2025. Május 14.
Új fajjá fejlődünk, Gaia elmegy és az MI segít minket
Jannecke Oinaes (Wisdom from North) és Adamus Saint-Germain
https://www.youtube.com/watch?v=HHR7P-XZTGE
ADAMUS: Vagyok, aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.
Isten hozott és köszönöm, hogy meghívtál a műsorodba, már nagyon vártam. Mondanék pár szót azoknak, akik még nem ismernek: A Szent Testvériségből (Saint-Germain) vagyok, az vagyok. Azért használom az Adamus Saint-Germain nevet, hogy megkülönböztessem ezt a múltbeli munkámtól. Azért kezdtem az Adamus nevet használni, mert amikor a Bíbor Körben kezdtem dolgozni, nagyon specifikus feladatot kaptam, így egy specifikus oldalamat is használom erre a munkára.
Ha bárki kérdezné, mi a különbség Adamus és Saint-Germain között, Adamus egy specifikus oldala Saint-Germainnek, amit azért alkottam, hogy kommunikálni tudjak és Cauldre tudjon csatornázni. Őt ti Geoffrey Hoppeként ismeritek.
Tehát, örülök, hogy itt lehetek, kérlek tedd fel a kérdéseidet.
JANNECKE: Kíváncsi vagyok, és örülnék, ha megosztanád velünk, hogy hol tartózkodsz. Tudom, hogy egy történelmi személyiség vagy, de nem tudom, hogy ugyanaz-e, akiről online olvashatunk, hogy voltál-e te ember, vagy angyal vagy? Meg tudnád velünk osztani, hogy ki vagy és hogy hol vagy?
ADAMUS: Igen, akik ismernek, egyet tudnak érteni velem abban, hogy nem vagyok egy angyal. (nevet) Sok-sok, több száz életet töltöttem el a Földön, és igen, az a történelmi személyiség is vagyok, akiről olvashatsz online, aki az 1700-as években élt. Nem Saint-Germain volt a nevem, ezt adtam magamnak abban az életemben, ami Szent Testvért jelent. De nem ezzel a névvel születtem. A felmenőim spanyolok és portugálok voltak, és egészen fiatalon elküldtek Romániába misztériumokról tanulni a Rákóczi családdal.
Csodálatos élet volt, és a célom az volt abban az életemben, hogy véget vessek a feudális rendszernek, a nemeseknek, mert nem működött már és eljött az idő a váltásra. Úgyhogy abban az életemben azon dolgoztam, hogy segítsek feloszlatni a rendszert. Közben pedig megpróbáltam összehozni Európát, ami akkor még nagyon töredezett volt. Mondjuk ebben annyira nem voltam jó, de azt büszkeséggel mondhatom, hogy nem kis részem volt a királyság megszüntetésében.
Ideje volt, hogy a nemesi családok ne tartsák többé távol az embereket a saját nagyszerűségüktől. Volt dolgom a nemesekkel is, hogy elmagyarázzam nekik, hogy itt az idő felmondani, de a legnagyobb gond mégis a parasztokkal volt, mert az emberek akkoriban nagyon is szerették, ha valaki gondoskodik róluk, és a nemesek pontosan ezt tették a parasztokkal. Persze panaszkodtak rájuk meg harcoltak is velük, de valójában szerették azt a rendszert, amibe beleszülettek, és hogy nincs átjárhatóság a társadalmi rendek között. Nem volt szabadságuk, de valójában ezt szerették. Én pedig azon voltam, hogy elmagyarázzam nekik, hogy ideje váltani.
Sok helyre sikerült elvinnem a demokrácia fogalmát, szavazati jogot és hangot adtam az embereknek, hogy szabadok lehessenek. De hatalmas volt az ellenállás.
Volt még sok-sok életem a Földön, Shakespearét is beleértve, meg Mark Twainét, ami érdekes módon már a bolygóról való felemelkedésem után következett. Mert valójában nincs tér és idő, minden életed egyszerre történik. Valójában nincsenek előző meg következő életek, mert mind most történik.
Voltak még más illusztris életeim is, ahogy ezt a Bíbor Körben az emberek (amit Shaumbrának nevezünk) ismerik, amelyek közül az első az atlantiszi szolgafiú élete volt, aki bezáródott egy kristálybörtönbe a többiek energiamunkája miatt. Cauldre nem szeretné, hogy megint elmondjam az egész történetet, de a fiú eltöltött egy csomó időt ebben az éteri kristálybörtönben, mindent megpróbálva, hogy kijusson: imádkozni, könyörögni, esedezni, mindent. És egy csomó idő elteltével – én azt mondom, 100.000 évvel később – rájöttem, hogy magamat zártam be. Nem hibáztathatok másokat, amiért beléptem egy napon egy szent szertartás helyére és bezáródtam. Magamat zártam be, tehát ki is tudom juttatni magam. És ekkor szó szerint kisétáltam belőle.
És azóta az összes többi életemben a szabadságért dolgoztam. Úgyhogy igen, sok-sok életet töltöttem a Földön.
JANNECKE: Rendben. És most? Fizikai testben vagy valahol?
ADAMUS: A legjobb válasz erre az, hogy nincs is olyan, hogy fizikai állapot, csak ennek az illúziója van, még most is ott, ahol vagy, ahol ülsz, a tested, minden, ami körülvesz. Ez az energia és a fény egy nagyon fókuszált formája, amely azt az illúziót alkotja, hogy anyagban vagy. De végülis nem igaz.
Tehát én sem vagyok különböző tőled, bár azt mondhatod, hogy az éteri világban vagyok, időnként, néha belépek a fizikai világba is, de igazából ez mind nem így van. Te csak nagyon megszoktad, hogy abban higgy, amit a szemeddel látsz.
Az az érdekes, hogy a fizikusok kezdik ezt megérteni, hogy valójában nincs egy fizikai világ – metafizikai értelemben -, hanem minden a fény projekciója, és a fény valójában a képzelet. Ezek összecserélhető szavak, a fény és a képzelet. Úgyhogy te most egy nagyon is hihető álomban vagy, úgyhogy ha azt kérdezed, hogy én fizikai vagy nem fizikai állapotban vagyok, a válasz az, hogy ez valójában nem számít, mert a fizikai állapot érzékelése sem valódi.
Úgyhogy úgy is mondhatnám, hogy én nem vagyok a fizikai világ illúziójába ragadva, ahogy te. Hogy tudom-e befolyásolni a fizikai világot, hol te vagy? Igen, de azt választom, hogy ne tegyem. Tudnék egy hideg fuvallat lenni vagy érezheted a kezemet a válladon, ez lehetséges, igen.
JANNECKE: Ok, akkor ha ez egy álom, mi az igazi valóság?
ADAMUS: Az igazi valóság az, hogy te vagy és a valódi energia mind a tiéd. Nem egy univerzális energia részese vagy, hanem te vagy a saját energiád. Pont. Az energia állapotában vagy. Az energia pedig kommunikáció. Nem erő, nincs dualitása, hanem maga a kommunikáció. És amit mindig kommunikál, az az “Én vagyok” örvendezése. Más szóval egy állandó zene, egy állandó örvendezése a létezésnek, a “Vagyok, aki vagyok”-nak.
Ez az energia aztán átváltozik fénnyé, vagy szövetségbe lép a fénnyel. Ez a fény mind a tiéd, ne gondolkodj egy nagy univerzális fényben, mert ez a te fényed, ami ugye a képzelet. Tehát aki vagy, az az örvendezés, a lelked éneke, a lelked képzelete, aki belemegy a fizikai valóságba, és azt álmodja, hogy egyik életét a másik után éli, emberi formában.
Persze ez mind nagyon valóságos, nem azt mondom, hogy tagadd meg, hanem csak hogy gyere rá, hogy te átitatódtál a fizikai valóságban való hittel, tehát bármi mást is át tudsz itatni, legyen az “agyag” vagy bármi más, amit a lelked el tud képzelni. És akkor, hirtelen onnan, hogy be vagy zárva a fizikai létbe, a testedbe, ebbe a hihetetlenül sűrű környezetbe, a gravitációba, hirtelen rájössz, hogy bárhová el tudsz jutni.
A metafizikai ember sokszor asztroprojektálni akarja magát és a testét is vinni akarja magával, pedig nem szükséges. Először is azért, mert nem valódi. Másodszor, mert annak az esszeciáját, hogy milyen volt emberi testben lenni, azt bárhová elviheted, olyan világokba is, amiket most az ember el sem tud képzelni. Ez a szépsége az egésznek, hogy nem vagy beragadva, én nem a túlvilágon vagyok, te meg itt, hanem ez mind te vagy, egyszerre.
JANNECKE: Érdekes. Nekem, Janneckeként az életemben két élményem van, az egyik itt, a fizikai valóság illúziójában, a másik a testemen kívül, az asztrális világban, vagy nem is tudom, hogy nevezzem, azt sem tudom, mi az. De kétféle tapasztalásom van magamról, két különböző világban. De gondolom ennél még több van.
Kíváncsi vagyok a testen kívüli élményekre, hogy mi az, ami elhagyta a testemet, illetve még van sok hozzám hasonló ember, aki ilyent tapasztalt. A lelkünk az, aki kilép, vagy csak egy része a lelkünknek?
ADAMUS: Időnként ki tudsz lépni a test és az elme korlátai közül. Ezek együtt léteznek, nem csak a test van. Ebből kiengeded magad az úgynevezett asztrális világba, ami egészen közel van a fizikai világhoz, hozzá tartozik. Tehát valójában nem mész nagyon messzire, csak épp az ajtó elé, még az udvarra se léptél ki, nem hogy az utcára vagy a városba. Annyi minden van még odakint. De ezzel most nem kell foglalkoznod. Nem kell szándékosan kiprojektálnod magad.
Most az történik, hogy a megvalósulásod felé tartasz, az utolsó földi életedben, és rájössz, hogy ahelyett, hogy mindig ki akarnál menni, egyre csak mélyebbre és mélyebbre fogsz a tapasztalásba belemenni, és ezáltal fogsz a küszöbön túlra is jutni. Mert az emberi tapasztalásból való kilépés kulcsa az pont az emberi természeted teljes elfogadása, nem pedig a kilépés vágya.
Erre Buddha jött rá, annyira próbálta megtagadni a testét, hogy egy nap belefáradt és nem maradt több energiája küzdeni az emberi természetével, úgyhogy inkább csak elfogadta. És ekkor világosodott meg. Ez egy gyönyörű tapasztalás: megengedni a teljes emberi létet. Tudom, hogy vannak nehéz napok, de a földi létezés egésze egy nagyon szép tapasztalat. Értelme van annak, hogy idejöttél, és ez nem a szenvedés, nem teszt, hanem azt jöttél megtapasztalni, hogy milyen tudatos lényként átitatni az anyagot. És így majd jobban fogod érteni a tudatosság és az energia kapcsolatát is.
JANNECKE: Van olyan, hogy életek közötti hely? Mondtad, hogy minden most történik, és az életeinket mind egyszerre éljük. De akkor hogy tud lenni ez a hely, ami az életeink között van, és ahová például hipnoterápia alkalmával regresszálunk?
ADAMUS: Ha mindent lineárisan akarsz felfogni, akkor vannak azok a szünetek az életek között, de valójában körkörös, és azok is mind egyszerre történnek. Gyakran az álomállapotaidban is odamész. Úgyhogy a válasz az, hogy igen, vannak ezek a szünetek is, de mind egyszerre.
JANNECKE: (nevet)
ADAMUS: És az érdekes az, és a tanulság az, hogy ugye az összes életed mind egyszerre történik, és ahogy egyre mélyebbre mész a metafizikába, a saját lelkedbe, elkezded érezni is ezeket az életeidet és azt, hogy ők min mennek keresztül. De a fontos az, hogy ha te az úton vagy – így nevezem azt, amikor valaki az igazi spirituális úton van önmagáért -, akkor rájössz, hogy te vagy a felemelkedésre kinevezett lény, az összes életed kinevezettje arra, hogy átmenj a megvalósulásba. Képzeld el, hogy te ülsz a kör közepén, körül vagy véve az összes múltbeli és jövőbeli életeddel, és ők mind rád figyelnek, erre a mostani kivetülésedre, hogy te legyél az, aki a felébredésen keresztül végül felemelkedsz. És ezáltal ők is ugyanezt meg tudják tenni. Úgyhogy most nem csak te fogsz megvalósulni, hanem ők is mind a saját életükben.
És akkor kérdezheted persze, hogy ha ők már megvalósultak egy előző életben, akkor miért kellett hozzá az összes többi, ami azután történt? Most zárod le mindezt, velük együtt, és így a saját történelmedet írod újra. Akkor is, ha mondjuk belehaltál egy-egy nehézségbe, az az életed is megvalósul a halál pillanatában. Mindazok a nehézségek, fájdalmak, szenvedések, amik akkor veled történtek, hirtelen átváltoznak bölcsességgé. Azokat a dolgokat is beleértve, amik ebben az életedben történtek. Ez a bölcsesség pedig majd mind visszajön hozzád ebben az életedben.
Ez egy csodálatos metafizikai folyamat. És mind természetes, csak lélegzel és megengeded. Ahogy elkezdesz dolgozni rajta, és manipulálni akarod, például meg akarod mondani az előző életednek, hogy hogyan valósuljon meg, elveszted. De a folyamat nagyon szép, teli szinkronicitásokkal. Minden csak jön feléd. Még tudnod sem kell arról, hogy mire vágysz, mert a lélek már azelőtt teljesíti, még mielőtt az ember egyáltalán rájönne. Minden csak jön feléd.
JANNECKE: Mikor gondolod, hogy látni fogjuk a tudományok és a spirituális dolgok egyesülését?
ADAMUS: Tegnap. (nevet) Tényleg, már egyesültek is, mert akkora Új Tudatosság van a Földön, hogy az emberekre nagy hatással van. Nem csak a tudósokra, hanem mindenkire és mindenre, például arra is, ami a kutató laboratóriumokban történik az MI felgyorsulása miatt. Tehát a ti fényetek már most hatással van mindenre, beleértve a kutatásokat, az új technológiákat és felfedezéseket. És nem csak néha, mert minden nap történik valami, az elmúlt 6 hónapban is olyan technológiai áttörések voltak, amiről még a legtöbb ember nem is tud. Régebb egy-egy ilyen áttöréshez több száz, vagy akár ezer év is kellett, most pár havonta történnek ezek, amiket én úgy hívok, kvantum-áttörések. És kisebbek is, természetesen, minden nap. Még nem épültek be a mindennapokba, mert olyansmikről van szó, mint például egy új halmazállapot felfedezése. Idő kell az ilyensmik beépüléséhez a mindennapokba.
Ezért biztatok mindenkit arra, hogy ne panaszkodjatok, hogy “Miért én, miért ilyen nehéz minden? Miért ilyen nehéz itt élni?” Mert így lemaradtok a dolgok 80%-ról, mindarról a szépségről, ami a bolygó átalakulását lehetővé teszi. Nagyon gyors ütemben alakulunk át egy teljesen új fajjá. A jelenlegi faj, a Homo Sapiens már rég óta itt él, túl rég óta nem változott az emberi test, még evolúciós értelemben is gondolkodva. Ugyanez a helyzet az elmével.
Úgyhogy van egy felgyűlt igény a biológiai és mentális változásra. A következő lépés pedig már itt van. Néhányatok fél, de szerintem ez egy csodálatos dolog, hogy most itt van a sok technológia ahhoz, hogy új fajjá evolváljunk.
JANNECKE: Nagyon érdekes. Legutóbb Geoffrey azt mondta, hogy Gaia megy el. Tudnál erről beszélni egy kicsit? Miért megy el? Mit jelent ez? A lelke hagy el? És hova megy?
ADAMUS: Gaia egy lélekkel rendelkező entitás, pont, mint te. Csodálatos lény, és még humorérzéke is van, pedig szerintem nekem nem lenne, ha én lettem volna ilyen sokáig felelős a bolygóért. És mivel van humorérzéke, azzal szoktam viccelődni, hogy azért megy el, mert már öreg és fáradt. Mondjuk az is.
Azzal a céllal jött ide a kíséretével együtt, hogy átitassa a bolygót életenergiával. Ezek eleinte nem-fizikai dolgokba voltak öntve, majd fizikai kristályos szerkezetekbe is. Ez adta a bolygónak a lehetőséget, hogy saját DNS-e legyen. Ez volt a feladata, hogy az angyali lényeknek, akik idejönnek, elő legyen készítve a terep.
Megalkotta a bolygót, a légkört, a vizeket, majd szólt nekik, hogy jöhetnek. Úgyhogy amikor az angyali lények elkezdtek idejönni, már készen volt, mert Gaia előkészítette. És itt maradt azért, hogy egyensúlyban tartsa a bolygó természeti erőit a túlvilágiakkal. Kellett egy úgynevezett kapuőr, aki fenntartotta a kapcsot a világok között. Különben a bolygó, ezzel a rendkívül sűrű realitásával elveszett volna. Más szóval levált volna a teremtés többi részétől.
Ez volt a dolga, hogy kapocs legyen a világok között. Felelős volt még az állatvilágért, a növényvilágért és minden másért is, de az igazi munkája ez az energetikai kapocs volt. Most pedig már van elég ember a Földön, aki tartja a fényt és a tudatosságot magában, és így már nincs szükség rá. A kapocs már létrejött nélküle is.
A bolygó elemi erői, a tündérvilág, a vízek világa, meg minden egyéb már a helyén van, és vannak lények, akik figyelnek ezekre, és egyensúlyban tartják ezeket a királyságokat ebben a realitásban. Úgyhogy itt az ideje, hogy Gaia elmehessen. A munkáját elvégezte, elégedett vele, és már előbb is el szeretett volna menni, de maradt még a kapocs fenntartása miatt. De most már eleganciával tud elmenni és élvezni a következő teremtését.
JANNECKE: Akkor mi lesz a Földdel?
ADAMUS: Ez egy jó kérdés, vissza is fordítom: mit fognak tenni az emberek a Földdel? Mert már ők a felelősek érte. Igazából eddig is felelősek voltak, de most még inkább. A vizekért, a levegőért, a termésért és az állatokért. Mit fognak az emberek csinálni vele? Tönkreteszik vagy akár fejlesztik?
Én azt hiszem, hogy az emberi jóság, ami most előtérbe kerül, mert – ahogy Cauldre mondta – hogy végre biztonságban érezhetjük magunkat, és előléphetünk -, ezáltal tényleg azzá a gyönyörű Paradicsommá alakíthatjuk a Földet, amit eddig még elképzelni sem tudtunk. Már nem a szenvedés és a leckék helye lesz, hanem az a hely, ahol az energiák, a tudatosság, a lélek, vagy hívhatod bárminek, az isteniség él és kifejezi magát.
Más szóval ahelyett, hogy csak embernek gondold magad és válaszokat keress, most már itt van az isteni és a válaszok is, úgyhogy most már élvezheted az érzéki életedet, a bőségen való aggódás nélkül és az egészségen való aggódás nélkül, mert ezeket most már megoldja a technológia. Képzeld el, hogy itt élsz a Földön, egy olyan testben, amit szeretnél – nem abban, amit örököltél, mint eddig -, és nem érzed magad elveszettnek, mert már tudod, hogy te akartál itt lenni, és azt teremtesz magadnak, amit szeretnél.
És ez nem 100 vagy 50 év múlva lesz, hanem most alakul. Ezért biztatok mindenkit arra, hogy hagyja abba a “nyenyenyét” és a panaszkodást, és a felelősség hárítását. A leghihetetlenebb időkben éltek most a Földön, és annyi minden történik körülöttetek, amit észre sem vesztek, mert nem figyeltek oda. Túlságosan el vagytok foglalva a panaszkodással, pedig bennetek is történik mindez. Szó szerint ragaszkodtok a szemetetekhez, a csomagotokhoz, és már úgy unom azokat, akik spirituális lénynek tartjátok magatokat, de mégis cipelitek a szemetet magatokkal. Semmi szükség rá, sőt, ideje továbblépni.
Ami most a Földön történik, az nem csak a Földről szól, hanem az egész kozmoszra hatással van, minden dimenzióra, minden más valóságra is, mindenre. Átalakítja a teremtés egészét.
JANNECKE: Miért van ez? Miért ilyen fontos a kozmoszban a Föld?
ADAMUS: Visszatérve még a Föld előtti időkbe, és bármilyen fizikai világ előtti időkbe, voltak az angyali lények, akik végül 144.000 angyali családba szerveződtek. Fiatalok voltak, ártatlanok és szinte felelőtlenek. Nem volt idő, nem volt tér, nem volt anyag. És megpróbálták megismerni magukat. Ez a “Ki vagyok én?” keresése.
Néha háborúkba meg harcokba keveredtek, mert mindig válaszokat kerestek és azt hitték, valaki másnál vannak. Megpróbálták leigázni a többi családot. Most emberi fogalmakban beszélek, de nem volt testük meg fegyvereik, csak a mindenkori akaratunk mások leigázására, hogy megtaláljuk a válaszokat. De persze ezeket senki sem találta meg, mert az mindig belül van.
Ez okozta a kozmosz lelassulását, az energia lelassulását, annyira, hogy úgy tűnt, meg fog állni minden. Ekkor akcióba léptek az angyali családok, függetlenül az egyet nem értéseiktől, és megteremtették a Földet, hogy a vezetőik idejöhessenek, ebbe a nagyon fókuszált és sűrített környezetbe, csakis azért, hogy megtalálják a választ a tudatosság és az energia kapcsolatára.
És erre most jöttek rá. Itt van előttünk. Tehát amit most tanulsz, az ez. Azt hiszed, hogy csak egy egyszerű ember vagy, aki éli a mindennapjait, de nem, te a tudatosság és az energia kapcsolatát tanulod. És ez ki fog terjedni az egész kozmoszra, ráadásul egy olyan faktorral együtt, amit eddig el sem tudtunk képzelni. Senki sem gondolta, amikor idejöttek az angyalok képviselői, hogy meg fog jelenni egy olyan elem, mint a szeretet.
Azelőtt nem létezett szeretet. A Föld előtt. A Földön is csak 5000 éve van jelen. És most lesznek olyanok, akik nagyon megsértődnek, mert azt gondolták, hogy a szellem a szeretet. Nem, a szellem semmit sem tudott a szeretetről, amíg az ember el nem kezdte érezni. És ez csak kb. 5000 éve történt.
Ennek most nagy hatása van a tudatosság és energia kapcsolatának megértésében. Nincs más civilizáció, más bolygó, más földönkívüli lény, aki bármit is tudott volna a szeretetről, amíg az ember meg nem tapasztalta, itt a Földön, 5000 évvel ezelőtt. Most pedig érdekli a földönkívüli lényeket, hogy mi ez, úgyhogy idejönnek, tesztelik az embert, mert meg akarják találni a szeretetet. Keresik az agyadban, a szemedben, a bal lábujjadban. De persze nem találják meg fizikailag. Birtokolni akarják, mint egy tárgyat és elvinni a saját civilizációjukba. Nyilván ilyen formán nem lehet elvinni.
Amit az ember a szeretetről felfedezett, mindent át fog alakítani. És közben pedig mélyebben megismerik a tuatosságot és az energiát.
JANNECKE: Igen, ezt mondta Geoffrey is, hogy azt mondod, a szeretet nem létezett, mielőtt az ember fel nem fedezte és meg nem tapasztalta. Én ezt nem hiszem, de persze nem is tudom. Tény, hogy senki más nem beszél erről.
ADAMUS: Nem, senki nem mondja ezt.
JANNECKE: Miért vagy te az egyetlen, aki ezt mondod?
ADAMUS: Én egy Felemelkedett Mester vagyok, sőt, a Felemelkedett Mesterek Klubjának Elnöke. (Jannecke nevet) Nem megválasztva voltam, csak kineveztem magam.
Ha nem bánod, nagyon világos leszek. Sok életet éltem a Földön. Szeretem az emberiséget, és megértem az emberi lét nehézségeit és kihívásait, nem úgy, mint azok, akik sohasem éltek még itt és fogalmuk sincs arról, hogy milyen az emberi tapasztalás. Azok, akik más helyekről, más bolygókról jönnek, és sosem jártak a te cipődben, nem kellene – ne merjenek – túl közel jönni, mert még beszippantja őket az örvény és emberekké kell válniuk és át kell menniük a sok nehézségen, amin te is.
Szóval, fogalmuk sincs róla, hogy milyen itt, de mégis válaszokat akarnak szolgáltatni az embereknek. Meg akarják mondani az embereknek, hogy hogy éljenek. Hát nem tudnak erről semmit. Az egyetlen lény, akit tisztelek és becsülök, az ember. Az ember a legnagyszerűbb lény az egész Teremtésben.
Te és a többiek az angyali családok vezetői voltatok és azért jöttetek ide, hogy valami rendkívül nehéz dolgot vigyetek véghez, miközben elveszettnek érzitek magatokat ebben a valóságban. Éltetek rengeteg szép és nehéz életet, majd végül eljutottatok a szeretet megvalósításáig. Előtte is volt ismerős érzés, különböző fajta együttérzések, de ez a dolog, amit most szeretetnek hívunk, szinte meghatározhatatlan. Pedig a dalok ⅔-a a szeretetről szól (mosolyog), mégis… Ez a tudatosság egy formája. Nem fizikai, de hatással van a fizikai világra. Nem olyan dolog, amit adhatsz vagy elvehetsz másoktól.
És végül az egész szeretetnek a lényege, hogy szeresd önmagad. Először két ember között jött létre, de arra megy ki, hogy magadat tudod-e szeretni? És ez az igazi szeretet, ahogy én nevezem, a Mester szeretete vagy a Szeretet 2.0. A mostani időszak erről a Szeretet 2.0-ról szól. Ami nem csak annyit jelent, hogy szeretem a világot, a többi embert, vagy valakit, hanem a kihívás, ami elé most magadat állítod, hogy tudod-e szeretni magad, feltétel nélkül?
Az emberek megpróbálják lefordítani, meghatározni, és azt mondják, “Igen, igen, szeretem magam.” Nem, amíg nem tapasztalod meg egy spirituális orgazmikus élményben saját magad, addig csak gondolkodsz róla. Ami történik, amikor elérsz az igazi önszeretetbe, az annyira megsemmisítő élmény, hogy már szinte nem is akarsz a Földön maradni többé. “Végre megtaláltam, amit kerestem, nincs már többé értelme itt maradni az úton.”
És ekkor jövök én, ennek az orgazmikus állapotnak a végén, és azt mondom neked, “Kérlek, maradj. A világnak szüksége van rád, szüksége van erre.” Most nagyon gyorsan változik minden az MI segítségével, és nagy szükség van a fényedre, hogy fennmaradjon az egyensúly és példát mutass a többieknek, akik szintén az új Yeshua szeretnének lenni a Földön: élő szerető Mesterek.
Yeshua (Jézus): ő volt a Szeretet Mestere. Tanította a szeretetet, egy olyan időben, amikor a vallások még semmit sem tudtak róla. Ha visszamész a történelemben, láthatod, hogy nem beszéltek szeretetről, még az egyházakban sem. Csak Yeshua. Nem volt szeretet az Ótestamentumban. Ezelőtt 5000 évvel nem volt egyáltalán szeretet. Még az egyiptomiak sem írtak semmit a szeretetről. Írtak családról, gyengédségről meg barátságról, de a szeretet fogalma az egész Teremtésben új.
Amikor jövök, és azt mondom, te most megtapasztaltad az igazi önszeretetet, ami túlmutat minden eddigi létező dolgon, még a megvalósuláson is, arra kérlek, mégis maradj. Mert szüksége van a Földnek erre, az új példára, hívhatod akárhogy, az Új Merlinekre, az új Yeshuákra. Ne menj az utcasarokra tanítani, csak legyél itt. Ülj le egy padra a parkban vagy vezesd a kocsidat körbe-körbe, mindegy. Nem kell az embereket megváltoztatnod, csak legyél itt a Földön.
JANNECKE: Én hiszek az önszeretetben, csak úgy hiszem, hogy szeretetből vagyunk. Ezt érzem. De azt gondolom, hogy az igazságnak is lehetnek perspektívái, és úgy gondolom, ez egy nagyobb perspektíva annál, amit bárki is tudhat. De mind irányadók és mind igazságok.
ADAMUS: Igen.
JANNECKE: Ez az én hitem ma. Holnap majd meglátjuk.
ADAMUS: Ezzel is az történik, hogy majd minden hitet meghaladtok, minden gondolatot a spiritualitásról, a szeretetről, amikor majd jön az igazi tapasztalás és mindent felrobbant. És rájösztök, hogy annyira buta volt minden szó, annyira fölösleges volt minden hitrendszer. Rájössz, hogy annyi spirituális lószar volt – ezeket hívom makyonak -, amiket csak az ember meg az egója talált ki, hogy milyennek kellene lennie.
Amikor pedig elfogadod az önszeretet, ami végülis csak az “Én vagyok” szeretete, ez mindent a feje tetejére fog állítani. És már semmi más nem számít. Tudod, nagyon érdekes látni a sok spirituális makyo kiszorulását nap mint nap, a világ minden részén, ezt a sok módszert meg tanítást meg kristályt, meg minden egyebet. Nagyon érdekesek, de végülis mind csak makyo.
Az egyetlen dolog, ami számít most, az a megengedés. A létezésed, a lelked megengedése. Ne csak mondd, hogy szereted magad, mert ezt te sem hiszed. Az igazi önszeretetet csak megengedni lehet. Nem lehet dolgozni rajta, nem lehet megtanulni, nem lehet diétával meg böljttel elérni, csakis megengedni. És akkor jönni fog, és rájössz, hogy mi is az igazi szeretet.
JANNECKE: Ez nagyon szép volt. Azt hiszem, szeretném visszahívni Geoffreyt, hogy ne fárasszuk ki teljesen. (nevetnek) Nagyon köszönöm, hogy itt voltál.
ADAMUS: Megtiszteltetés. Még csak azzal szeretném befejezni, hogy ne hagyd, hogy elmenjen melletted ez az idő, amit úgy hívtam a könyvemben, amit az utolsó életem végén írtam, hogy a Gépek Ideje. Kivetítettem magam 2020-ba, és amikor odaértem, nagyon érdekes volt minden. Mindenki a kezében tartott és nézett valamit. Na ez igazán szokatlan! Mik ezek a tükrök, amiket néznek? Most úgy hívjátok ezeket: okostelefon.
A Gépek Ideje megnevezés alatt a technológiát értem. Az MI az üzemanyaga a változásoknak, amik történnek. Mindenkit arra biztatok, játsszon az MI-vel. Ez nem egy rossz dolog, hanem a változás kiváltója. Az emberek félnek tőle, de itasd át a fényeddel, a tudatosságoddal, és akkor nem lesz félelmetes.
Ez ezzel, Vagyok, aki Vagyok, mint mindig, Adamus a Szuverén Birodalomból. Köszönöm.
JANNECKE: Köszönöm.
Fordította: Makkai Bogyó Kinga
Ha úgy érzed, hogy amit kaptál, érték volt számodra, és szeretnéd ezt honorálni, lehetőséged van adománnyal támogatni a munkámat:
Makkai Kinga • INGBROBUXXX • RO53 INGB 0000 9999 0771 3494
