés) Na, itt van még valaki online! Majdnem kifelejtettelek. Már ketten vagytok! Ketten. Annyira egyszerű ezt megtenni. Tényleg kimondod, hogy „Nincs tartozásom.”

És akkor azt történik, hogy az energiák elkezdenek megváltozni, újrarendeződni, és újként szolgálni téged. Néha ez azzal jár, hogy ki kell öblíteni sok cuccot a fizikai testből és az elméből. Lehet, hogy nem különösebben kellemes egy rövid ideig, de legalább elengeded. Elengeded azt az összes tartozást, hogy valóban szabad lehess.

Egészen odáig merészkedtem az I am Debt Free anyagban, hogy azt mondtam, ha pénzügyi adósságod van, ha sok az adósságod, nem fogsz tudni könnyen kikeveregni belőle. Tényleg nem könnyű kikecmeregni belőle. Van mondjuk, mit tudom én, húsz-, ötven-, százezer dollárnyi adósságod, csak további adóságspirálba fogsz keveredni. És ez – Cauldre mindjárt kisípolja – ez nem feltétlenül a Bíbor Kör vagy Cauldre személyes tanácsa. (nevetés) De most, hogy ezt tisztáztuk, jelentsetek…

LINDA: Kizárólag szórakoztató céllal, ugye?

ADAMUS: Nem, ez nem szórakozás. Ha efféle adósságban vagy, jelents csődöt. Zárd le. Ez nem felelőtlenség. Ami azt illeti, ez nagyon is felelősségteljes önmagad felé. Feltéve, ha  nem mész vissza és kerülsz megint adósságba azonnal. Ez egy egyszer s mindenkorra ügy. Szabadulj meg attól az adósságtól! Azonnal.

LINDA: Hűha.

ADAMUS: Komolyan mondom. Ne menj bele újra, különben muszáj lesz benéznem hozzád, és jól elbeszélgetnem veled. De szabadulj meg az adósságtól. Különben olyan, mintha egy hatalmas súlyt cipelnél a vállaidon, és hatással lesz a testedre. Mindenre hatással lesz. Szabadulj meg a tartozástól.

Tehát, sok a dolgunk idén.

LINDA: Fühh!

ADAMUS: Még épp csak belekezdtünk. (Adamus nevet) Még csak negyedike van.

Formabontó képzelet

Tehát, sok a dolog. És visszanyúlok ahhoz, amit azt hiszem, talán a legutóbbi Shoudban mondtam, vagy a Keahakban. Azt mondtam, „Ez a formabontó képzelet éve kell, hogy legyen.” Formabontó képzelet. Szóval, fényeket fel, Linda, mikrofonra fel, beszéljünk a formabontó képzeletről. Hajrá, kedves Linda!

LINDA: Hajrá mi?

ADAMUS: Indulj portyára! (nevetés) Fogd azt a mikrofont. Formabontó képzelet. Példákat kérek a formabontó képzeletre az életetekből. A sajátotokból. Ne másokra alkalmazzátok! Mi a ti verziótok a formabontó képzeletre?

ALAYA: Ó, jaj! Mennyi időnk van? (nevet)

ADAMUS: Két perc. Ha nem tudod összefoglalni, nem vagy Mester.

ALAYA: (elgondolkodik) Lecsupaszítva, én folyamatosan csak örömöt és békét érzek és tapasztalok, és…

ADAMUS: De – oké – a te saját életedben, hogyan jutsz innen oda, a formabontó képzeletbe? Mit kell elképzelned az örömön magán kívül? Mit kell elképzelned hozzá?

ALAYA: Csak a fényét képzelem el.

ADAMUS: Értem.

ALAYA: A könnyedségét. És az érzést, ahogy boldogságban és örömben vagyok.

ADAMUS: Mit kell ehhez elengedni? Milyen változtatásokat kell eszközölni?

ALAYA: Hát, érzelmi tartozás.

ADAMUS: Értem.

ALAYA: Párkapcsolati tartozás.

ADAMUS: Igen.

ALAYA: (elgondolkodik) Igen, ezt kell elengedni. A tartozást, bűntudatot, szégyent.

ADAMUS: El tudod képzelni, tényleg el tudod képzelni azt a szintű örömet? Formabontó képzelet.

ALAYA: Én érzem, igen. Érzem. El tudom képzelni.

ADAMUS: Azt érzem, hogy igazából elzárod magad. Nem vagy formabontó. Csak így „Oké, az élet jó lesz.” Nem, én formabontásról beszélek…

ALAYA: Formabontás.

ADAMUS: …képzelet.

ALAYA: Képzelet. Másik-világba-képzelet.

ADAMUS: Sok-másik-világba-képzelet.

ALAYA: Sok másik világba, igen. És Világszövőként nagyon is megtapasztaltam sok ilyen másik helyet.

ADAMUS: Bizony.

ALAYA: És persze ki-be ugrálok a gravitáció miatt.

ADAMUS: Egy kis képzelet nem lesz elég. Egy kis képzelet idén, nos, kényelmes képzelet.

ALAYA: Értem.

ADAMUS: „Hát nem jó lenne örömet érezni?” Nem, és formabontó képzeletről beszélek.

ALAYA: Formabontó! Értem.

ADAMUS: Radikális.

ALAYA: Radikális.

ADAMUS: Amolyan szinte már el sem tudod képzelni féle képzelet. De el tudod.

ALAYA: Olyan, mintha – mintha érinteném…

ADAMUS: Mit csinálsz ahhoz, hogy elképzelj dolgokat? Úgy értem, ott fekszel éjszaka?

ALAYA: Többnyire hajnali háromkor. (nevet)

ADAMUS: Igen, igen, igen. Jah, amikor beszélgetünk…

ALAYA: Olyankor csendes és békés igazán.

ADAMUS: De elképzelsz, vagy aggódsz?

ALAYA: Általában aggódva ébredek, de akkor elkezdek lélegezni, és azt mondom: „Oké, várj egy kicsit, ez így nem oké, kelj fel, aztán gyere vissza az ágyba.”

ADAMUS: És aggódj.

ALAYA: Nem. Nem, nem. Nem. Nem. Nem, olyankor beteszek valami Keahakot.

ADAMUS: Mit csinálsz akkor – ja, engem hallgatsz?

ALAYA: Igen!

ADAMUS: Ja, nagyszerű.

ALAYA: Igen!

ADAMUS: Az formabontó!

ALAYA: Jah, a Merlin nagyszerű.

ADAMUS: Igen.

ALAYA: Igen. (nevet)

ADAMUS: Jól van, jól van. És még? Mi más – ott vagy abban a pillanatban, abban a három órásban. Tuti, hogy kevesen tudjátok, milyen az.

ALAYA: Ó, persze! (nevet)

ADAMUS: Az a hajnali három óra. Kéne alakítanunk egy hajnali-három klubot a Shaumbrának (egyetértő mormogás a közönségtől)

ALAYA: Ja, tutira ott lennénk.

ADAMUS: De, hát, az legutolsó dolog, amire vágyik az ember hajnali háromkor, hogy a többi shaumbrával beszélgessen. (nevetnek) Ja, nem, csak én.

ALAYA: Én néha megteszem, német és új-zélandi… (nevet)

ADAMUS: Hogy jutsz el a formabontó képzeletbe?

ALAYA: Ezt még tanulmányozni fogom.

ADAMUS: Nem, meg fogod engedni.

ALAYA: Meg fogom engedni. Így van.

ADAMUS: Ez benned van.

ALAYA: Megengedni. Mmm.

ADAMUS: Amikor ott fekszel hajnali kettőkor, háromkor, és aggódsz a pénz miatt, mert tartozásod van (Adamus nevet), akkor megpróbálod belegondolkodni magadat, „Most elképzelem, hogy nincs adósságom, és az élet szép, és minden jó.” Ez nem annyira működik, mert még mindig az elméből jön.

ALAYA: Igen.

ADAMUS: Csak veszel egy mély levegőt, és csinálsz egy olyan „b meg” dolgot, és veszel egy mély levegőt, „Most már leszarom.” És megengeded. A megengedés pedig csupán annyit jelent, hogy megnyílsz. Megnyílsz. Nem próbálsz meg semmit sem irányítani, és ez nem egy gyakorlat. Csak simán: „Semmi vesztenivalóm. Megengedek Mindent, Ami Vagyok.”

ALAYA: És olyankor kezdek el utazni.

ADAMUS: Igen.

ALAYA: Olyankor indulok az utazós kalandra.

ADAMUS: A legjobb altató…

ALAYA: Nem, nem, nem, nem, nem.

ADAMUS: …a megengedés. Nem, azt mondom, hogy a legjobb altató a megengedés, mert akkor hirtelen – megengedésben vagy, és a következő pillanatban – mélyen alszol, de közben elmész azokba a másik világokba.

ALAYA: Így van. A szivárványon utazom.

ADAMUS: A szivárványon utazol. Jó.

ALAYA: Elutazom a szivárványon Hawaii-ra. (nevet)

ADAMUS: Nem fogom tolerálni a jól van ez így képzeletet. Az nem elég jó.

ALAYA: Értem.

ADAMUS: Muszáj formabontónak lennie, ahogy haladunk.

ALAYA: De Világszövőként tudom, hogy tudom, hogy az milyen érzés.

ADAMUS: Igen, tudod.

ALAYA: És akkor most már csak annyi, hogy érezzem és azzá váljak, de ho…

ADAMUS: Annyi, hogy megengedd.

ALAYA: Megengedni. Köszönöm. Persze. Megengedni.

ADAMUS: Megengedés. Az elméd azt mondaná, hogy megengeded magadnak, hogy megbolondulj, de az elme nem igazán érti. Megengeded önmagadat minden szintről – formabontó képzelet – más világokba.

ALAYA: A testem is megy, vagy inkább csak a képzeletem, ami a fényem része, az megy?

ADAMUS: Szerinted?

ALAYA: Szerinted?

ADAMUS: Szerinted?

ALAYA: Szerinted?

ADAMUS: Ki mondta előbb? (nevet)

ALAYA: Ez… Ez formabontó!

ADAMUS: Ez formabontó. Igen. Igen. Ott van a tested? Ez formabontó. „Magammal viszem ennek az esszenciáját” – ez formabontó. Ez a gondolkodáson való túllépés, túllépés a sima képzeleten. A sima képzelet eléggé szürke. Amikor formabontóan képzelsz, áttörsz ezeken a birodalmakon, és valami olyasmibe mész bele, ami nagyon-nagyon valódi.

ALAYA: Volt, hogy felhívtak, és azt kérdezték, „Jártál itt nálam?” Nem, én… Igen, mivel utazom a szivárványon, úgy érzem, mintha ott lennék. Vagyis, úgy érzem…

ADAMUS: Igen. Mi történik a fénnyel, amikor formabontóan képzelsz? Mi a hatása a fényre?

ALAYA: Hatalmas. Tempós. Fényes. Ragyogó.

ADAMUS: Bizony.

ALAYA: Szívderítő.

ADAMUS: Nincs többé korlátok közé szorítva.

ALAYA: Nincs. Ühüm.

ADAMUS: Nincs többé lekorlátozva. Már nem csak kék. A formabontó képzeletnek azon a pontján már sebessége sincs a fénynek, mert mindenütt ott van. Nem kell utat megtennie egyik helyről a következőre. Nem kell a téren és időn át utaznia. Már jóval túl van a téren és az időn. Ezért látják azt, hogy ebben a valóságban két részecske, amit elválasztanak, nagy távolságokra viszik egymástól, mégis valós időben kommunikálnak egymással. Nincs késedelem. Ugyanez van az fénnyel. Nincs sebessége, mert az maga minden, mindenütt. És akkor kezded igazán megérteni, mire képes a fény. Köszönöm.

ALAYA: Köszönöm.

ADAMUS: Nos. Következő. Ugyanez a kérdés. Határozd meg, mi a formabontó képzelet a te életedben. Mit jelent? Hogy fest? O-ó. O-ó. Jujuj! Sikerült. Jól van. Andy, hogy vagy?

ANDY: Nagyszerűen.

ADAMUS: Jól van, jól van.

ANDY: Jah.

ADAMUS: Formabontó képzelet.

ANDY: Azzal gondjaim vannak.

ADAMUS: Miért?

ANDY: Hát, amikor elképzelek dolgokat, azok megtörténnek. Ami csodás. (nevetés)

ADAMUS: Egek, micsoda rossz hír! (nevetés)

ANDY: Hát…

ADAMUS: Ezen segíthetünk.

ANDY: Hát, azt mondod, „formabontó”.

ADAMUS: Igen.

ANDY: Tartok tőle, hogy én nem vagyok elég formabontó. Az milyen, menjünk a Marsra, vagy mi?

ADAMUS: Az formabontó?

ANDY: Hát…

ADAMUS: Komolyan, az csak egy köpésre van innen. És formabontásról beszélek, Andy. (Andy sóhajt) Messze a Marson túl. Még csak nem is ebben a dimenzióban, ahol ez az univerzum van. Nem bezárva a téridő korlátai közé. Az a formabontó.

ANDY: Hát, látod, most olyasmikről beszélsz, mint az álmok meg ilyenek.

ADAMUS: Igen.

ANDY: De az álmok már eléggé uncsik. Tudod, jönnek emberek, és kérdeznek tőlem dolgokat. Én meg, „Fogalmam sincs, mit mondjak neked.”

ADAMUS: Az álmaidban jönnek?

ANDY: Ja.

ADAMUS: És szerinted ez mit jelent?

ANDY: Talán még mindig világszövök vagy nemtom. (Adamus nevet) De ez már…

ADAMUS: Andy, várj egy pillanatot. Emberek jönnek hozzád az álmaidban, és tanácsot kérnek tőled. Kik ők? Te!

ANDY: Ja.

ADAMUS: Az előző életeid.

ANDY: Ja.

ADAMUS: Jönnek, és „Mester 2025-ből, kéne egy kis segítség itt.”

ANDY: Hát, ilyesmi…

ADAMUS: Te meg lerázod őket?

ANDY: Le én!

ADAMUS: Azt mondod, „Húzz innen, nem érek rá.”

ANDY: Azt!

ADAMUS: Ők meg visszamennek az 500, 800 évvel ezelőttbe, és „Öcsém, ez fölösleges kör volt. (nevetés) Komolyan, azt hallottam, hogy jövőben énem nagyon bölcs és hatalmas meg minden. De tojik a fejemre.”

ANDY: Pont így.

ADAMUS: El tudod képzelni, hogy érzik magukat?

ANDY: Úgy csinálnak, mintha én mindenre tudnám a választ.

ADAMUS: Mert tudod!

ANDY: Hát, engem ez már nem érdekel. Mert hát, most, bármit is akarnak…

ADAMUS: Olyan, mintha kisgyerekek jönnének hozzád, hogy „Kéne egy kis segítség.”

ANDY: Hát, én neveltem gyerekeket, ezen már mind túl vagyok. Elég is volt belőle.

ADAMUS: De csupán egy kis bátorításra van szükségük. Egy sima „Minden rendben van a teremtés egészében.” féleségre. Ennyi kell csak nekik! (nevetés) És utána visszamennek abba az előző életbe, és „Ja! Minden csodás! A jövőbeli énem ezt mondta. És ha a jövőbeli énem ezt mondja, akkor biztos úgy is van.” Minden rendben van a teremtés egészében. (mondja mély hangon) Neked is így kell mondanod. Nem lehet csak úgy…

ANDY: Vegyem elő azt a mély hangot.

ADAMUS: (mély hangon) Minden rendben van a teremtés egészében.

ANDY: (utánozza) Minden rendben van.

ADAMUS: És akkor befogják. (nevetés)

ANDY: Én inkább letojom őket. Így…

ADAMUS: Tudom!

ANDY: …menj innen!

ADAMUS: Igen. (nevetnek)

ANDY: Nekem elegem van belőlük, tudod? Menjél, játsszál!

ADAMUS: Nem tudnál inkább kitalálni csak három szöveget, amit bedobhatsz, mikor eljönnek? A „Minden rendben van.” elég jó. Aztán ott van az, hogy: „Luke, légy te a fény.” (Andy nevet) Nem fogják érteni, ez mit jelent, mert még nincsenek filmjeik.

ANDY: Ja.

ADAMUS: De találj már ki párat, jó? Imádni fogják.

ANDY: Oké.

ADAMUS: Imádni!

ANDY: Rendben.

ADAMUS: Én egy egész karriert építettem erre a lózungra! (nagy nevetés) „Minden rendben van.” (Adamus nevet)

ANDY: Azt hiszem, én csak elvesztettem az érdeklődésemet…

ADAMUS: Ja, de még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Formabontó képzelet.

ANDY: Hm. Én elég boldog vagyok abban, ahol most vagyok, amit most csinálok.

ADAMUS: Nem akarsz…

ANDY: Az élet szép.

ADAMUS: Nem akarsz formabontóan képzelni?

ANDY: De, akarok, csak… (sóhajt)

ADAMUS: Nem olyan fontos.

ANDY: Nem!

ADAMUS: Jól van.

ANDY: Én elvagyok.

ADAMUY: Rendben van.

ANDY: Elvagyok itt ebben.

ADAMUS: Ez azt jelenti, hogy az életed jó, és…

ANDY: Igen!

ADAMUS: …minden gyereked jól van. Úgy értem, az…

ANDY: Hát, kábé.

ADAMUS: …az előző élet-gyerekeid, és az igazi gyerekeid rendben vannak.

ANDY: Hát, többnyire.

ADAMUS: Ó, igen, szóval nem annyira vannak rendben.

ANDY: Ehhh, ja, tudod, milyen ez.

ADAMUS: De csak, na jól van, képzeld most el, hogy az éjszaka közepén megjelenik nálad az egyik előző életed, és nyűgös vagy, hogy felébresztett.

ANDY: Ja. (nevet)

ADAMUS: És így szól: „Ó, hatalmas Andy, hogy tudok formabontóan képzelni? Mit kell tennem?”

ANDY: Hát, néha azt mondom nekik, hogy „Hohó, gyertek le a Földre. Majd rájöttök.”

ADAMUS: De hát ők a Földön vannak, egy másik életben. Már itt vannak.

ANDY: Ja!

ADAMUS: És szerintük még nagyobb szívás, mint szerinted. (Andy nevet) Jah.

ANDY: Hát ja. És akkoriban is szívás volt.

ADAMUS: Tudom! Azért jönnek most hozzád. (sóhajtanak)

ANDY: Jól van, ki kell találnom pár dumát.

ADAMUS: Igen, bizony. De mit fogsz mondani nekik a formabontó képzeletről?

ANDY: „Merjetek nagyot álmodni”?

ADAMUS: Eeeeeh

ANDY: Tudom, tudom.

ADAMUS: Mi lenne, ha, jól van. Mi lenne, ha felolvasnád nekik „A KÉK Birodalma” című történetet, és elmondanád, hogy „Ti egy olyan…”

ANDY: Ma kék van rajtam.

ADAMUS: Tudom. Feltűnt. Igen. Szóval, elmeséled nekik A KÉK Birodalma (magyarul itt és itt) történetet. Aztán elmeséled, hogy (sejtelmes hangon) „Látjátok, én mindig kéket viseltem, kékben éltem. Ahogy ti is, kékben. Most pedig képzeljetek a kéken túlra.” És erre azt mondják majd, „Fogalmam sincs, hogy kell azt. Hogy érted? Én csak a kéket ismerem.”

Azt feleled: (sejtelmes hangon) „Nem, van valami a kéken kívül is. Odakint.” Nos, az előző élet azt fogja erre mondani: „Nekem azt mondták, az a démon. Odakint a Sátán van. Ott minden vörös, és élve fel fog falni. Úgyhogy én maradok a kékben, mert az biztonságos.” Erre mit mondasz neki?

ANDY: Nevetek. (nevet)

ADAMUS: Persze, persze! Ja, és akkor azt hiszik majd, hogy te vagy a Sátán. (nevetés)

ANDY: Lehet, hogy ez a baj!

ADAMUS: Úgy van, igen! Lehet. Lehet. Mit fogsz mondani neki a kékről?

ANDY: „Jaj, annyival több minden létezik.”

ADAMUS: Annyival több minden létezik.

ANDY: Ez olyan, mint a középiskolás fizika. A felszínt kapargatják.

ADAMUS: Igen. Az semmi.

ANDY: Olyan, hogy „Haver! Nem látod az összképet.”

ADAMUS: Pontosan. És akkor azt mondják majd erre, hogy „Jó, de, nem, nekem elég ez a kék. Ez teljesen jó. Akarhatnék én ennél többet? A kék az elég szép. Ezt a 2025-ös jövőbeni énemtől hallottam, aki azt mondta, minden jól van így, és nem kell tennem semmit.”

ANDY: (kicsit kivár) Hát… ebben van igazság! (nevet)

ADAMUS: Tudom! Tudom. Hozzám jönnek, hogy beszéljek veled, és kérjelek meg, hogy „Lennél szíves kitalálni valamit?” Hogyan mész a formabontó képzeletbe?

ANDY: (sóhajt) Erről az a Weird Al dal jut eszembe: „Everything You Know Is Wrong” (szabad fordításban: bármit gondolsz, az hülyeség – a ford.)

ADAMUS: Igen. Énekelnél belőle pár taktust?

ANDY: Nem. Most túlságosan zavarban vagyok ahhoz.

ADAMUS: Igen, jól van. Jól van, oké, oké.

ANDY: De az egy jó szám.

ADAMUS: Ugorjunk akkor a következő kérdésre.

ANDY: Jól van.

ADAMUS: Mit gondolsz, milyen hatással van a formabontó képzelet a fényre, a te fényedre?

ANDY: Ú! Jaj!

ADAMUS: Nem akartalak meglepni.

ANDY: Nem, hát, olyan „pcsúúú!” (robbanást gesztikulál)

ADAMUS: Bizony.

ANDY: Bizony.

ADAMUS: Tehát te nem szereted ezt a „pcsúú”-t.

ANDY: De, szeretem.

ADAMUS: Igen, hát, látod?

ANDY: De ez az enyém.

ADAMUS: Így van. Igen, de ez formabontó. Amikor formabontóan képzelsz, az megváltoztatja a fényed, a képzeleted természetét, mert megnyílsz neki.

ANDY: Ja.

ADAMUS: És ahogy a Weird Al dalban is van, tudod, felejts el mindent, amit eddig tudtál. Felejts el mindent, amiben hittél, mert sokkal több van.

ANDY: Na, ez jó.

ADAMUS: Ja.

ANDY: Ez tetszik.

ADAMUS: Használd ezt az előző életeidnél, akik eljönnek hozzád. Nem sajnálod egy kicsit őket? Átélik azt a mindent.

ANDY: Nem.

ADAMUS: Nem?

ANDY: Tudod, mi van? Azok a fura aspektusok tettek engem azzá, aki vagyok.

ADAMUS: Így van.

ANDY: És én nagyon elégedett vagyok azzal, aki vagyok.

ADAMUS: Helyes.

ANDY: Mármint, tudod, az emberek mindig vissza akarnak menni, és megváltoztatni a múltat.

ADAMUS: Így van, így van.

ANDY: A francba ezzel!

ADAMUS: Ja.

ANDY: Eljutottunk idáig.

ADAMUS: Igen. Jól van, de nincs benned egy vágyódás? Olyasmi néha, hogy „Csináljunk valami nagyobbat!”

ANDY: Hát… (elgondolkodik) Nagyobb mit? A fény itt van.

ADAMUS: Tudom. De nem akarod behozni, és megtapasztalni? Nem akarsz átmenni a fény foton övön, és mindent – pcsúú – tudod, megváltoztatni?

ANDY: Régebben hallgattam azt a fickót, aki a foton övről hadovált.

ADAMUS: Igen.

ANDY: Az jó.

ADAMUS: Bizony.

ANDY: Ja. De nem, itt vagyunk.

ADAMUS: Jól van.

ANDY: És ennyi. Nem tudom elképzelni, hogy a Föld sokkal jobb lenne annak fényében, amiről most beszéltél.

ADAMUS: Jól van.

ANDY: Tudod, az MI és az ingyen energia az én szememben már rég el kellett volna, hogy jöjjenek.

ADAMUS: Igen. Igen, így van.

ANDY: És ez most megtörténik. Ez… Teljesen fel vagyok dobódva. Szerintem ez csodálatos. Készen állok, hogy hátradőljek a fotelomban, és nézzem a műsort.

ADAMUS: Jól van. Ott fogok ülni melletted.

ANDY: Szuper.

ADAMUS: Nagyszerű. Jól van. (Andy nevet) Köszönöm, Andy.

ANDY: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. Jól van, még egyet. Aztán haladnunk kell. Formabontó képzelet. Mi az? Kérek egy példát az életedből, egy valós példát.

LULU: Köszönöm, Linda.

ADAMUS: Hogyan képzelsz formabontóan?

LULU: Hát, nos, én benne vagyok a Keahakban, úgyhogy már gyakoroltam. De ez olyan, ez egy érzés, és aztán csak úgy ott vagyok.

ADAMUS: Mi az érzés? Amikor érzed ezt a formabontó képzeletet, az milyen érzés?

LULU: Az csak a „Létezem.”

ADAMUS: Igen?

LULU: Itt vagyok. Létezem. Olyan, hogy ismerem magam, elismerem magam.

ADAMUS: Amikor én azt mondom, hogy „formabontó képzelet”, az olyan, hogy szinte egy versenyautónak érzem magam egy szabad pályán száguldva padlógázzal. Már szinte félelmetes, mert nagyon gyors, de élvezi az ember. És egy része azt kérdezi, „Jaj, istenem, mi lesz, ha…?” Egy másik része meg azt mondja: „Nem érdekel.” Ez kicsit formabontó. De aztán hirtelen átvált, és már repülsz. Ez a formabontó képzelet, mert most már nem csak az autóban van. És nem csak hogy repülsz, de több valóságban repülsz egyszerre.

LULU: Ezt akartam mondani. Minden úgy egyszerre látok. Mármint nem látok, hanem így érzek. Mintha én lennék a központ, és minden csak úgy ott van, könnyeden, csak azért, hogy így elkapjam, és megérezzem.

ADAMUS: Pontosan.

LULU: És átéljem.

ADAMUS: Mi történik a fényeddel a formabontó képzeletben? Mi történik?

LULU: Így kitágul, és olyan, hogy akármi is volt ott, ami eddig nem látszott, most ott van. És nem tudom leírni szavakkal, de fel tudom ismerni.

ADAMUS: Így van.

LULU: Ez csak egy érzés.

ADAMUS: Csak egy érzés, rendben.

LULU: Csak egy érzés. És tart egy ideig, és én csak ott vagyok vele.

ADAMUS: Igen. Ha tudnék mondani rá egy szót, bár a szavak gyakran korlátozottak, de ami történik a fényeddel amikor a formabontó képzeletben vagy, az az, hogy hirtelen szabad lesz.

LULU: Ó, igen. Igen, igen.

ADAMUS: Hirtelen nincsenek határok.

LULU: Igen.

ADAMUS: Hirtelen nincsenek korlátok.

LULU: Korlátlan. Igen.

ADAMUS: És hirtelen minden ott van a pillanatban. Nem kell mozognia, mert mindenütt ott van.

LULU: Igen.

ADAMUS: Nem kell, hogy legyen sebessége vagy gyorsulása vagy intenzitása. Már ott van. Hirtelen nagyon-nagyon, úgy mondhatnánk, multidimenzionálisnak érzed magad. Sok szinten vagy tudatában a dolgoknak egyszerre, anélkül, hogy elveszítenéd az emberi egyensúlyodat, anélkül, hogy elnyelnének ezek a másik, úgy mondanátok, dimenziók vagy valóságok. Nagyon is tudatában vagy az emberi állapotodnak; ugyanakkor, ezzel egyidőben tudatában vagy az összes többi lehetőségnek is. Nem kell mindet megtapasztalnod, de hirtelen teljes tudatába kerülsz annak, hogy léteznek, és hogy elképesztő mennyiségű potenciál és lehetőség létezik.

LULU: És igaz, amit mondasz. Nem érez az ember semmi kötődést, és nincs tartozása. Nem gondolod többé, hogy bárki is a tiéd, a gyerekeid, a családod. Ez mind eltűnik. Csak te vagy ott a minden lehettel.

ADAMUS: Hirtelen nagyon – csak képzeld el, formabontóan képzeld el, hogy a tudatában levésnek több állapotában vagy. Elsősorban emberként, de ugyanúgy ekként az összes többi állapotként is. Az előző életeidként is, és angyali énedként is. Hirtelen mindennek egyszerre tudatába kerülsz. Az emberi elme ezt nem tudja, hogy kell. Annak dobozolnia kell a dolgokat, szét kell választania. De te természetes módon képes vagy erre. És hirtelen ahelyett, hogy egy hétköznapi életben lennél, tudod, hogy csak az vagy, aki tesz-vesz az életben, hirtelen tudatába kerülsz ennek az összes többi dolognak, és nem veszíted el az egyensúlyodat, azt a potenciált, hogy ide is fókuszálsz emberként. Mindig ez volt az egyik veszély vagy buktató, mert hirtelen kimész, asztrális kivetülést csinálsz vagy akármi, kimész, és megfeledkezel magadról, az itteni földeltségedről. És meghalnak emberek, amikor kimennek oda, mert hirtelen nem tudnak visszajönni. De a valódi formabontó képzeletben hirtelen mindent megnyitsz. És tudsz róla, de nem terhel túl.

LULU: Így van.

ADAMUS: Most már tudsz róla: „Ezek a lehetőségeim. Itt az én varázslatom, itt, itt és itt.” Mindig is itt volt, de hirtelen elérhetővé vált. És hirtelen nem kell gondolkodnod rajta, hogy „Mikor fog már végre történni valami varázslat?” Mert formát bontottál. Belementél a saját nyíl képzeleted érzésébe. És így most már szabad a fény. Valójában mindig is az volt, de itt, ebben a valóságban, itt nagyon le volt korlátozva. Most már szabad a fény, és amit ebből az egész élményből visszakapsz majd, az az, hogy mit szeretnél most csinálni?

Mit szeretnél csinálni? Most, hogy tiéd ez a nagyon nyitott tudatába kerülés, most, hogy a fény mindenütt ott van, és szabad, mit szeretnél csinálni?

LULU: Megengedni, ami jön.

ADAMUS: Megengedni, ami jön, vagy: előlépni egy új, teremtői szerepbe.

LULU: Igen.

ADAMUS: Többé nem csupán a sors útjait követni, hanem azt mondani, „Mit szeretnél csinálni?” És lehetsz olyan, mint Andy: „Semmit. Csak azt szeretném, hogy azok az aspektusok és előző életek menjenek el, és hagyjanak engem békén. De most jó itt nekem. De elég menő, hogy most már ilyen multidimenzionális tudatom lett.” Másfelől mondhatod azt is: „Régóta várok már erre. Szeretnék pár dolgot megváltoztatni. Újra fogom teremteni, hogy mit csinálok, és hogyan tapasztalom meg az életet.” Anélkül, hogy bárki mást megpróbálnál megváltoztatni. Abban a pillanatban, ahogy azt teszed, nagy kalamajkába kerülsz. Csakis önmagadnak: „A következőket szeretném. Ezt és ezt választom.” Jól van.

LULU: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm.

LULU: Én köszönöm.

ADAMUS: Jól van. Vegyünk erre egy mély lélegzetet.

Folytatjuk a formabontó képzeletet. Menjetek túlra, shaumbrák! Menjetek túlra! Annyival több minden van odakint, és nem fogtok odajutni azzal, hogy csak gondolkodtok róla. Úgy fogtok odajutni, ha megengeditek a formabontó képzeletet. Persze, lesznek ideiglenes, öm, helyzetek, mint a kusza álmok, vagy hirtelen szédülés, mintha majdnem elájulnál. Ez pusztán azért van, mert levedlitek azokat a dobozokat, amik beszorítottak és meghatároztak téged. Hirtelen megnyílsz.

Az érték ebben számodra személy szerint először is az, hogy gyönyörű odakint a táj, a multidimenzionális látkép. Hirtelen megérted, hogy épül fel ez az egész, a valóság. Hogyan épül fel ez a valóság. Rálátsz, hogy átvesz dolgokat ezekből a másik valóságokból, ezekből a te másik részeidből, és hogyan fonódnak mind össze, megteremtve az életed szövetét. És ezzel a nyitott rálátással elkezded megérteni, hogy „Át tudom alakítani ezt a szőttest.” És még ha úgy is döntesz, hogy nem teszed – „Nem, ez a szőttes gyönyörű.” – most már legalább tudatában vagy annak, hogy megteheted. Hogy meg tudod változtatni, ha akarod.

Tehát, formabontó. Merj nagyot álmodni, de ez még az álmokon is túl van. Ez egy radikális elképzelés. Ne elégedj meg egy csupán újabb árnyalatával a kéknek. Engedd meg magadnak, hogy nagyon formabontó legyél.

Jól van. Mély levegő. Jók vagyunk?

LINDA: Igen, uram.

ADAMUS: Nagyszerű. Nagyszerű.

Igazság

Következő téma. Ez nagy durranás lesz idén. (Linda vág egy aggódó grimaszt) Nem olyan rossz ez. Miért grimaszolsz – mire gondolsz, hogy valami orvosi vizsgálat lesz itt? (nevetés és nyöszörgés) Energetikai vizsgálat. Mire gondoltatok – jézusom! Shaumbra! (nevetés)

Szeretném, ha beleéreznétek egy pillanatra az igazságba. Igazság. Ha nem lenne ez az egész igazságkeresési problémája az emberiségnek, sok filozófus munka nélkül maradt volna. Dalszerzők meg mindenki. Volt ez a küldetés az igazságért. Kicsivel korábban, nemrégiben azt mondtam, „Nincs egy igazság. Felejtsétek el. Nincs egyetlen igazság.”

Ha csináljátok a formabontó képzeletet, az egyik első dolog, amire rá fogtok jönni, hogy nincs egyetlen igazság. De van igazság. Idén fel fogjátok fedezni a saját igazságotokat. És az nem egyvalami lesz. De az egész igazság lesz.

Ez az egyik olyan dolog, ami ügyesen elkerült benneteket, „Mi az én igazságom? Mi az igazság?” Olvastok más emberek igazságairól. Talán filozófiai műveket is olvastatok az igazságról. Igazából soha senki nem jut el odáig, igaz? De tényleg, körbetáncolják a témát, vagy sokféleképpen körülírják. De az igazság, mindenki próbál rátalálni arra a nagy, univerzális igazságra. „Mi Isten igazsága?” Istennek nincs igazsága, ilyen tekintetben.

Idén kommunikációba, kapcsolatba fogtok kerülni az igazságotokkal. És már most elárulhatom, hogy nem az lesz, amire számítotok. Ha most körbejárnánk a teremben, amit meg is fogunk tenni mindjárt, és megkérdeznénk, hogy definiálnátok az igazságot, valószínűleg nem. Idén kapcsolatba fogtok kerülni, és kommunikálni fogtok az igazságotokkal. És elsőre valószínűleg el fogjátok utasítani, gondolván, hogy csak kitaláltátok, vagy azt hívén, „Á, ez nem én vagyok.” De az tovább fog kopogtatni az ajtótokon, és mondogatni fogja, „Én vagyok az igazság.”

Tegyünk megint itt egy kört a teremben, és szeretném, ha megosztanátok, mi most itt ma az igazságotok. Tudva azt, hogy megváltoztathatjátok, de mi az igazságotok mint ember és Mester? Szia, Ra!

RA (Tamara): Szia, Adamus!

ADAMUS: Én…

RA: Jaj!

ADAMUS: Tényleg hallani akarod, hogy vagyok?

RA: Igen. (Adamus nevet)

ADAMUS: Nem lesz annyi időnk. (nevetnek) Igazából nyűgös vagyok.

RA: Miért?

ADAMUS: Miért?

RA: Miért?

ADAMUS: A Shaumbra miatt.

RA: Oh.

ADAMUS: Bizony. De tényleg…

RA: Megértelek.

ADAMUS: Ja, ja. De tényleg, én szeretem a Shaumbrát, de…

RA: Én is.

ADAMUS: …bosszant, hogy akkora lehetőségünk van itt most.

RA: Igen.

ADAMUS: De még mindig azt érzem, hogy vonakodnak, és, tudod…

RA: Ezt is érzem.

ADAMUS: Egen. És én egyszerűen nem – tudod, mit hiányolok? A szenvedélyt, a túláradást, az izgatottságot.

RA: Ah! Igen!

ADAMUS: Néha-néha látom pislákolni. Mint például, te voltál néhány workshopon, ott van egy kicsi.

RA: Igen.

ADAMUS: De mindent összevetve, a Shaumbra még mindig…

RA: Félnek tőle.

ADAMUS: …elgyötört és levert.

RA: Igen.

ADAMUS: És ha nem mondok minden találkozón valami újat, „Na már! Nem kaptam semmi újat.” De hát, még a régi cuccot se fogtad fel (nevetés), úgyhogy addig foglak a régivel etetni, amíg megérted. Szóval kicsit szomorú vagyok. Mármint…

RA: Én is.

ADAMUS: …lélekdokihoz járok…

RA: Én is.

ADAMUS: …fent a Felemelkedett Mesterek Klubjában. (nevetés) De tényleg, szó szerint, lélekdokihoz. Mármint ez egy használatos kifejezés itt.

RA: És is járok egyhez, úgyhogy. Igen.

ADAMUS: Hát, nem, ez… (sóhajt) Nagy volt az arcom. (nevetés) Nagy volt az egóm (Adamus nevet), mindig dicsekedtem, hogy „Az én shaumbráim! Az én shaumbráim! Ők a legjobbak. Mi vagyunk a legjobbak.” De aztán oda jutottam, hogy lélekturkászhoz kell járnom, hogy visszább vegyek az egómból, beigazítsam, tudjátok, mert… Hol a szenvedély, Shaumbra?!

RA: Igen, hol a szenvedély?

ADAMUS: Hol az izgatottság?

RAM: Mmh.

ADAMUS: A nevetés? Az éneklés? Az öröm? (valaki bekiabálja: „Úgy van!”)

RA: Szeretet 2.0?

ADAMUS: Igen, úgy van. Akármi! De hát, na, hát, hol van? Ahol most tartanunk kéne itt az új év kezdetén: „Ez az, gyerünk!”

RA: Igen!

ADAMUS: Csak úgy kiáltani ezt.

RA: Ahogy Andy mondta, igen.

ADAMUS: De besétálok ide, és mindenki, „Jóvan.” (unott hangon) „Jaj, az élet olyan nehéz.” Hát, akkor ott van nektek a formabontó képzelet! Mindegy, nem akarok…

RA: Azt hiszem, nem Aliyah-znak eleget.

ADAMUS: Ja. Nem akarom elregélni minden bajomat nektek. Csak szeretném, ha tudnátok, hogy pszichológushoz fogok fordulni. (nevetés)

RA: Jól van. De az jó dolog.

ADAMUS: És tudjátok, ki a pszichológusom? A legnagyszerűbb dolog a világon. Bizony, a leges legjobb jár nekem. (páran bemondják: „Kuthumi”)

RA: Kuthumi?

ADAMUS: Nem! Én! Én magam! (nevetés) Besétálok, és így szólok: „Feküdjön a kanapéra, Adamus.” És lefekszem. Ő igazából St. Germain, és St. Germain így szól: „Mondja hát el a problémáit. Azért teremtettem magát, hogy a Shaumbrával dolgozzon, gondjai vannak odalent?” És… (sírós hangon) „Igen! Nem értenek meg engem! Nem értenek engem!” (nevetés) Na, mindegy… (Adamus nevet) Elnézést, kicsit… Eltereltem.

RA: Semmi baj.

ADAMUS: Egyébként, kérlek – köszönöm, köszönöm, először is, hogy nevettek. Jó látni egy kis mosolyt. Másodszor, meséljetek történeteket! Ne legyetek már ilyen … unalmasak. (páran nevetnek, amint valami mást próbál kimondani) Valami nem engedte kimondani a szót. (nevetés) Ne legyetek már ilyen unalmasak, Shaumbra! Sztorizzatok! Színezzétek ki kicsit. Adjatok hozzá némi dramaturgiát. Amikor valamilyen csoporthoz beszéltek, ne legyetek már olyan didaktikusak, dogmatikusak. Vigyetek bele egy kis színt! Rajtad van szín. Tényleg, nagyon szép vagy ma.

RA: Köszönöm. Te is jól nézel ki.

ADAMUS: Jah.

RA: Mindig.

ADAMUS: Hát, igen. Én másképp öltöztetném fel, de hát. (kuncogás) Tehát, hol tartottunk? Igazság. Mi az igazságod?

RA: Ah. Az én igazságom az, amire rámondom, hogy az.

ADAMUS: Oké. Hát, akkor mondd el, mi az.

RA: Az én igazságom minden, minden, amiről úgy döntök.

ADAMUS: Oké.

RA: Ami én vagyok. A szenvedélyem, a szeretetem, én.

ADAMUS: Igen?

RA: Igen.

ADAMUS: De én itt detektálok némi makyót.

RA: Miért mondod ezt?

ADAMUS: Mert van némi cucc, amit most nem akarsz, és még mindig ott van.

RA: Úgy mint?

ADAMUS: Hát, menj, beszélj a lélekdokiddal róla, majd ő megmondja. (nevetnek) Ha akarod, csinálhatunk olyan – mi volt az, egy TV műsor…

RA: Van cucc, amit nem akarok, hogy legyen. Például nem akarok szenvedni a pénzügyekkel.

ADAMUS: Szenvedsz?

RA: Nem annyira, mint régebben.

ADAMUS: Ó, ez jó válasz. Ez az, amit imádok hallani. Fáj valamid? Vagy…

RA: Ja, nem.

ADAMUS: levert vagy? „Nem vagyok annyira levert, mint régebben.” (sírós hangon) „Régebben szörnyen voltam!”

RA: Tudod, hogy megváltoztattam azt a történetet.

ADAMUS: Köszönöm.

RA: Nincs adósságom.

ADAMUS: Jól van.

RA: Szerelmes vagyok.

ADAMUS: Az vagy.

RA: Mindig. Igen.

ADAMUS: Ja, ja.

RA: Természetesen. És nagyon szenvedélyes vagyok.

ADAMUS: Az vagy.

RA: Igen.

ADAMUS: Mi az igazságod?

RA: Az az igazságom, hogy meg akarok engedni mindent. Mindent, amiről beszélsz, azt akarom, hogy…

ADAMUS: Mindent meg akarsz engedni?

RA: Igen.

ADAMUS: Mindent? Minden mindent?

RA: Önmagammal. Igen.

ADAMUS: Önmagaddal, jól van.

RA: Igen, magammal. Igen.

ADAMUS: Jól van. Jó. Meg akarsz engedni mindent, ami te vagy.

RA: Készen állok mindenre, tudod?

ADAMUS: Igen, készen állsz.

RA: Mindenre, amiről beszélsz, készen állok.

ADAMUS: Igen.

RA: Szóval mi a bibi?

ADAMUS: (a közönséghez) Azt kérdi, mi a bibi.

RA: Igen! Mi a bibi?

ADAMUS: El merjük mondani neki?

RA: Igen! (nevetés) Nyitott könyv.

ADAMUS: Beszélj a lélekturkászoddal. Azt hiszem, tényleg meg fogom nyitni Adamus Tanácsadó Szolgálatát. Dr. Adamus szolgálatára.

RA: Mennyi a díjad?

ADAMUS: Nem tudnád megfizetni.

RA: Oh! (nevetés)

ADAMUS: Kölcsönt kéne felvenned, és akkor megint adósságod lenne. (nevetés) Annyi lenne mindennek, amiről beszéltünk. Na, de vagy ez lenne – próbálom eldönteni, mi akarnék lenni, ha most ember lennék a Földön. Az egyik az – humorista pszichiáter lennék. Olyan még nincs. Egy sincs. Körülnéztem. Nincs humorista pszichológus, pszichiáter vagy bármi ilyesmi. Olyan unalmasak, és gyógyszereket írnak föl. Én olyan baromi vicces lennék mindenkivel, aki eljönne, hogy a gondjaik hipp-hopp elpárolognának.

RA: Elhiszem.

ADAMUS: Köszönöm. Vagy pedig vetélkedők műsorvezetője lennék. Csinálni akarok egy vetélkedőt…

RA: Ne, válaszd az elsőt.

ADAMUS: Pardon?

RA: Az elsőt válaszd.

ADAMUS: Az elsőt válasszam?

RA: Igen.

ADAMUS: Tudnám egyszerre csinálni a kettőt.

RA: Az igaz. Mester vagy.

ADAMUS: Multidimenzionális vagyok.

RA: Igen.

ADAMUS: Ezt fel fogom venni a teendőlistára itt. Jean, Linda, figyeljetek. Csinálni akarok még egy Shaumbra vetélkedőt. Emlékeztek, egyet már csináltunk sok éve. Imádtam. Szeretnék műsorvezető lenni, úgyhogy csináljunk még egyet, és kombinálni fogom a Mester pszichiáterrel.

RA: Rendben.

ADAMUS: Igen. Lélekdoki. Okés. Jaj, ez érdekes lesz!

SYLVIA: (közbevág) De nem vagy már az?

ADAMUS: Pardon?

SYLVIA: Nem vagy már most is Mester pszichiáter? Épp azt csinálod vele!

ADAMUS: Tudom. De ha kimondom, hogy lélekdoki vagyok, tanácsadó, akármi, megváltozik az egész hozzáállásuk. Úgyhogy csak egy Felemelkedett Mester vagyok.

RA: Jól van.

ADAMUS: Tehát, igazság.

RA: Térjünk vissza rám, Adamus. Gyerünk.

ADAMUS: Térjünk vissza rád. Jól van, az igazságod.

RA: Mondd el, mi a makyóm!

ADAMUS: Mi a makyód?

RA: Igen.

ADAMUS: (sóhajt) Tényleg?

RA: Igen!

ADAMUS: Oké.

RA: Nyitott könyv.

ADAMUS: Bort iszol, vizet prédikálsz. Valamit gondolsz, de más dolgokat engedsz be az életedbe. Tudod, hol a fény, de beengeded ezeket a más dolgokat az életedbe. Nem hagytad ott épp azokat a dolgokat, amikről tudod, hogy visszatartanak téged. Pont.

RA: Érdekes.

ADAMUS: Elég uncsi igazából, de te tudod…

RA: Azt hittem, folyamatosan megengedek. Tudod, hogy jó befogadó vagyok.

ADAMUS: Igen, jó befogadó vagy, de olyan cuccokat engedsz meg, amik nem állnak jól neked.

RA: (sóhajt) Az igaz.

ADAMUS: Tudod, miről beszélek.

RA: Igen.

ADAMUS: Igen. Szóval a csak megengedés nem azt jelenti, hogy hagyod az embereknek, hogy lábtörlőnek használjanak.

RA: Az igaz.

ADAMUS: Hát ja.

RA: Ja.

ADAMUS: A megengedés az, hogy megengeded saját Magadat, nem mindenki mást. Te pedig egy új értelmezést adtál a megengedésnek. Megengedted, hogy beömöljön a szar az életedbe.

RA: Az igaz.

ADAMUS: Azt mondod: „Semmi baj. Megengedem.” De ne, ne, ne. Menj vissza a megengedésiskolába! Az arról szól, hogy…

RA: Megtettem!

ADAMUS: Arról szól, hogy… Hát, akkor menj vissza megint.

RA: Oké.

ADAMUS: Saját Magad megengedéséről szól.

RA: Igen.

ADAMUS: A felsőbb Éned, a multidimenzionális Éned, az Isten Éned, a Mestered, a lelked, az Én Vagyokod. Semmi más. Senki más.

RA: Igen.

ADAMUS: Te mindenki mást engedsz meg, és kicsit ebből táplálkozol.

RA: Az igaz. Igen.

ADAMUS: És…

RA: Ez nagyon igaz.

ADAMUS: Pfff! Hát nem megmondtam? (nevetés) Lélekdoki vagyok. Jee. (Adamus nevet) Szóval, igazság. Tudod, mi az igazságod?

(hosszan elgondolkodik)

Nem. Ez jó, mert most már nyitott lesz, amikor megérkezik hozzá az igazság idén.

RA: Jól van.

ADAMUS: Köszönöm, kedves.

RA: Köszönöm. Szeretlek, Adamus.

ADAMUS: Én is szeretlek. És gyere bármikor. Mi sokat beszélgetünk. Te beszélsz, én hallgatlak. (nevetés) Még egyet. Mi az igazságod? Ma. Ma mi az igazságod? Semmi makyo! Tudom, így már azt mondjátok: „Basszus! Akkor nincs mit mondanom.” Jól van.

SHAUMBRA 1 (nő): Uhh! Igazság. Testben élek. Mester vagyok emberi testben. Ez van ma bennem.

ADAMUS: Ez az igazságod, vagy ez egy szép közhely?

SHAUMBRA 1: Ó, szép közhely.

ADAMUS: Tudtam! (nevetnek) Jól van. Legalább igazat szólsz! Igen.

SHAUMBRA 1: Na igen.

ADAMUS: De ha valaki azzal jönne hozzád, hogy „Írnál egy novellát az igazságodról?”, milyen lenne az? Mi az igazságod?

SHAUMBRA 1: Ma nagyon érdektelen lenne. Ami azt illeti, én az a shaumbra vagyok, akikről beszélsz, hogy vonakodunk. Ez konkrétan én vagyok. És, tudod, ahogy hallgattam a zenét, csak a szikrára tudtam gondolni. Mi a fene az én szikrám? (nevet; erre a zenére utal, ami az előadás előtt szólt)

ADAMUS: Igen. Igen.

SHAUMBRA 1: Azt érzem, hogy már nem érzem, azt a szikrát, ami tüzet lobbanthatna.

ADAMUS: Aha.

SHAUMBRA 1: Szóval…

ADAMUS: Hol romlott el? Benned sok tűz volt.

SHAUMBRA: Sehol.

ADAMUS: Sehol, rendben.

SHAUMBRA 1: Csak… eltűnt a megengedéssel. Erre tudok gondolni mostanában.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Igen, így érzek.

ADAMUS: Egy 1-10-es skálán mekkora a szenvedélyszinted? 10 a magas.

SHAUMBRA 1: Hát, ez folyton változik. De ha most kell megmondanom, hármast mondanék. Most épp

ADAMUS: Hármas. Oké. Hát, ez őszinte. Ez őszinte. Miért?

SHAUMBRA 1: Hát, én… (nevet)

ADAMUS: Azt hinné az ember, hogy ahogy így megnyílsz, megtudsz ilyen nagyszerű dolgokat, van személyes pszichiátered a másik világokban…

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: …miért nem nagyobb a szenvedély?

SHAUMBRA 1: Azt hiszem – elmúlt, az érdeklődés, hogy feltegyem a kérdést, miért. Ezzé váltam. Éjszaka így szeretnék elképzelni dolgokat, igen, játszom. Játszom vele. Ott az az üres számítógépem, amin ott van minden potenciálom az életemben, és nem mindegyikben vagyok emberként betöltődve, néhányban lehetnék egy fa vagy egy felhő. És így játszom vele.

ADAMUS: Értem.

SHAUMBRA 1: És aztán elmúlik, elalszom, és azt érzem, „Ez most érdekelt engem igazából?” És egyszerűen – egyszerűen nem érdekel.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Másnap felébredek, és mindez elszáll, és én csak – vonszolom, és vele együtt vonszolom az emberkémet is.

ADAMUS: Igen. Az én válaszom erre pedig az, hogy mindannyian általában nagyon alacsony szinten képzeltek, egy emberi szinten, elmés szinten. De amikor én azt mondom, hogy „formabontó képzelet”, az az ezen való áttörés, kitörés, és nem csak az, hogy elképzeled, hogy fa vagy.

SHAUMBRA 1: Az emberkéinknek nagyon korlátozott elképzelése van arról, hogy mi formabontó.

ADAMUS: Nem.

SHAUMBRA 1: Mert nem kóstoltunk még bele.

ADAMUS: Nem, nem, nem.

SHAUMBRA 1: Oh.

ADAMUS: Egyáltalán nem. Hacsak nem ezt akarod…

SHAUMBRA 1: Nem, még jó, hogy nem.

ADAMUS: Nem. Mindegyikőtök egytől egyig tudja, hogyan legyen formabontó, csak féltek megtenni.

SHAUMBRA 1: Ah, tényleg.

ADAMUS: Úgy vagytok, hogy „Mi fog velem történni? Mit fognak rólam gondolni az emberek? Mi lesz, ha formabontó leszek, és soha nem térek vissza?” Ez nem fog megtörténni.

Amit találni fogtok a formabontó képzeletben, ahogy már említettem, az az, hogy hirtelen élesen tudatába kerültök egy csomó dolognak. Nem csak a fonákját látjátok a szövetnek, ahogyan ebben az életben, hanem a színét is. És hogy hogyan készült, és hogyan működnek együtt az energiák. Milyen isteni rend uralkodik az életetekben. Hogyan örvénylenek és mozognak az energiák, és hogy van ez a Mester Kód. És hirtelen „Hűha! Ez nagyon…” nem összetett, hanem egy gyönyörű, csodás dal, amit folyamatosan zeng az energiátok. De ha benne maradsz abban, hogy „Oké, akkor most elképzelek egy kicsivel jobb életet”, azonnal elbuktad, abban a pillanatban, ahogy kimondod, „Elképzelek egy kicsivel jobb életet.” Elbuktad. Formabontóan kell képzelni.

SHAUMBRA 1: Hát, ez nem működik. Talán ezért érzem így magam. Mert már belekóstoltam úgy, és nem vitt sehová.

ADAMUS: Ezt vitatom. Igazából nem próbáltad ki. Elmentél egy darabig, de igazából nem próbáltad ki. A formabontó képzelet az a pont, amikor hirtelen azt érzed, megőrülsz, elveszted a józan eszedet, és vissza akarod húzni magad. Nem fogom hagyni. Én húzni foglak benneteket errefelé, a formabontó képzelet felé. Különben csak tovább éltek ebben a kék házban a Kék Birodalmában. És azt hiszitek, hogy attól, hogy egy kicsit másmilyen kékről álmodoztok, attól formabontóak vagytok. Egyáltalán nem. Hétköznapiak vagytok. Maximum középszerűek.

A formabontó képzelet az, hogy „Nem tudom, mi van odakint, de megyek.” És ez beindít egy egész fény- és energetikai folyamatot, fizikát, kvantumfizikát, mindenfélét, ami elkezd dolgozni, és változtatni. És, igen, elsőre kicsit kellemetlen lehet, azt érezheted, hogy mindjárt elájulsz, átlépsz. Azt érezheted, hirtelen elveszítetted az emlékezetedet. Szarra se emlékszel, mert hirtelen messze az elmén túlra kerültél. És akkor veszel egy mély levegőt, és emlékezteted magad, hogy minden, ami most történik, az helyénvaló. Nincs benne hiba. Csupán arról szól, hogy meddig akarsz elmenni.

SHAUMBRA 1: Rendben.

ADAMUS: Szóval, köszönöm.

SHAUMBRA 1: Igen. Nem, én köszönöm.

ADAMUS: Vissza fogok térni a formabontó képzeletre, és ki fogok tartani mellette, mert nem képzeltek nagyban. Nem. Mármint ez nem tagadás. (Adamus nevet) De csodálkoztok, hogy miért nem változik semmi az életetekben. A létező valóságotok körén belül képzeltek, és nem láttok azon a körön kívül. Az összes többi, összekapcsolódó kört, az összes színét a köreiteknek. Minden mást. A formabontó képzelet azt jelenti, hogy mindent elengedtek. Semmit nem tartotok meg. Engeditek magatokat kimerészkedni oda. Persze, kezdhetitek azzal, hogy fának képzelitek magatokat, de az ovis. A Misztériumiskolákban ezt csináltuk mindig. Nem kell most már ezt csinálnotok. A formabontó képzelet az, hogy belemerültök a fényetekbe, anélkül, hogy irányítani próbálnátok, anélkül, hogy szükséges lenne leszögezni, „A fény ez és ez. A fény ilyen és ilyen.”

Na most, térjünk vissza az igazságra. Az igazság egy nagyon érdekes, nagyon megfoghatatlan dolog. Az igazságkeresés mindig is velünk volt, mert az emberek a rossz helyeken keresik. Úgy keresik az igazságot, mintha egy törvény, egy szabály lenne, de nem az. Olyasmi igazságot keresnek, mint, hogy mind Isten vagytok. Hát, ez amolyan szabály vagy törvény vagy közhely. Egyik sem stimmel. És ahogy megérkezünk az igazságotokhoz, ó, amikor rábukkantok – pjuuu! – az olyan lesz, hogy „Te jó ég! Soha nem hittem volna, hogy ez az én igazságom. Még csak fel sem merült volna bennem.” De hirtelen a tudatában vagy, amihez egyébként szükség van némi radikális képzeletre, meghaladásra.

Amikor rábukkantok arra az igazságra – ismétlem, nem az lesz, amit hisztek – nem fogjátok tudni meghatározni. Apropó, ez volt a válasz a mai kérdésemre, hogy mi az igazságod. „Akkor sem tudnám elmondani, ha tudnám, mi az.” Ez a válasz. „Nem tudom szavakba foglalni. Nem tudom áthelyezni az emberi szókincsbe, de még gondolatokba sem. Nem tudom megosztani másokkal. Annyira személyes. Érzem. Tudom. De nem akarom szavakká formálni, mert nem akarom összenyomni.”

Amikor eljuttok erre a szintű igazságra, ami nagyon személyes, nem lesztek képesek – talán később majd valamennyire –, de eleinte ne is próbáljátok meg megfogalmazni, mert azzal csak ismét bedobozoljátok. Ne próbáljátok meg ámulatba ejteni a világot azzal, hogy dalt vagy verset írtok vagy bármi ilyesmi. Azzal azonnal lekorlátozzátok. Azt akarom, hogy legyetek benne abban az igazságban. Senkinek ne beszéljetek róla, engem kivéve. Abban a pillanatban, hogy kimondjátok, hogy „Ó, múlt héten volt egy ilyen élményem, volt egy metafizikai, transzcendentális megélésem, és megtaláltam az igazságomat.” – oké. Akkor meséld el. Nem fogod tudni. Az a másik világokban van. Másképp fogalmazva, még nem emberizálódott.

Meglesz az az élmény. Nem kell erőltetni. Nem kell kimenni keresni. Meg fog találni téged, és te rá fogsz bukkanni. És ha nem üt ki, akkor még nem bukkantál rá igazából.  Úgyhogy ne gyere majd következő hónapban azzal, hogy „Képzeld, Adamus, múlt hónapban megtaláltam az igazságomat.” Az nem igazság volt. Az valami más volt, és meg fogjuk haladni. De amikor eljutsz arra az igazságra, akkor tartsd meg. Érezd magadban. Engedd életre kelni magadban. És az nem egy szép kis közhely lesz. Messze, messze túlmutató lesz azon. A te igazságod.

Vegyünk hát egy jó mély lélegzetet.

Egy évnyi határozottan formabontó képzelet, és végül megérkezés az igazságba. Az nem pár cuki kis szó lesz. Nem fogod tudni leírni magadnak sem, csak arra kérlek, hogy érezd.

(szünet)

Merabh a Szeretet Esszenciájáért

Most tehát. Ideje belekezdeni a merabh-ba. Olyan gyorsan telik az idő ezen a bolygón. Néha annyira bosszant. Dobjátok ki az óráitokat! (Adamus nevet)

Kezdjük először a zenével.

(elindul a zene)

Készüljetek fel erre a merabh-ra.

(szünet)

Nos hát, úgy 5000 éve annak, hogy először megtapasztalták a szeretetet ezen a bolygón. Ez egy eléggé formabontó kijelentés. Elsőre meglepte a Shaumbrát, hogy „Micsoda?! Azt hittem, a szeretet mindig is létezett.” Nem, nem, nem. Erről a bolygóról származik.

Gyönyörű dolog. De tényleg, hjú! Vannak más civilizációk, azt hiszem, hívhatjuk őket más, multidimenzionális valóságoknak. A közelében sincsenek a szeretetnek. Nincs fogalmuk róla. Más helyek hallottak a Földről, és próbálják elvinni magukhoz a szeretetet. Ez a legnépszerűbb tantárgy, amit az Új Földeken oktatnak – már sok van belőlük, Új Földek –, a legnépszerűbb óra az olyan angyali lények körében, akik soha nem jártak még itt, a szeretet. A legalapvetőbb tantárgy. Nagyjából ott kezdődik minden.

Azzal kezdődik, hogy elismerik, ami ezen a bolygón történt 5000 évvel ezelőtt. Szeretet. A lélek nem tudott a szeretetről. Az Én Vagyok… (egy mobiltelefon megcsörren) ezt most nem hallottam. Az Én Vagyok nem tudott a szeretetről. Az embernek kellett megtapasztalnia.

És amikor először tapasztalták meg a szeretetet, egy személy volt az – egyetlen személy – és az egy nő volt. Egy nő volt – nyilván. Hah! Így kezdődött hát.

Aztán a szeretet dinamikája, a tudatossága, az energiái elkezdtek szétterjedni a bolygón, de még nem szilárdult tapasztalássá, szeretetté. De egy ember, és aztán még egy, aztán még egy. És elég hamar, pár évtized leforgása alatt, a szeretet fogalma elkezdett elterjedni a bolygón. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki rögtön megértette. Egyáltalán nem. De a szeretet alapjai megvoltak.

És hát, a szeretet első tapasztalói, az első száz, első ezer, mind nők voltak. Talán az első százezer, mind nő volt, aki megtapasztalta. Nagyjából 400 év telt el, mire az első férfi is megtapasztalta. Érdekes.

El tudjátok ezt képzelni? Mondjuk te voltál az első nők egyike, aki megtapasztalta a szeretetet, lehetett az szerelem a partnered iránt, szeretet a gyerekeid iránt, a Föld iránt. Ez nem számít, csak szeretet volt. És el tudod képzelni, hogy odamész a társadhoz, és megkérdezed: „Szeretsz engem?”

A férfi meg: „Nem tudom. Mi az a szeret?” Heh! „De szeretsz engem?”

„Ööö, nem tudom, miről beszélsz.”

„Tudod, szerelem. Ez az érzés.” A pasi meg: „Fogalmam sincs, miről beszél a csaj.” Úgyhogy kicsit kellemetlen volt a szitu akkoriban.

De aztán elkezdett terjedni a szeretet a bolygón. (ismét megcsörren a telefon) Ha még egyszer megszólal, kimész. Akárkié is az a telefon, kapcsold ki, most. Ezt el sem – most mondjátok meg, ezen a helyen, ebben az energiában? (az illető igyekszik kikapcsolni a telefonját) Huhh! Oké.

Tehát, szeretet. Hol tartottunk? Szeretet.

Tehát, amint a nők elkezdték megtapasztalni a szeretetet bolygószerte, ez nagyon nagy támogatást kapott Ízisztől, a női energiától. Ízisz a női energia, de a többi világban nagyon is, mondhatni, szervezett. Ízisz rendje, a női energia, és itt vannak nők bolygószerte, akik kezdik megtapasztalni a szeretetet.

Volt némi aggodalom a többi világokban. Mi lesz a srácokkal? Mi lesz… (ismét megszólal a telefon, és az illető felkel, hogy elhagyja a termet) Köszönöm.

Mi a helyzet a srácokkal, a férfiakkal? Így hát néhányan összegyűltünk a másik világokban, és így szóltunk: „Nos hát, ahhoz, hogy ez az egész dolog működjön, a férfiaknak is muszáj lesz megtapasztalniuk a szeretetet.”

És, mint ismeritek a férfiak természetét, ha odamentünk volna a férfiakhoz a Földön, hogy „Hé, szeretnéd megtapasztalni a szeretetet?” Azt felelték volna, „Kösz, nem. Nem érdekel az ilyesmi.” Mi azonban tudtuk a másik világokban, hogy működjön ez az egész, hogy fejlődhessen ez a szeretet bolygója, nos, ahhoz a férfiaknak is tudatába kell kerülniük, meg kell nyílniuk rá, és meg kell engedniük.

Így hát alakítottunk egy kis csoportot. Úgy hívják: „A Szent Fivérek Tanácsa”, más néven „Szent Testvériség”. A Szent Fivérek Tanácsa. Ez egy csapat magunkfajta jámbor arc volt, akik összejöttünk, akiknek kicsit több volt – tudjátok, odaát mi nemsemlegesek vagyunk –, de nekünk több férfiként leélt életünk volt, ezért elég jól értettük. Összegyűltünk tehát ebben a Rendben.

Egyébként a név, „St. Germain”, amit utolsó életemben felvettem, a St. Germain szó szerint Szent Fivért jelent. Erről a rendről neveztem el magamat, erről a Szent Fivérek Tanácsáról.

Az volt a dolgunk, hogy összekapcsoljuk az energiáinkat azokkal a Földön, akik készen álltak – férfiak –, hogy segítsünk nekik megnyílni a szeretet megtapasztalására. Nem egy könnyű feladat. De az volt a dolgunk, hogy elősegítsük azokat az energiákat. Ahhoz, hogy a szeretet tovább léphessen, nem maradhatott csupán Íziszben. Át kellett ugrania Ádámra is. Ádám, ahonnan a nevemet kaptam, Adamus. Most már tudjátok.

Tehát, azzal a céllal szerveződtünk, hogy lehetővé tegyük, megkönnyítsük a hím fajnak a bolygón, hogy megnyíljon a szeretetre. Meglehetősen másféle reakció volt, mint a női szeretet.

A női tapasztalása a szeretetnek, azt mondhatnánk, nagyon lágy volt, gyengéd, szenvedélyes, és nagyon-nagyon gondoskodó.

Amikor az első férfiak a bolygón elkezdték megtapasztalni a szeretetet, az olyan volt, mint egy őrültek háza az állatkertben. Nem tudták, hogyan kezeljék. És hirtelen azon kapták magukat, hogy folyton bőgnek, aztán meg azon, hogy próbálnak elmenekülni.

Rájuk jött valami, amit az Ádám-energia nem igazán értett, ez a szeretet nevű dolog. Még sosem voltak kitéve ilyen gyengédségnek. Nem nyitották meg a szívüket.

De mégis, most már elkezdett megtörténni, egyik a másik után, apránként, hogy a férfiak elkezdték érezni ezt a szeretetet. És aztán, el tudjátok képzelni, egy nő, aki ismerte a szerelmet, találkozik egy férfival, aki megengedi a szerelem élményét, és összejönnek?

Ízisz és Ádám összejönnek. Ez rendkívüli volt.

A történelemben erről nincs valódi tudás, és sokan szimplán kinevetnék azt a tényt, hogy a szeretet ilyen új a bolygón. De ha tényleg visszamegyünk a történelemben, nem volt szeretet 6000, 7000 évvel ezelőtt.

Még csak abban az értelemben sem volt szó a szeretetre, ami Isten felé irányult volna. Azok a szavak sokkal később íródtak, és bár a „szeretet” szót használták, de azt akkor még nem ismerték.

Nem volt igazi szeretet a házasságokban. Akkoriban minden házasság elrendezett volt. Érdekházasságok voltak, hatalmi erők összeadása volt, vagy pusztán a pénzért házasodtak, mennyi a hozomány. Ez nem szeretet. „Mennyi hozományt kapsz azért, hogy megszabadítasz a lányomtól? Mennyit kérsz?” Ilyen volt, mielőtt megjelent a szeretet.

Aztán jött Yeshua, úgy 2000 évvel ezelőtt, Mária szülötte, azzal a kifejezett céllal, hogy most már hirdesse a szeretetet, terjessze azt a fényt.

3000 évbe telt, mire tényleg elkezdte megvetni a lábát a szeretet ezen a bolygón, hogy az emberek elkezdjék megtapasztalni. És most itt volt Yeshua, hogy hírét vigye a szeretetnek. Ez volt az egyetlen szerepe, a szerep, amelyben ti mindannyian részt vettetek, mert Yeshua egy kollektív lény volt.

Amint ez az egész szeretet-élmény elkezdte megváltoztatni a Földet, szó szerint, ez igazi formabontó képzelet volt. Maga a szeretet tapasztalása, mert nem volt ismert. Igen, volt vonzalom meg barátság, meg voltak kötelezettségek a család felé meg az ország felé meg ilyenek. De szeretet? Nem. Az formabontó képzelet volt.

Valaki eléggé megnyílt, elég ember nyílt meg eléggé, és lőn.

Azoknak a nőknek, akik először tapasztalták meg a szeretetet, adtunk egy nevet a fiúklubunkkal, a Szent Testvériséggel. A név a Mária volt (angolul Mary – a ford.). Máriáknak hívtuk őket. „Mária”, a nagyon ősi, egyiptomi „Myr” szóból származtatva, ami később fordításban a „Szeretett” jelentést kapta.

Nagyon, nagyon sokatok viselte a Mária nevet, akár ebben, akár másik életekben, névként vagy titulusként. Ez leginkább egy titutlus. Néhány más fordításban a Mária név – Mary, Marit, Miriam, Marie, jópár változata van, ami mind ugyanazt jelenti – az egyik ősi fordításban Urat is jelent. Úr. Nem úgy, mint egy uraság, hanem mint Úr, olyan valaki, aki ura a saját energiájának, önmagának. Úr.

Annak az eredeti neve annak, akit ma Szűz Máriaként ismertek, aki megszülte Yeshuát, nem Mária volt. Más neve volt, de idővel Máriának kezdték nevezni, röviddel Yeshua születése után, és aztán biblikusan már Máriának hívták. És még sok másik Máriát ismertek – Mária Magdolna –, és nagyon sokan mások az idők során.

Ez alatt az egész időszak alatt jelen volt a lazán szerveződő Szent Testvériség, hogy segítsen áthidalni a szakadékot Ádám és Ízisz között, a férfi szeretet és a női szeretet között. Ez volt ennek a csoportnak a szerepe.

A legtöbb shaumbra, aki most ebben az életében férfi, valamilyen módon kapcsolódik ehhez a csoporthoz. Ez az egyik oka annak, hogy itt vagytok. Kapcsolatban álltok azzal a Szent Testvériséggel, a Szent Fivérekkel, akiknek egyetlen feladata, hogy segítse a szeretet megjelenését Ádámban.

Nők, nektek ott van Ízisz, és nektek igazából nem kell sok segítség. Ti értitek a szeretetet. A férfiaknak kicsit nehezebb.

És amiért most ezt az egészet felhozom, az az, hogy kicsit jobban megértsétek, hogyan érkezett ez a szeretet-dolog a Földre, és mi történik most, ahogy belépünk a Szeretet 2.0-ba.

Hát nem érdekes, hogy az angol szó a frigyre, egybekelni valakivel, a „marry”, az pontosan az, amit a férfi csinált? Máriává vált. Ez lett az a szó, amivel a jogi párkapcsolatot definiálják, de ez azt jelenti, hogy te „married” vagy, „megmáriásodtál”. Megengeded a „máriásodást”, a benned lévő Máriát.

És amiért még fel akartam ezt hozni ma itt az új év kezdetén, hogy az a Mária, az Úr, a szeretet, a női energia nagyon fontos lesz idén. Fontos lesz ahhoz, hogy formabontó képzeleted lehessen, és hogy megengedd, hogy feljöjjön benned az igazság. Fontos lesz Máriának ez az archetipikus energiája, amivel oly sokatok azonosult. Nagyon sokatok erősen azonosul Szűz Máriával vagy Mária Magdolnával,  de ez a Mária, „Mary”, ez azokat jelzi, akik először tapasztalták meg a szeretet tudatosságát. Máriának, vagy Myrnek neveztük őket – a Szeretettek.

Ez egy gyors év lesz, egy kihívásokkal teli év, nagyon sok szempontból. Minden gyorsan változik. És nincs most jobb archetipikus energia, ami jöhetne, hogy behozza a fényét és ragyogjon, mint a Mária. Még a férfiaknak is. Férfiak, most már engedélyezve van, hogy Máriák legyetek.

Vegyünk egy mély lélegztet erre, amint behívjuk ezt, amint behívjuk idén Máriát.

És igen, lehet, hogy most Szűz Máriaként, Mária Magdolnaként, vagy bármelyik másik Máriaként gondolsz erre, de menj vissza a kiinduláshoz. A szeretet megtalálásának magjához. Radikális. Formabontó cucc.

Ez annyira formabontó volt, hogy nem voltak másik bolygókon sem olyan lények, akik felfedezték volna. Ez nem létezett Isten kezdete óta.

Soha nem csináltak még ilyet. Ez a formabontó. Soha nem volt még.

Engedjük meg Máriát.

Az is vicces, hogy angolul a „boldog” szó is „merry”. Ez mind összefügg.

Engedjük be Máriát. Néhányan már megtettétek még azelőtt, hogy ezt a Shoudot megtartottuk volna. Néhányatoknak hirtelen gondolatai támadtak Máriáról, azonosulások Máriával. Engedjük ezt be most.

Mária – nem a személy, hanem Mária, az a tudatosság – lehetővé teszi, hogy másként ragyogjon a fény. Lehetővé teszi, hogy másként nyíljon meg a képzelet. Miért? Mert az egész szeretetalapú. Ez teszi lehetővé az átalakulást a Szeretet 2.0-ba.

És férfiak, uraim, benneteket is kérlek, hogy engedjétek ezt meg önmagatokban. Ez nem kizárólag nőies dolog. Ez valójában az a dolog, ami összeházasítja Ádámot és Íziszt tibennetek. Ami megteremti azt a szent egyesülést.

Ez az, amit idén be akarunk hozni. Egy iránymutató erőt, egy formabontó képzeletet, egy szeretetalapú tudatosságot.

Ebben az évben harcok helyett, folyamatos elmés problémázások, csatározások helyett, és ahelyett, hogy úgy tűnne, hogy az egész út csak soha véget nem érő küzdelmek és kihívások sorozata, nyíljunk meg Máriának.

(szünet)

Ez nem pusztán olyan szeretet, amit 5000 éve tapasztaltak. Azóta már kibontakozott. Érett. Fejlődött. Nagyon-nagyon bölccsé vált.

Ez lesz az a dolog is, ez fog hozzásegíteni titeket ahhoz, hogy kapcsolódjatok az igazságotokkal. De az igazság nem Mária, hanem az fog segíteni nektek ráébredni az igazságotokra.

Mária a szeretet esszenciája.

Mária egy nyitott tudatosság.

Vegyünk egy jó mély lélegzetet, amint egybekelünk.

Amint összeadjuk Ádámot és Íziszt.

Amint összeadjuk az emberit és az istenit.

Amint összeadjuk a múltat, a jelent és a jövőt.

Amint összeadjuk az emberi intelligenciát és az isteni képzeletet.

Amit valójában teszünk, az az, hogy mindegyikbe belevisszük a szeretet, együttérzés, elfogadás elemét.

(szünet)

Keljünk egybe a Földdel, főleg most, hogy Gaia lassan távozóban van. Keljünk egybe a Föld lényegével, esszenciájával. Keljünk egybe a Föld varázslatos királyságaival.

Látjátok, ez egyfajta esszencia, ami harmóniában összehozza a dolgokat.

(szünet)

És most már itt az ideje, hogy ezt megengedjük.

(szünet)

Mária. Egy szó, ami messzire nyúlik vissza, Myrig, és végül „A Szeretett” jelentést kapta.

(szünet)

És bizony ez egy olyan dolog, ami már benned van. Most már eljött az idő, hogy engedd egybekelni a mindennapi életeddel.

(szünet)

Egy darabig még folytatjuk a Szent Testvériséget. Még sok férfi van, aki valahogy még mindig nem érti. Igen, mi azért vagyunk itt, hogy a férfiakat szolgáljuk, de Ízisz tiszteletére. Nem csak egy fiúklub. Ennek a Szent Testvériségnek minden része, a munka, amit végzünk, Ízisz, a női energia tiszteletére van, aki először tapasztalta meg a szeretetet. Mária tiszteletére, és Mária védelmére.

Tehát, drága Sahumbra, mély levegő, amint egybekelünk önmagunkkal.

Jó, mély lélegzet.

(szünet)

És mostanra már nagyon izgatottnak kell lennetek a formabontó képzelet miatt, és amiatt, hogy elérkeztek az igazságotokhoz.

Vegyünk egy jó mély lélegzetet, itt, együtt, ezen a negyedik napján a szent 2025-ös évünknek, olyan áttörésekkel, mint az energia, ingyen energia. Többé már nem csak egy álom. Az ingyen energia metafizikája valójában elég egyszerű. Annyi, hogy egybekelünk ezzel a bolygóval, az emberiséggel. Idén, amikor a kvantum-számítástechnika lehetővé teszi, hogy minden elvetemült sebességgel száguldjon.

És mindeközben te egybekelsz Önmagaddal, teljes szeretetben, hiszen mi lehetne hatalmasabb, nagyobb, nagyszerűbb tudatosság, mint a szeretet?

Ezennel vegyünk egy mély lélegzetet.

Most pedig menjetek, ünnepeljetek. Játsszatok, egyetek, élvezzétek a pillanatokat. Sok tennivaló áll előttünk ebben az évben, de tegyük ezt a fény könnyedségében.

Ezennel, drága barátaim, ne feledjétek, minden rendben van a teremtés egészében.

Ezennel, köszönöm, és boldog új évet!

További információt Ádámról és Íziszről az alábbi Bíbor Kör anyagokban találsz:

Wound of Isis

Wound of Adam