Ki vagyok „Én„? Mi lehet erre a kérdésre a helyes válasz? Már ha létezik ilyen. Vizsgáljuk meg.
A legtöbb alkalommal ezekkel a válaszokkal találkozhatunk:
- Ember vagyok
- Lélek vagyok
- Isten / Isten szolgája vagyok
- Fénylény vagyok
- Tudatosság vagyok stb…
A legtöbbször ezeket a válaszokat kapjuk különféle guruktól és spirituális vezetőktől. De mit jelentenek ezek? A haladó(nak tartott) spirituális utak képviselői egyetértenek abban, hogy a helyes válasz erre semmiképpen sem lehet az ember. Miért is mondják ezt? Az ember kifejezés legtöbbször az emberi testre, elmére, intelligenciára és ehhez hasonlóra vonatkozik. Azt is mondják például, hogy az Én transzcendens természetű, de mit is jelent ez?
A transzcendens
A transzcendencia szóval sokszor találkozunk különféle spirituális utakon, de a legtöbbször helytelenül, vagy nagyon leegyszerűsítve, vagy túlbonyolított, “emberi módon” határozzák meg a transzcendencia természetét. Ha abban egyetértünk, hogy az „Én„-t transzcendens lénynek tartjuk – nevezzük léleknek – akkor az „Én” (teljes egészében) nem vonatkozhat sem a fizikai testre, sem az elmére, sem semmilyen fizikai érzékszervvel érzékelhető dologra. Tehát a transzcendenciát nem lehet fizikai érzékszervek, vagy elmebeli spekuláció (gondolatok) útján meghatározni. Mivel az emberi elme egy nagyon korlátolt “szerv”, ezért a lélek megismerésére tett kísérletek ezen a módon feleslegesek. De akkor mi az, amivel a lelket meg tudjuk ismerni? Mi az, amivel beazonosítható a lélek? Mivel az emberi szavak alapjában véve a duális, 3 dimenziós világ “termékei”, így emberi szavakkal képtelenek vagyunk meghatározni a lélek mibenlétét. Bárhogy is próbálnánk, teljes egészében nem írná le azt, hogy ki is az az „Én„. Tegyünk hát kísérletet arra, hogy egy más módszerrel próbáljuk meghatározni azt, mi is az a lélek.
Látnokok, guruk
A spirituális világban sokszor megemlítik a különféle gurukat vagy látnokokat. Ők azok, akik “látják” a valóságot, és különféle módon megpróbálják azt megjeleníteni könyveken, előadásokban és más tanításokon keresztül. Sajnos nagyon sok önjelölt guru van, akik elmondásuk szerint látják a valóságot, de mégis olyan tanításokat tesznek közzé, amelyek elmebeli spekuláción alapulnak, vagy valamilyen ősi szentírás félreértelmezésén. Az a “tanító”, aki ki meri azt mondani, hogy Ő tudja az igazságot, az biztosan téved, mivel – ahogy korábban már kifejtettem – az igazság, vagyis az „Én„, transzcendens alapú, tehát nem “tudható”. Minden ami “tudható”, csupán az elme által létrehozott kereteken belül értelmezhető. Nem térnék ki arra, hogy ki a valódi látnok, ez majd egy másik téma kifejtése lesz. Tételezzük fel, hogy egy valódi látnok az az „Önmegvalósított” lélek, aki nem az elméje által kitalált módszerekkel próbálja meghatározni, a valóságot. Mivel a transzcendenciát képtelenség szavakkal meghatározni megpróbálhatjuk körülírni, vagy használhatunk olyan szimbólumokat, amelyeket a korábbi megvilágosodott mesterek használtak. Természetesen sem a körülírás, sem a szimbólumok nem képesek 100%-ban átadni az „Én„-nek mint tudatosságnak a lényegét, ezért minden szóbeli vagy írásbeli meghatározás vagy tanítás csak távolról mutathat rá a valóságra. Több spirituális úton említik a „harmadik szem kinyílását” mint a megvilágosodás szimptómáját, de mit is jelent ez? A harmadik szem valójában egy szimbóluma a valóság egy másfajta érzékelésének. Ennek a szimbólumnak semmi köze az emberi testhez vagy a látásért felelős szervhez. A spirituális utak sajnos elbagatellizálták a harmadik szem jelentését, és a gondolataikkal materializálták ezt a csodálatos szimbólumot.
Létezem? A test, az elme és a létezés
Sokszor felmerül a kérdés, hogy „Én” létezem-e. Vagy csak az elmém által kitalált koncepciók rabja vagyok? Különös módon az igazság az, hogy mind a kettő egyszerre igaz. Amíg az elménk által próbáljuk meghatározni Önmagunkat, addig bármit is mondunk, az a teljes egésznek csupán egy korlátolt részét fogja tudni csak meghatározni. Az „Én létezem” kijelentés arra utal, hogy „Én vagyok az, aki létezik”, tehát a létező maga. Mit is jelentsen ez? Mivel az „Én” mint tudatosság transzcendens természetű, ezért nincs alávetve a 3 dimenziós világnak – sem a térnek, sem az időnek. Tehát a lélek mint tudatosság van jelen, amely a 3D-s világgal érintkezik, de közvetlenül nincs a hatása alatt. Ha ez így van, akkor miért érezzük kiszolgáltatva magunkat a 3 dimenziós világnak? Ez azért van, mert az emberi testtel, gondolatokkal, elmével azonosítjuk magunkat. Ha az emberi testet vesszük alapul, a test is számos dologtól függ, és természeténél fogva lehetetlen, hogy függetlenné váljon például az evéstől, ivástól, lélegzetvételtől, stb. Az emberi test az, ami egyszer létrejön, majd elpusztul. Amíg a test aktív, elmondható, hogy létezése fenn van tartva, viszont ha működésképtelenné válik, a léte megszűnik. A lélek ezzel szemben örök és elpusztíthatatlan. Tételezzük fel, hogy a lélek hozza létre a testet – most nem térnék ki arra, hogy mi célból és hogyan –, Ő az, aki létezését kiterjeszti – fizikai 3 dimenziós formában –, és így hozza létre a testet, érzékszerveket, az elmét, stb. Mivel a 3 dimenziós világban való létezéshez szükségünk van fizikai testre és elmére, ezért szükségszerűen megteremtjük őket, hogy a tapasztalásainkat a testünk és elménk segítségével megélhessük.
Adamus Saint-Germain – „Vagyok, aki vagyok”
Adamus a tanításait rendszerint ezzel a mondattal kezdi. Na de mit is jelentsen az, hogy „vagyok, aki vagyok”? Ez a három szó több réteget is magában foglal. Lássuk őket.
- (Én) vagyok, aki vagyok – Én vagyok az, aki létezik. Tehát én maga a létező vagyok, amely – végső értelemben – nem csak a testre vagy elmére korlátozódik, hanem a létezés forrására.
- Én vagyok, tehát létezem. Mivel létezem, képtelen vagyok nem létezni, tehát „Én” a 3 dimenziós megnyilvánulásom után is létezni fogok, tehát halhatatlan vagyok.
- Végső értelemben a „Vagyok, aki vagyok” azt is jelenti, hogy Én vagyok az, aki “van”, tehát „Én” vagyok maga a létezés. Mivel az „Én” tértől és időtől függetlenül létezik, az „Én” esszenciája tehát maga a létezés, amely minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan dolgot teljes egészében tartalmaz. Mindent magába foglal, azt is, ami elmével elgondolható, és azt is, amit elmével felfogni képtelenség.
- „Vagyok aki – éppen – vagyok”. Tehát az vagyok, amit megteremtek, és ezzel együtt mindaz vagyok, amit megteremtek. Így hát mindaz, amit a világból tapasztalok az, „Én” magam vagyok, ezért semmi olyat nem tudok tapasztalni, ami végső soron ne Én magam lennék.
