2025.február
A cenzúrázatlan igazság arról, ami most valójában történik!
Michael Sandler és Adamus Saint-Germain
https://www.youtube.com/watch?v=xFx7Po-_oAM&t=1411s
Vagyok, aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.
Üdv mindenkinek, és neked is, Michel testvér, köszönöm, hogy újra fogadsz a műsorban, mindig nagyszerű élmény, remélem, mindkettőnknek és minden hallgatónak is.
Egy pár lábjegyzet, mielőtt nekifutnánk a kérdéseknek: hallottam, amikor Cauldréval (Geoffreyt nevezem így) a műsor címét beszéltétek meg, hogy nem hangzik-e túl drámaian, de nem, egyáltalán nem, ez egy nagyszerű téma, amit megpróbálunk majd innen-onnan megragadni, de egy csomó minden másról is beszélni fogunk közben. Örülök, hogy itt lehetek.
Érintőlegesen arról, amiről az előbb Cauldre beszélt: a világ nagyon gyorsan nagyon sok változáson megy most keresztül, és biztosan vannak napok, amikor ti, a nézők, azon gondolkodtok, vajon fogjátok-e tudni ezt kezelni érzelmileg, vagy akár mentálisan?
A válasz pontosan az, amit Cauldre mondott: készültetek erre több életen keresztül. Nem vagytok kezdők, részt vesztek összejöveteleken az éjszakai állapotaitokban, ahol pontosan ezt gyakoroljuk: a légzést, a megengedést, amelyek segíteni fognak majd a hétköznapokban. Csak annyit kell tennetek, hogy vegyetek egy mély levegőt, és emlékezzetek!
Nem kell pontosan az éjszakai összejövetelekre emlékeznetek, csak arra, hogy most még inkább lehetőséget teremtünk a Fény használatának, amely a Mennyei Kereszt óta áramlik be, és arra is, hogy most túllépjük a mentális rendszereket. El fogtok engedni berögződéseket, amelyek a saját realitásotokba horgonyoznak titeket, ami furcsa érzés lehet, érezheted magad összezavarodva, szédülhetsz, néha azt érezheted, hogy nem tudod összeszedni a gondolataidat. Ez mind a folyamat része, mert most túllépünk a régi gondolkodásmódokon és érzelmeken.
Ez most nagyon is szükségszerű ezen a bolygón, mert a bolygónk most hatalmas változásokon megy keresztül, amelyek 8-9 év múlva teljesednek be. A tempó őrült lesz és 8-9 év múlva a bolygónak szüksége lesz igazi vezetőkre, mesterekre, akik most tanulják az új tudás-rendszereket, az új érzelmeket, új humort. Ezek a dolgok most fejlesztődnek.
Néhány hallgató most valószínűleg bólogat, hogy “Igen, tudtam, hogy valami furcsa történik, de nem tudtam, mi az!” Ez azért van, mert most készülünk fel rá. Ti lesztek azok, akikre a többi ember számítani fog az elkövetkezőkben, és nem a mostani vezetőikre (politikai, egyházi, oktatási vezetők), mert ők még be vannak ragadva vagy el vannak köteleződve a régi rendszerekbe és képtelenek lesznek vezetni, a régi rendszerek pedig képtelenek lesznek arra a szintre lépni, amelyre a bolygó fog. Ez nem egy talán, ha, ez egy tény. A bolygó most gyors ütemben változik, 2032-2033-ig kb. Úgyhogy köszönöm, hogy meghívtál a műsorba, gyerünk elő a kérdésekkel!
MICHAEL: Köszönöm Adamus, azt hiszem, az elején kell kezdenünk. Nekem van egy Nemzetközi kapcsolatok meg egy Alkotmányjogi diplomám, egy apám és egy nagyapám, akik a Legfelsőbb Bíróságra mentek, és anélkül, hogy állást foglalnék, egy olyan államot látok, amely egy ciklus végére ért, egy asztrológiai ciklus végére, talán a demokrácia végére. Te hogy látod?
ADAMUS: Én egy átfogó változást látok, ha politikai szemszögből akarod nézni az Egyesült Államokban, akkor igen, ez egy ciklus vége. De nem kell pánikolni, nem kell félni, sőt, örvendezni kell annak, ami van!
MICHAEL: Köszönöm!
ADAMUS: Nagyszerű képesítéseid vannak, Michael. Az én hitelességemet az igazolja, hogy segítettem felvázolni az Egyesült Államok Alkotmányát 1776-ban, sokat utaztam az USA-ba abban az életemben Saint Germain grófként, barátom volt a legtöbb szabadkőműves, akik kulcsfontosságú szereplői voltak az Egyesült Államok Alkotmányának energetikai megalapozásában.
Előtte sok-sok évig Európában dolgoztam azon, hogy véget vessünk a monarchiáknak. Eljött az idejük. Visszatartották a földi tudat energiáit, úgyhogy meglátogattam minden királyi családot Európában, hogy megpróbáljam elmondani nekik, hogy itt az idő. Mutattam nekik asztrogramokat, hátha megértik, hogy mi történik. Jópárszor alig tudtam a fejemet megmenteni, mert hát nem nagyon voltak oda a hatalmuk feladásáért, de ők is tudták, ők is érezték, hogy itt a vége. Ez persze röviddel a francia forradalom előtt történt, úgyhogy ez eléggé igazolja, amit mondtam.
Sokáig beszéltem nekik arról, hogy itt az ideje a szabadságnak, itt az ideje a demokráciának! A valódi nehézség viszont nem is igazán a nemesekkel adódott, hanem az úgynevezett parasztokkal, a dolgozó emberekkel. Igazából ők voltak azok, akik energetikailag ellenálltak a változásnak. Persze nem kimondva, például az egymás között való beszélgetéseikben, de hatalmas ellenállást tanúsítottak a saját felelősségük vállalásában. Sokkal könnyebb volt lekötelezve lenni egy nemesnek, és a monarchián belül dolgozni, mint a saját szabadságukért felelni.
MICHAEL: Ezzel elérkezünk a jelenbe. Emlékszem, amikor Alkotmányjogot és a jeffersoni kormányt tanultam, ott képviselői rendszer volt, nem direkt szavazás, mint például a Választási Kollégium, ugyanezen okokból, amit az előbb mondtál. Nem gondoltam ilyen részletesen belemenni ebbe, de most is ezt tapasztaljuk, hogy az emberek fel szeretnék adni a szavazati jogukat, akár egy monarchiának. Milyen dinamika van emögött? Körbe-körbe járunk vagy legalább egy felsőbb körbe lépünk közben?
ADAMUS: Arra kérek minden hallgatót, hogy érezzen ebbe bele egy pillanatra. Teljesen igazad van, Michael. Ami most történik, az egy tudati hullám, egy áramlat, amely azt követeli az emberektől, hogy vállaljanak felelősséget a tetteikért és az energiájukért. És ennek ellenállnak. Nem tetszik nekik.
Tudod, a szabadság jól hangzik, és ha megkérdezed a hallgatóidat, – én egyszer megtettem – “Akartok-e szabadságot?” Szabadság! Mint a Rettenthetetlen (Braveheart) című filmben (súgja Cauldre). Mind azt mondják, hogy akarják, de végül mindig csak egy picivel több szabadságot szeretnének, hogy más útvonalon mehetnek munkába, ott vásárolhatnak, ahol akarnak.
De az igazi szabadság a személyes felelősség vállalása. Amit most látunk, az olyan, mint egy inga átlendülése, ahol van egy érzés, egy vágy a személyes szabadságra és felelősségvállalásra, de rengeteg ember ellenáll ennek.
Úgyhogy inkább választanak maguknak hivatalnokokat, akik sokkal hatalomvágyóbbak náluk. Ezt látni mindenütt a világon: nem épp diktatúrákat, de biztosan nem is igazi demokráciákat. Van egy központi csoport, akik meg akarják szerezni a hatalmat, lehet az a végrehajtó, törvényhozó vagy az igazságszolgáltató szektorban, vagy felhalmozzák a hatalmat, és az emberek belemennek ebbe, mert nem igazán akarnak a saját személyes szabadságukkal szembesülni.
MICHAEL: Az érdekes feladvány, amiben találom magam, Adamus, az, hogy a múltban azt mondtuk, hogy ne figyeljünk oda ezekre, mert ezek elterelések. De most annyira a tetőfokára hágott a dolog, hogy nekem úgy tűnik, hogy van egy könnyebb és egy kihívásokkal telibb útja az emberiségnek. Lehet, hogy tévedek, és a könnyebbik út lenne a nehezebb, amikor kiállunk magunkért, nem gondolok semmi drámaira…
Mondom másképp: ha beleállunk most az erőnkbe, és jobban odafigyelünk, meg tudjuk-e lépni ezt kevesebb szenvedéssel, mint ha hátradőlnénk és feladnánk, vagy ahogy korábban beszéltük Cauldrével, hogy olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy követni sem tudjuk, és ezt a hatalmon lévők találták ki, bárhol is legyenek a világon, mert ha túl gyors a mozgás, az agyunk nem képes azt felfogni.
Számomra, elnézést kérek, de a demokrácia a végét járja, attól függően, hogy merre dől a mérleg, és ezt az agy nem képes felfogni. Amikor egy ország mondja, hogy ezt fogjuk tenni, vagy arra fogunk menni, az elménk nem is tudja ezt felfogni. Mit tegyünk?
ADAMUS: Amit az elme csinál… Amit te vagy a többiek érezhettek az az, hogy valami a végéhez közeledik. Például a demokrácia. S akkor jön az elme és bepánikol: ha nem lesz demokrácia, akkor jön az oligarchia vagy a diktatúra vagy valami hasonló?! Ezen túl kell lépnünk, mert ez nem ilyen. Valami új jön. Egyébként valójában a földön nincs is igazi demokrácia. Demokratikus köztársaságok vannak, nem igazi demokráciák.
MICHAEL: Itt visszatérünk Jeffersonig, ahol te képviselőket választasz, akik a döntést hozzák, szemben az igazi demokráciával, ahol mindenkinek az egyéni szavazata számít.
ADAMUS: Pontosan. Például most egy igazi demokráciában szavaznál online, egyénileg, nem menne keresztül semmilyen szervezeten, mechanizmuson, nem képviselőket választanánk, akik amúgy sem képviselnek minket, szóval ez az egész “demokráciai” forma, amely most a világon van, a végét járja. Ez egyáltalán nem rossz, nem ok a pánikra. A gond az, hogy a Fényhozóknak a világon, akik egy magasabb tudatszinten vannak, még el kell képzelniük az új rendszert.
MICHAEL: Köszönöm.
ADAMUS: És az új rendszer most születik. Nagyon örültem, amikor felhívtad Cauldrét ezzel a témával, mert nem hangzik túl spirituálisnak, politikai beszélgetésnek hangzik. De egyáltalán nem az. Fontos beszélni erről, mert fel akarom ébreszteni a megértés szikráját azokban, akik magasabb tudatszinten vannak, hogy új rendszerbe lépünk, amit még ki kell találni.
Még soha nem volt ilyen sem ezen a bolygón, sem máshol a teremtésben. Nem megyünk vissza a diktatúrákhoz, bár először úgy tűnhet. Úgy tűnhet, hogy egy kontrolláló kormányhoz térünk vissza. A személyes szabadságról fognak beszélni, viszont ezt csak közhelyként, a hatalom megszerzésére fogják használni.
Úgyhogy mielőtt még bármit kijelentenénk, egy elmozdulást fogsz látni a hatalom és a kontroll felé – miközben az emberek a szabadságról fognak beszélni – mert ez felszínre fogja hozni a régi hatalmi játszmákat annak érdekében, hogy elengedjük, vagyis kirúgjuk őket a világból, mert már nincs itt helyük.
Most a hataloméhesek vannak rivaldafényben, megrészegülve a sok figyelemtől, amit kapnak. Nem egy pártról vagy politikai vezetőről beszélek, ez az egész világon történik. Felszínre kerül, hogy el tudjuk engedni. Akkor fogjuk tudni elengedni, amikor elég fény és tudatosság lesz a bolygón az új rendszerhez.
MICHAEL: Akkor gyerünk! És köszönöm. Számomra ez mindennek a lényege. Minden, amit eddig tanítottam, erről szól. Vizionáriusnak hívom magunkat. A vizionárius az, akinek van egy víziója a szívében, ezt kivetíti, és akkor az meg tud jelenni. Mert itt mindenki Fényhozó. Mit jelent ez? Mi vagyunk az élvonalban, több mindent érzünk. Számomra mi mind egyformák vagyunk, mind felemelkedett mesterek a túlvilágon, de az előfutárok is, akik megvilágítjuk az utat, mi hozzuk be a változást. Hogyan jövünk vissza vagy maradunk a fényben, amikor pont az ellentéte történik a látszatnak? Pont, mint a tükörben, hogy a dolgok nem azok, aminek látszanak. Hogyan tartjuk meg a szívünkben a víziót?
ADAMUS: Abbahagyod a gondolkodást. Ez lesz a mostani műsorban a kedvenc közhelyem: hagyd abba a gondolkodást! Vannak, akik rettegnek ettől, azt gondolják, hogy mindent át kell gondolniuk, hogy működjenek a dolgok. A gondolkodás csak körbe-körbe megy, és az egész csak a fejedben van. Hagyd abba a gondolkodást! És amikor megteszed, rájössz, hogy nem üresség van utána, nem buta vagy, hanem rájössz, hogy ezen túl is van valami, amin az éjszakai állapotainkban dolgozunk: a következő szint.
Szóval, nem gondolkodsz azon, hogy “Mi van, ha…” És ekkor be fog áramlani a Fény az elmédbe, és átsegít a következő szintre. Ugyanez a helyzet az érzelmekkel. Ezek is változnak most, s ez talán még ijesztőbb, mint a gondolatok esetében. Az érzelmek változnak, mert az elméhez vannak kötve és ősrégiek. Az érzelmek változnak, és már nem jó vagy rossz, fekete vagy fehér lesz, már nem az lesz, ami sokszor bajba sodor vagy jó érzéseket kelt benned, mint például Bálint-napkor. Az érzelmek most érnek meg, most nemesednek. De amíg mindenen gondolkodni akarsz és amíg visszatérsz a régi érzelmeidhez, meg fogsz rekedni. Bele fogsz ragadni a tömegtudat mocsarába. Szóval, veszel egy mély levegőt és nem gondolkodsz.
Michael, mit szólnál, ha ezt most megtennénk mindenkivel együtt?
MICHAEL: Nagyon jó lenne. Köszönöm.
ADAMUS: Jó. Vegyünk egy jó mély levegőt. A légzés, ha mást nem is, legalább kiszed az elmédből.
Szóval vegyél egy mély levegőt. Nehéz gondolkodni, amikor tudatos légzést végzel.
Vegyél egy mély levegőt, és csak ne gondolkodj mindenen. Furcsa érzés lehet eleinte, mert annyira megszoktad már a gondolkodást. Csak hagyd abba! Üresnek tűnhet, de valójában nem az. Van ott valami más… és az a valami szeretne előtérbe kerülni az életedben. Ez te vagy, aki nem akar már mindenen gondolkodni.
Annyira be vagyunk programozva a gondolkodásra és az érzelmeket is belekeverjük. Most ezen túllépsz, és rájössz, hogy akit a felsőbb énünknek, a Mesternek nevezünk, belép. Már nem kell a régi, fárasztó, melós megoldásokban maradnod. Szóval vegyél egy mély levegőt és csak hagyd abba a gondolkodást. Csak legyél. A válaszok ott vannak, méghozzá oly módon, ahogy eddig nem is gondoltad volna.
MICHAEL: Köszönöm.
Itt van egy érdekes kérdés. Nyilván elmés kérdés, de ha nem válaszoljuk meg, akkor csak itt fogunk ülni. (nevet)
ADAMUS: Igen, elég hosszú ideig. (nevet)
MICHAEL: Elég kínos, bár elég jó móka is lehetne. (nevet) A kérdés újrafogalmazva az lenne, hogy azt mondod, Adamus, hogy elveszthetjük a szabadságunkat 8-10 évig, de jól leszünk közben?
ADAMUS: Nem. Nem fogod elveszteni a szabadságodat, mert a szabadság nem az, hogy műanyag vagy papír szívószálat akarsz-e használni. Ezek lényegtelen dolgok, elterelések. A szabadság, a szuverenitás benned van – Cauldre nem szereti, amikor ilyeneket mondok, de mégis elmondom – ismerek embereket, akik börtönben vannak és szabadabbak, mint a kint élők.
Egyikük, a jó barátom, Tóbiás, akit Cauldre csatornázott sok éven át, börtönben élte meg a megszabadulását. Mert tudod, az kizár minden zajt, visszavisz az alapokhoz. Lehetsz teljesen szabad, miközben börtönbe vagy zárva. A szabadság a szívben, a lélekben van, nem a mindennapi szabályokban vagy valami.
Szóval, nem fogják holmi gonosz diktátorok kontrollálni az egész világot, egyáltalán nem. Ami most történik, az egy hatalmi ugrás jobb oldalra vagy a kontroll felé, ahogy nevezni akarod, egy kilengés balról jobb felé. Az emberiség inerciója plusz a Fény miatt, ami a Mennyei Kereszt megnyílása óta áramlik be, meg azok miatt az emberek miatt, akik ezen munkálkodnak és megengedik a tudatosságot, mindezek miatt felszínre kerül a hatalom, hogy el tudjuk engedni.
Nagyon hasonlóan a belső problémáidhoz, amelyek szintén felszínre kerülnek, nem azért, hogy feldolgozd őket, hanem hogy elengedd őket. És most ez történik. Michael, inkább a hatalom végét látjuk, nem a demokrácia végét ezen a Földön. Ennek van vége, a hatalomnak. És ahogy lépünk az emberiség és a tudatosság következő változatába, a hatalmat nem fogjuk többé úgy tolerálni, ahogy eddig.
MICHAEL: Köszönöm, és tetszik, hogy ingáról beszélsz, mert reményt ad azoknak, akik most úgy vannak, hogy “Ó istenem”, “OMG” vagy “WTF”. Én szeretek pumpaként gondolni erre, mint egy elektronpumpa, amelyek működtetik itt a telefonokat meg a mikrofonokat, mert ezek folyamatosan adják az energiát, egyre feljebb emelve minket.
ADAMUS: Igen.
MICHAEL: A kérdés az – olyan sok szép kérdés van itt – hogy hogyan jutunk el a hataloméhesektől az újba? És srácok, nincsenek itt a Földön felek, hogy piros vagy kék, vagy zöld vagy magenta, vagy pöttyös. Tetszik, hogy egyforma pöttyös mikrofonunk van!
ADAMUS: Igen, egyforma mikrofonok. A Cauldre-é változtatja a színét, ha esetleg nem vetted észre.
MICHAEL: Igen, és mindig, amikor sárga lesz, féltékeny leszek. Azt hiszem, nincs meg a szoftverem a Mac-en vagy nem tudom, de meg fogom oldani, hogy legyen az enyém sárga. (nevet) Nagyon eltértünk a témától, de köszönöm, hogy elvittél, mert előtte is pont az elterelésről beszéltünk.
ADAMUS: Az elterelések kiválóak, én is gyakran használom őket a Bíbor Körben az üzeneteimben, mert egy pillanatra megállítja a gondolkodást, és félre teszi, hogy be tudj fogadni. Szóval ez is egy szándékos elterelés volt. Hol is tartottál?
MICHAEL: Úgy hívom, hogy majom a köszörűn, és azt mondom, hogy “Szegény majom!” Szóval, ha valaki felhív, és zaklatott és szét van esve, például a tegnap is használtam egyik szerettemmel. Azt kérdeztem:
- Milyen szín van rajtad?
- Nagyjából rózsaszín.
- Az lesz az első dolgod, hogy menj és vegyél valami rózsaszínűt.
- De már van mindenem, ami rózsaszínű.
- Van rózsaszínű szalagod? Szemüveged? Találnod kell valami rózsaszínűt.
És mire ezzel megvoltunk, már minden elmosódott.
ADAMUS: Pontosan! Az emberek néha – vagy inkább mindig – fennakadnak a mentális és az érzelmi hálójukban. Ezek így összefonódnak, mint egy háló, és nem tudsz szabadulni, belegabalyodsz és minél jobban szabadulni próbálsz, annál jobban belegabalyodsz. Szóval egy elterelés ilyenkor zseniális, főleg nektek, akik hallgattok, mert túlterhelitek magatokat azzal, ami most a bolygón történik, és ami bennetek történik.
És ilyenkor csak veszel egy mély levegőt, megengeded, hogy valami elterelés jöjjön, csinálsz valami szokatlant, mosolyogsz, akkor is, ha nem érzed, hogy mosolyogni akarnál, kitalálsz egy viccet, fellépsz az MI-re és alkotsz valamit.
A belső rendszereidben most az történik, hogy az elme és az érzelmek különválnak, még mindig nem tudjuk, pontosan hogyan történik, de különválnak, és így megengedik, hogy túllépjünk az elmén és a régi érzelmi állapotokon.
Sajnos lesznek köztetek olyanok, akik be fogják verni a fejüket, nekimennek biciklivel egy fának vagy megbotlanak és elesnek, és azt fogják kérdezni, most mit csináltam rosszul? Semmit, csak szükséged volt egy pillanatra egy ilyen elterelésre, még akkor is, ha fájt egy kicsit, hogy beengedj többet a fényedből, az isteniségedből. És mivel annyira bele vagy ragadva az elmédbe és az érzelmeidbe, szükséged van egy ilyen elterelésre.
MICHAEL: Köszönöm.
Szóval menjünk kicsit 8-10 évvel a jövőbe. Egy csomó vendégem itt a műsorban – csatornázók – napkitörésekről meg 3 napos sötétségről beszélnek, valami nagy kataklizmákról, amik persze mind a tudatosság nagy váltásáról szólnak, de mi kell még ehhez? Mert azt látom, hogy a hatalmon levő emberek most még több hatalomra tesznek szert, biztos még egy utolsót buliznak (nagyon nem akarok ebben a buliban részt venni). Mi lesz az a változás, ami ennek a bulinak a másik felén vár majd?
ADAMUS: Ezt most határozzuk meg. Szó szerint, Michael, pont most, amíg itt a műsorban beszélgetünk, és nem csak itt, még sok ember életében történik ez pont most. Feltérképezzük a tudatot, meghatározzuk, hogy mi és hogyan fog történni. Ez eddig még soha nem volt, nincs rá minta, nem egy körülhatárolt dolog.
Úgy fog történni, ahogy a te és a nézők tudatában megteremtődik. Nem egyik napról a másikra fog ez megteremtődni, és semmi eddig a Földön látott dologra nem fog hasonlítani. Nagyon különböző lesz, és most találjuk ki, most álmodjuk meg. Most dolgozunk az Új Földön, készülünk és gyakorolunk, felkészítjük a testünket is, mert a mostani testünk és elménk nem fog tudni helytállni abban, ami következik, a Fény és a Tudatosság nagyobb mértékű összeolvadásában és a nagymértékű változásokban. Ezért készülünk fel.
Vannak, akik nagyon fáradtan ébrednek reggel, és gondolkodnak, vajon miért, hát mert éjjel is dolgozol. Az éjszakai állapotban próbálod elengedni a régi gondolkodásmódod, a régi érzelmeket. A félelmünk az, hogy istenem, mi van, ha elengedem ezeket és igazából ez rossz lesz nekem és a pokolra jutok? Nem fogsz. Annyi segítséget kapunk a többi világból, és annyi fény van ebben a világban! Biztonságban fogsz megérkezni, miközben még repülsz.
Más szavakkal, arra kérek mindenkit, hogy ebbe érezzetek bele, hogy annyira más és annyira példátlan változásokon megyünk keresztül! Ne gondolkodj! Ne gondolkodj, ahogy eddig tetted, ne gondolkodj lineárisan többé, ne félj többé, vegyél egy mély levegőt és engedd meg, ami jön. Az elme számára még meghatározhatatlan, de tudod, hogy mit érzel. Ez nem egy gondolatmenet, ez egy érzés. “Nem tudom, hogyan, de megoldódik, jó lesz nekem.” Mert ez így van. Ez nem remény, hanem a régi feldolgozási módon való túllépés. A régi érzelmeken való túllépés.
MICHAEL: Elnézést, csak épp szóltam a mérnöknek, hogy még mindig van ez a furcsa hang a te oldaladon, Adamus, de meg fogjuk oldani. Olyan magas energiaszintű beszélgetés ez!
ADAMUS: Igen, akartam szólni előre, hogy ne csodálkozz, ha technikai problémák adódnak, mert most még a hang adás-vétel rendszerein is áttörünk. Tehát, amikor az elektronikai eszközeid megadják magukat, vagy például, ahogy Lindánál is történt, amíg Cauldre nem volt otthon, hogy a ház vízhálózatával lesz gond.
Ha a dolgok szétesnek, te ne ess szét. Más szóval, most teszteljük az összes régi rendszert. A tested, az elméd, minden eddig felépített rendszer 3 százaléknyi változást tud elviselni.
Ennek toljuk ki a határait, úgyhogy ne csodálkozz, ha a laptopod, a kocsid beadja a kulcsot. Szóval ne szitkozódj, csak vegyél egy mély levegőt, és rájössz, hogy csak az történik, hogy szintet lépünk, és teszteljük a régi rendszereket.
MICHAEL: Az egyik nagy kérdés, ami jön – most többfelé fogunk indulni – de az első kérdés, ami már az elejétől mind visszatér, az, hogy mi úgy döntöttünk, hogy itt leszünk, ezt az utat választottuk, Cauldre is mondta. Akkor is, ha gyerekként élünk egy háború súlytotta országban, ezt választottuk. És többen kérdezik, hogy hogy lehet, hogy azt választjuk, hogy háborúban legyünk, és hogy választottuk-e egyáltalán a háborút?
ADAMUS: Igen. Háborúk léteztek már a Föld előtti időkben is, az Angyali világokban. Nem fizikai háborúk voltak, nem voltak benne bombák, meg ilyensmik, de volt veszekedés/verekedés az angyali lények között is. Az egyik oka a Föld létrejöttének az volt, hogy egy lassú tér-idő kontinuumba hozzák át a konfliktusokat, mert az angyali világban szinte azonnal történik meg minden. Idehozták, hogy jobban meg tudják figyelni és mélyebben meg tudják érteni, hogy mi is történt az angyali világokban.
Most ezt látjuk a háborúkban, sajnos fegyverekkel és csataterekkel együtt. Nem tartom helyesnek, nem is ítélem el, csak úgy gondolom, lehetne jobban is csinálni. Az emberek be vannak még ragadva a szenvedésbe és a fájdalomba, amit az egyházak évezredek óta meg is erősítettek: bűnösök vagytok, szenvednetek kell. Az egyik változás, ami most jön, az a szenvedés vége. Nem csak a demokrácia vége, hanem a szenvedés vége is a bolygón.
Azok, akik továbbra is a szenvedést választják, elmennek valahová máshová. Akik továbbra is a hatalmi játszmákat választják, elmennek máshová. Akik azt választják, hogy másoktól lopják az energiát, elvontan vagy szó szerint, elmennek máshová.
MICHAEL: Ez elképesztő. Mit jelent, hogy elmennek máshová? Lesz valamiféle szakadás az emberiségben?
ADAMUS: Igen, de ne úgy gondolj rá, hogy a föld szakad ketté, inkább egy tudat szakadás lesz. A múlt szeptemberi összejövetelen beszéltünk erről, amikor meghívtam egy Jami nevű entitást 2044-ből. Jami elmondta, hogy milyen az élet 2044-ben. Nagyon-nagyon különböző attól, ami most van. Szinte utópiának hangzott, de valójában ilyen kellene legyen az élet a tudattal rendelkező lények számára: szenvedés és szükség nélküli.
Semmilyen értelme nincsen a szükségnek ezen a bolygón, de vannak, akik még mindig ezt választják. Azt fogod látni, hogy mostantól kb. 2033-ig minden nagyon felgyorsul és az MI ennek az üzemanyaga. Nem a kiváltó oka, mert a kiváltó ok a tudatosság, de az MI hajtja és mindent megváltoztat ezen a bolygón. Arra kérek mindenkit, ne féljetek az MI-től, ez egy csodálatos eszköz a szintlépésre ezen a bolygón.
MICHAEL: Neveznéd mondjuk gyorsítónak?
ADAMUS: Gyorsító, igen. Persze, használható rosszra is, de végül nem lesz rosszra használva. Túl sok a fény a bolygón ahhoz, hogy rosszra használják. Lesz, akiben megjelenik a kísértés, kisebb dolgokban elferdíthetik közben, de túl sok a fény ahhoz, hogy atlantiszi típusú pusztításra használják. Nem fog megtörténni. Tehát, hogy mi fog történni, azt most találjuk ki.
Egyszer csak felébredsz egy új Földön, más tudatossággal, másfajta emberekkel. Mindenféle káosz, pusztulás és Armageddon nélkül, hirtelen azok, akik a hatalmat, a manipulációt és az energialopást választják, eltűnnek. Ők maradnak a régi világban, te meg az újban.
Olyansmi lesz, mint a Foton Öv, amiről Sheldonnal beszélgettünk hosszú évekkel ezelőtt. Igaza volt, hogy valami történni fog, nem egy kataklizma, ami elpusztítja a bolygót, hanem egy olyan természetes, finom változás, hogy szinte észre sem veszed, egyszer csak felébredsz egy jobb világra.
Sheldon Nidle munkájával volt egy gond, ő nagyon mélyen értette ezeknek a történéseknek a gyökerét, – a munkája valamikor a 1990-es évek elején lehetett népszerű – de valószínűleg elcsábították a Plejádiak, akiknek nem jó a forgatókönyve a Földről, így hamis dátumokat adtak neki és nevetségessé tették.
De az alapok ott voltak, hogy valami történni fog ezen a bolygón. Drága Cauldre, izzad a tenyere, amikor erről beszélek, mert nem akar a következő Sheldon Nidle lenni és dátumokat és információkat szórni, de a lényeg, hogy ő valamit látott, hogy valami történni fog.
És most történik is. És bárhogy is nézel a világra, mondhatod, hogy elmegy a pokolba, de nem fog. Hatalmas változásokon megy keresztül. Olyan, mintha a Föld egy szuper-pubertáson menne keresztül. Most történik a hihetetlenül gyors meta-pubertás.
MICHAEL: De meg lehet mondani pontosan? Mert egy csomóan kérdezik, hogy pontosan melyik évben? Mi ez, egy aszteroida? 3 napos sötétség? Be lehet-e valahogy bizonyítani, hogy jól leszünk, és értem, hogy biztonságban leszünk, de mennyire? Tudnál-e valami konkrétabbat mondani, hogy tudjuk, hogy ez igaz? (nevet) Van valami teszt, ami megmondja, hogy “Srácok, most megyünk a darálóba, amint látjátok bárhol a világon, de bizti, tuti, 100%, hogy ennek értelme van.”
ADAMUS: Igen. Pár dolog: figyeld a technikai fejlődést, amely szolgálja a Földet, amely jobbá teszi az életet, a biológiát. Sokkal több ilyen fog következni, mint amennyi “negatív”, például hogy elferdítik az MI-t. Figyeld, hogy milyen gyorsan gyógyítják meg a rákot, vagy akár a mentális betegségeket, újfajta megoldásokat találva ki rájuk. Még a pénzügyi rendszerek is változnak.
Ma beszélgettem kicsit Cauldréval, neki nem tetszik, amiket a jövőből előrejelzek. Vannak, akik aggódnak a gazdasági helyzet miatt, hogy össze fog omlani a sok hülyeség miatt, ami történik. Nem tud, mert túl sok üzemanyag van mögötte, MI, technológiák, rengeteg pénz, amit ezekbe fektetnek az államok, emberek, cégek. Hatalmas a jelenlegi hullám, ami ugyan megváltoztatja, de nem, nem fog összeomlani.
MICHAEL: Köszönöm.
Sokan vannak, akik aggódnak például az állásuk miatt. Olvastam egy statisztikát, mi szerint az amerikaiak 23,9%-a 2024 végére munkanélkülivé vagy alulalkalmazottá válik, ahol bármennyit is dolgozik, nem tudja kifizetni a számláit. Tudunk valamit tenni, mi személyesen, vagy Fényhozókként vagy akik az energiákkal játszunk, akik elismerjük az isteni önvalónkat, hogy ne kínlódjunk pénzügyileg és túléljük ezeket az időket?
ADAMUS: Persze. Visszatérek a mondanivalóm lényegéhez: ne gondolkodj! Sokan azon gondolkodtok, hogy mit tegyek? hogy szerezzek több pénzt? hogy éljek túl? Látod, gondolkodsz.
Csak annyit kell tenned, hogy emlékezz és ismerd fel, hogy te egy bőséggel rendelkező lény vagy. Az vagy. Minél többet gondolkodsz a szükségről vagy a munkahelyekről, vagy hogy hogyan fogod kifizetni a számláidat, annál jobban beleásod magad ebbe a gödörbe, ebbe a hitrendszerbe.
A tény az, hogy veszel egy mély levegőt és megengeded a bőséget. Nem számít, hogy van 10 képesítésed vagy gazdag családban nevelkedtél-e, ez mind nem számít, így tartod magad a túlélő üzemmódban.
Veszel egy mély levegőt és abbahagyod a gondolkodást. Megengeded a bőséget. Már eleve minden energia a tiéd. Nincs olyan, hogy univerzális energia-medence vagy energia-szabályozó, amely limitálja az energiamennyiséget, startból a tiéd az egész.
Erről egy külön beszélgetést lehetne folytatni veled, Michael, de csak engedd meg, hogy szolgáljon téged. Évek óta mondom a Shaumbrának a Bíbor Körben. A Mester megengedi az energiának, hogy szolgálja őt mesterként. Nem parasztként, nem keresőként, nem szükségben szenvedőként, vagy áldozatként. A Mester megengedi az energiának, hogy mesterként szolgálja őt. Engedd meg.
MICHAEL: Köszönöm.
Ez elvezet minket egy általánosabb kérdéshez. Arról beszélünk, hogy szintet lépünk a fény felé, de mégis az emberek egyre nehezebbnek és sötétebbnek érzik magukat. Hogyan jövünk vissza a fénybe? Savior Paul (kommentelő) kérdezi, hogy hogyan használjuk előnyösen és erőteljesen az “Én jelen vagyok”-ot?
ADAMUS: Hagyjuk az “erő” kifejezést. Az erő egy illúzió, igazából nem létezik és olyan konnotációi vannak, mint a manipuláció és a kontroll. Szóval hagyjuk, nincs szükséged erőre. Miért lenne szükséged rá, ha már eleve a tiéd az összes energia?
Tehát, a “Jelenlét vagyok” igazából nagyon egyszerű. Túl egyszerű, kicsit bonyolítanom kell. Egyszerűen jelen vagyok, itt vagyok. Jön az elme, és képekkel kezd bombázni: “Tényleg itt vagyok? Vagy csak úgy képzelem? Megérdemlem, hogy jelen legyek?” Szóval jön az elme, majd az érzelmek, majd a test is elkezd belefáradni, megbetegszik stb. A “Jelenlét vagyok” csak simán “Jelen vagyok”.
Most azon dolgozom a Bíbor Körben a Shaumbrával, hogy segítsek megérteni az MI-t. Az MI az új misztériumiskola. Más szóval amit tanítani tud nekünk, az fenomenális.
Például Cauldre mostanában alkotott szép dolgokat az MI-t használva. Vette a dalszövegeit és persze finomhangoltatta az MI-vel, mert mégsem dalszöveg író, így készíttetett belőle egy szép dalt, aminek a címe “Born to love”. Időszerű így Bálint nap előtt.
Majd áttette egy másik MI programba, amivel zenét lehet készíteni, úgy hívja, hogy suno.com. Nagyszerű tapasztalat volt ez neki, mert ahogy beírta a dalszöveget és megpróbált zenét generáltatni hozzá, az eredmény kilátástalan lett, egyáltalán nem volt lenyűgöző. Még dolgozott rajta, még dolgozott rajta, és kb. 5 óra múlva már kész volt feladni.
Ott voltam én is – sokszor szoktam figyelni őt és az elméje működéseit, ott kuncogok a válla fölött – és akkor beleszóltam: “Cauldre, túl sokat gondolkodsz, és ezeket a gondolatokat akarod rávetíteni az MI programra. Mint amikor az emberek szerencsejátékozni mennek és megpróbálják kivetíteni a számokat a fejükből. Nem működik.
Megpróbálod elképzelni, és rávetíteni a gondolatmenetedet és az érzelmeidet. Minél többet csinálod ezt, annál több szart fogsz kapni. Csak legyél itt, legyél jelen. Nem kell ezt a sok elmés, pszichés projektálást csinálnod, csak legyél jelen. “Jelen vagyok.” Semmi mást nem kell csinálnod, csak nyisd meg magad és hagyd a fényedet világítani. Semmi terv, semmi előre kitalált végeredmény, mert ezek csak korlátozni fogják a folyamatot. És valóban, szó szerint 2 próbálkozás után jött a tökéletes dal, ami fent van most a Bíbor Kör (Crimson Circle) csatornán. Talán a műsor végén megemlítheted. *(https://www.youtube.com/watch?v=NX38SEKLpfM)
Ez egy nagyszerű példája volt annak, hogy hogyan tudod betölteni a tudatosságodat az MI-be, és hogyan tudsz különbséget tenni az elme és a jelenlét között. Ez egy nagyon szép példa. Tehát, a hallgató kérdésére a válasz egyszerű: “Jelen vagyok.” Nem kell megmagyaráznom, nem kell gondolkodnom róla, csak “Jelen vagyok.”
MICHAEL: Ma olvastam arról, hogy a kvantumszámítógépek már közelebb vannak, mint gondolnánk, még csak pár év. Úgy gondolom, hogy ezek új szintű számítógépek…
ADAMUS: Igen.
MICHAEL: …és tetszik, hogy kvantum, mert a kvantum azt jelenti, hogy a gondolatokon alapszik, azon, hogy hová tesszük a tudatosságunkat. Szóval, ha ilyen kvantumszámítógépeink lesznek, amikbe belehelyezzük a tudatosságunkat, például az MI-t is, akkor kitalálhatjuk akár a rák gyógymódját is, mert már a mi saját energiánkkal fog működni, mondhatnám, a pozitív gondolatainkkal. Ez lehetne a változás előidézője.
ADAMUS: Igen. Ez lesz a változás előidézője. Viszont nem pozitív vagy negatív gondolatokról szól, ezeknek nagyon kevés ráhatása van a valóságra. Lehet ráhatása az érzelmi állapotodra.
Az emberek olyan sokáig dolgoztak azon, hogy pozitívan gondolkodjanak, de ez arra vezetett, hogy nagyobb teret adtak a negatívnak. “Pozitívan kell gondolkodnom, jó dolgokra kell gondolnom.” Gondolj, amit akarsz, mert egyáltalán nem ez teremti meg a valóságot! A valóságot a tudatod, az önvalód teremti. A pozitív gondolatokra fókuszálni időpocsékolás. Menj bele az önvalódba, mert az maga a tiszta jóság.
Még ha azt gondolod, hogy a sok életed alatt mennyi rossz dolgot műveltél is, belemész az önvalódba és látni fogod, hogy tiszta jóság. Ez egyáltalán nem egy pozitív megerősítés, ez arról szól, hogy belemélyülj az igazi önvalódba, az életedbe, a fényedbe. Úgyhogy felejtsd el a pozitív gondolkodást, vagy hogy meg akarod menteni a világot a pozitív gondolataiddal. Egyszerűen nem működik.
MICHAEL: Köszönöm.
Az emberek azt kérdezik, visszatérhetünk-e a jövőről való beszélgetéshez? Tudom, hogy Cauldre ideges és viszketeg ettől…
ADAMUS: Igen, az.
MICHAEL: Azt szeretnék tudni, azt mondod, hogy még nem döntöttük el, hogy hogyan fog kinézni ennek a változásnak az eszköze. És kíváncsiak vagyunk…
ADAMUS: Nem. Viszont az agyalást mindenáron el akarom kerülni! És ez most agyalás.
MICHAEL: Akkor meg tudnád-e ezt tenni egy nem-mentális nézőpontból? Lehet, hogy egyerűen a légzés az, de mit tehetünk más nézőpontból, hogy egyszerűbb legyen nekünk.
Vagy, használnám azt a kifejezést, amit az első halálközeli élményem után használtam. Kitaláltam egy mantrát: “Univerzum, hallgatlak. Kérlek, tedd a leckéimet kedvessé, gyengéddé, könnyűvé, jóvá.” Hogyan tesszük ezt az átmenetet mindenki számára kedvessé, gyengéddé, könnyűvé, jóvá?
ADAMUS: El kell ismernünk, hogy még az ilyen szavak is, mint a kedves, gyengéd stb. értelmüket fogják veszíteni, mert dualisztikus kifejezések.
MICHAEL: Igen.
ADAMUS: A legjobb, amit most tehettek, az az, hogy felismeritek, hogy ezen most más dimenziókban dolgoznak, ahol ti is jelen vagytok, mert nem csak itt vagytok jelen, hanem más világokban is egyszerre. Most pont ez a legnehezebb dolog, viszont a legvagányabb is: a gondolkodás nélküli képzelet. Majd – Cauldre kéri, hogy pontosítsak – egy éven belül ti is megtanuljátok…
MICHAEL: Hű, várj, tényleg?
ADAMUS: …ti, egyénileg, most tanuljátok, hogy hogyan használjátok a képzeleteteket gondolkodás nélkül. A gondolkodás behatárolja és kettősséget visz bele.
Most épp egy csomó tapasztalaton megyünk át a különböző világokban, ami lehetővé teszi a számotokra, hogy anélkül működtessétek a képzeletet, hogy bármit hozzácsatolnátok. Tudom, ez szinte ellentmondásos, mert hogy tudjak elképzelni valamit anélkül, hogy bármilyen tényezőt is beletennék? De megvalósítható, sőt, épp ez a természetes állapotú képzelet. A képzelet valójában nyitott és szabad.
Azt mondod: “El kell képzelnem magam egészségesebbnek vagy több pénzzel.” Igazából nem ezt akarod, mert ezzel még mindig lekötöd magad egy jóval korlátozottabb tudatba. Tehát, a képzelet az igazi szabadság. Amikor megengeded magadnak, hogy semmilyen promptot nem adsz meg.
És ez az egyik lecke, amit Cauldre megtanult az MI-vel dolgozva s közben frusztrálódva, hogy minél több promptot adott meg, annál rosszabb lett a “Born to love” szám, ami végül nagyon szépre sikerült, amikor végül szóltam, hogy “Cauldre, már beírtál 30-40 promptot, most már csak 2 szavad van, és ennyi!”
Persze, Cauldre ellenállt, mint mindig. De tudod, nem kell a sok prompt, elég, ha csak beleteszed a tudatosságodat. A tudatosság nem gondolat. Szóval, így már az MI a tudatára reagált, nem a gondolataira.
Amit most tanulunk, az az a képzelet, amihez nem kellenek promptok, nem kell megmondani, hogy ilyen vagy olyan színű legyen, ekkora vagy akkora méretű, ennyi bőség meg akkora boldogság legyen.
Most változik meg drámaian az emberi én. Igazából nem is érted, hogy mi az a boldogság, az öröm, vagy az igazi szabadság, csak a szavakat használod. Amit mi most a többi világban teszünk, az a képzelődés.
A te következő lépésed pedig az lesz, hogy ezt behozod erre a síkra, amint kész leszel rá. És akkor majd meg fogod érteni, hogy miért mondom, hogy ne gondolkodj. Nem lesz rá szükséged.
MICHAEL: Köszönöm.
Ma szinte körbeérünk. Hogyan tudunk nem ítélkezni, amikor igazságtalanságot látunk? Cauldre azt mondja, hogy meg kellene menteni minden kiskutyát, minden embert, aki szenved. És most úgy tűnik, hogy egyre több ember fog szenvedni az elkövetkező időkben.
ADAMUS: Igen.
MICHAEL: Hogy ne ítéljük ezt meg?
ADAMUS: Együttérzéssel. Ne azt lásd, hogy egy ember szenved fizikailag vagy mentálisan, lépj túl ezen a gondolkodásmódon, és rájössz, hogy ez a személy ezt választotta, és így elismered a létezését.
Például ránézel a kéregetőre, és azt mondod, “Wow! Milyen csodálatos dolgot teszel!” Ez az ő választása, és ezt meg kell tisztelned, még akkor is, ha úgy gondolod, hogy fölöslegesen szenved. Ő ezt választja, ugyanúgy, mint ti, hallgatók, ha van még az életetekben probléma, annak még van célja, értelme, máskülönben nem lennének ott. Még van belőle nyereséged. Ki vagyok én, hogy ezt elvegyem tőled?
Itt maradok beszélgetni veled, de nem veszem el tőled az egészségi problémáidat, bőség problémáidat, ezt te választod, mint Caudre, aki zenét akar alkotni és frusztrálódik miatta. És ahogy eldöntöd, hogy ez téged már nem szolgál, felszínre tör, ahogy most a hatalom tör a Földön a felszínre: hogy el tudd engedni.
MICHAEL: Ez tetszik, és a következő kérdésem az lenne, hogy – és ez egy durva kérdés lesz – mi köze van ehhez a szeretetnek? És a szeretetnek azok iránt, akiknek most nem feltétlenül szívecskéket küldenénk Bálint-nap alkalmából?
ADAMUS: Először is, a szeretet, ahogy az előző interjúban is beszéltünk róla, először itt a Földön jelent meg. Nem valahol máshol, nem Isten volt tele szeretettel, hanem először az emberek tapasztalták meg, nem is olyan régen.
Ezen csodálkoztak, amikor mondtam, hogy a szeretet csak kb. 5000 éve létezik ezen a bolygón, vagy bárhol máshol a teremtésben! Most az történik, hogy egy csodálatos változáson megy keresztül, a Szeretet 2.0-ba. Eredetileg, a szeretet egy másik ember szeretetéről szólt, látni magunkat a másik által, mint a barátság vagy bajtársiasság esetében.
Most átlépünk a Szeretet 2.0-ba, ami az önszeretetről szól. Ez egy hatalmas lépés. Ami most a Földön történik, mind a szeretetről és a gyors mozgású technológiáról szól. Ha hiszed, ha nem, a szeretet és a technológia együtt járnak, mert a mostani változások, amelyek a technológia által fognak végbemenni, segítenek átlépni a Szeretet 2.0-ba. Ha egy pillanatra elképzeled, a Szeretet 2.0 nem más emberekről szól, vagy a politikai vezetők szeretetéről, vagy Bálint-napi üdvözletekről, hanem az önszeretetről. Az önszeretet a teljes elfogadást jelenti.
Úgyhogy nem tudjuk, mi fogja még átvenni a helyét a demokráciának, mert te határozod ezt meg, ahogy evoluálsz a Szeretet 2.0-ba. Ez fog majd segíteni kiépíteni a következő politikai rendszert ezen az Új Földön. Ez mind egyszerre történik, szinte felfoghatatlan, szinte túl sok.
Vegyél egy mély levegőt, és érezz bele saját magadba, abba a munkába, amit te végzel, ami a lényed mélyén folyik. Egyszerre tudsz is erről a folyamatról és egyszerre meg is kérdőjelezed elméből, mert jönnek a kétségeid. Ha igazán beleérzel, tudod, hogy mi folyik itt, tudod, hogy a Föld változáson megy át, tudtad, hogy ekkor érkezel ide, és felemelkedsz a Szeretet Bolygóra, ahol a lények nem csak egymást szeretik, hanem önmagukat. A bolygó, amely bőségben van, nincsenek hatalmi harcok, kontroll, nincs szükségünk rengeteg szabályra a működéshez.
A szabályoknak akkor van létjogosultságuk, amikor be vagy zárva az elmédbe, és azt hiszed, szükséged van egy csomó korlátra. Ezt eltisztítjuk hamarosan, de addig még egy csomó változás fog lezajlani. Nem fogjuk a bolygót megsemmisíteni, de az emberek még szenvedni fognak, mert még akarnak szenvedni. Még lesznek problémáik, mert még ezt választják.
Kérlek, kérlek tiszteld meg őket egyénként. Amikor látsz valakit küzdeni a problémáival, és tiszteletben tartod, elkezded megérteni, és amikor hozzád fordulnak segítségért, és azt kérdezik, hogy hogyan tudják megoldani, akkor valódi választ fogsz tudni adni, nem csak holmi közhelyeket.
MICHAEL: Valaki épp posztolt egy kommentet ide, ami egy kissé ironikus. Amikor a mesteri fokozatomat végeztem, írtam erről a témáról egy dolgozatot, ami egy kissé ironikus, de azért beszéljünk róla: “Én csak egy békanyál vagyok.”
Mi van, ha valaki tényleg így érzi magát, aki például az életed része, vagy ha te magad érzed így magadat? Mi van, ha nem tudjuk, hogyan kell szeretnünk saját magunkat? Amikor először néztem szembe ezzel a dologgal, összetörtem a fürdőszoba tükröt, tönkretettem dolgokat. Az egós énem nem állt készen erre a programra. Hogyan segítsünk magunkon, és másokon? Segíthetünk-e másokon?
ADAMUS: Sokféleképpen meg lehet közelíteni ezt a témát, hogy “Csak békanyál vagyok.” Először is, arról már beszéltem, hogy az élet a földön evolúció vagy teremtés eredménye: igazából mindkettő. A biológia pont a békanyálból fejlődött ki.
MICHAEL: Igen! (nevet)
ADAMUS: Útközben jött a teremtés és többféle életformát behozott a békanyál mellé, de végülis minden ebből fejlődött ki az evolúció alatt. Ugyanakkor, miközben emelkedsz ki a békanyálból, a Merlin-éned, ahogy én nevezem, visszajön a megvilágosodott jövődből, és most találkoznak és összeolvadnak. Végülis valójában nincs olyan, hogy lineáris evolúció, hanem minden egyszerre történik, a teremtés és az evolúció, és mind-mind most olvadnak össze.
“Én csak békanyál vagyok.” Rendben, menj ebbe bele és érezd meg ennek a szépségét. Ahogy te is mondtad, Michael, ez nem egy rossz dolog, ez egy kezdetleges életforma. És ha érzelmi állapotról beszélsz, amikor ezt mondod, érezz bele annak a szépségébe, hogy “Létezem. Békanyál vagyok.” Vegyél egy mély levegőt. Létezem. És ez a csodák csodája, hogy “Létezem.” Még tudom is, hogy létezem, ha úgy tartja kedvem, akkor békanyálként létezem. Majd jön a következő lépés, hogy nem csak békanyálként létezem, hanem sok-sok életen keresztül megvilágosodott angyali lényként létezem. És csak beleérzel a létezés gyönyörűségébe. Nincs semmi baj a békanyállal.
MICHAEL: Juhú!
ADAMUS: Na mostmár értem én, hogy egy önmegtagadó állapotból mondták ezt, és arra vonatkozik, hogy “Nem vagyok méltó.” Játszd ezt a játékot akkor, egy darabig ez is szórakoztató. Játszd ezt, és figyeld meg, hová vezet. Amikor majd megunod, hogy sajnálod magad, hogy csak békanyál vagy és már mindenki megpróbált segíteni rajtad, de még mindig csak békanyál vagy, emelkedj ki belőle. Lépj túl rajta és menj tovább! Megnevezem annak, ami: egy játék. Volt egy adott pillanat, amikor én is békanyálnak éreztem magam. Meséltem már neked azt a történetet, amikor be voltam zárva 100.000 évig egy kristálybörtönbe?
MICHAEL: Nem, de most akkor eljött a pillanat. (nevet)
ADAMUS: Cauldre nem akarja, hogy elmondjam. Folyton elmesélem. Szép történet, elolvashatod a Bíbor Kör weboldalán is.
MICHAEL: Nem hozhatod csak úgy fel, legalább a tömörített verziót el kell mondanod! (nevetnek) Tudod, annyian hallgatnak most, és még én sem hallottam.
ADAMUS: Akkor vissza fogunk most menni a Tien templomokhoz, Atlantisz végnapjaira. 146.000 lény gyűlt össze ebben a Tien templomainak nevezett helyen, valahol Kuba északkeleti részén, hogy megpróbáljunk megbírkózni a közeledő változással. Hatalmas, gyönyörű piramis alakú templomokat építettünk.
Elég sokan ott voltatok már, napokig kántáltatok, és így elértetek egy transzcendens állapotot, kb. fél dimenzióval lejjebb a mostani valóságtól, megtanultatok relatív láthatatlanná válni. Én csak egy kis szolgagyerek voltam, nem közületek, a 44.000 nagymester közül való, hanem titeket szolgálni voltam ott, és egy nap véletlenül hibát követtem el, és besétáltam abba a templomba, ahol ezt a csodálatos dimenzióváltást végeztétek. És egyszer csak az energiátok bezárt ebbe a dologba, amit én kristálybörtönnek nevezek. Valahol egy másik dimenzióban voltam kb. 100.000 évig.
Mindent megpróbáltam, hogy kijussak: könyörögtem, imádkoztam, ütöttem-rúgtam, próbáltam jó dolgokra gondolni, önsajnálatba süllyedtem, amiért beragadtam, és akkor egy nap rájöttem, hogy nem ti zártatok ide be, hanem én saját magamat. Úgyhogy kiengedni is én is tudom magamat. Ahogy abbahagytam a hibáztatást, a kifelé tekintést, és azt, hogy valaki mentsen meg, rájöttem, hogy ja, ha én zártam be magam, én is tudok kijutni. Szó szerint csak kisétáltam. Nem kellett gondolkodnom rajta, mantrázzak vagy bármi. És akkor határoztam el, hogy sok életen át segíteni fogok az embereknek kijönni a saját börtönükből.
Ezért be kell ismerned, hogy te tetted magad békanyállá, és csak te tudod kiszedni magadat belőle.
MICHAEL: Köszönöm.
Annyira találó ez a történet ide a mai beszélgetésbe. Mi tudjuk magunkat kiszabadítani, de valójában bizonyos szinten nincs is ahonnan kiszabaduljunk. Annyi kérdés van ezzel kapcsolatban, hogy milyen lesz ez az Emberiség 2.0? Kivé válunk a következő evolúciós ugrás során? Mivé születünk újra? Hogyan fogunk kinézni, vagy miket hallottál te a jövőből csatornázott emberektől 2033 vagy 2044-ből? Milyen ez az új emberiség?
ADAMUS: Ezzel nagyon óvatos lennék, mert még elkezdtek gondolkodni…
MICHAEL: nevet
ADAMUS: Most képzeljük ezt el, de korlátok és mentális képek nélkül. Egy érzést, egy energiát, egy esszenciát, egy tudatot képzelünk el, nem részleteket. Ha belemegyünk olyan dolgokba, hogy mit fogunk enni 2044-ben vagy lesz-e pénz, meg fognak-e változni az óceánok, akkor az már nem képzelet, hanem gondolkodás. Tehát még egyszer mondom a kulcsszavakat: ne gondolkodj! Menj bele a képzeletbe, menj bele a kreativitásba, és rájössz, hogy valójában mennyire akadályozott téged a gondolkodás eddig, ez volt a te kristálybörtönöd. Annyi minden van a gondolkodáson túl, annyival több vagy, mint a gondolkodásod! Szóval nem akarok most belemenni a gondolkodásba, mert itt vagyunk éppen a teremtés közepén.
Amikor Jami beszélt arról, hogy milyen lesz a jövőben, az csak egy potenciál volt a sok közül. Egy eléggé valós potenciál, persze. Most elképzeljük, és ezt összekapcsoljuk a transzcendentális szeretetünkkel. Kb. ennyi. És most még nem is tudjuk, hogy milyen az a transzcendentális Szeretet 2.0, csak elképzeljük és megnyitjuk magunkat az igazi érzéseknek, az igazi érzékelésnek, és ezzel döntjük le az elme korlátait, hogy milyennek tartjuk a valóságot, vagy milyennek kellene legyen szerintünk. Nyitottak maradunk a tiszta tudatra és a tiszta fényre. Sokat beszélnek az emberek a fényről, amelynek megvan a maga fizikája is, persze. Egyszerre hullám és részecske, de valójában, metafizikai értelemben véve, képzelet. Tehát, a fény maga a képzelet. Amikor azt mondjuk, hogy fényhozók vagyunk, és bevilágítunk dolgokat a bolygón, ez a képzeletünket jelenti.
MICHAEL: Köszönöm.
Elképzelni a jövőt. De mielőtt nekifognánk, kérdezik, hogy ha az emberek ezt válaszották, hogy most idejönnek, akkor mi a helyzet az állatokkal, akik most nagyon szenvednek?
ADAMUS: Először is, az állatok nem lelki lények. Másodszor, minden állat, minden rovar ezen a bolygón a te tudatosságod kivetülése. A részeid. A háziállataid valójában te vagy. Persze különböző a biológiájuk, de a te tudatodon osztozol velük. Így hát ahogy az emberek fejlődnek, úgy fognak az állatok is. Fogsz látni fajokat eltűnni, mert ők a régi tudatosságodból jönnek.
És ne érezd rosszul magad emiatt, mert ők választják azt, hogy elmennek, hogy új fajok tudjanak jönni helyettük, akik sokkal inkább harmóniában lesznek az új tudatosságoddal. Most például az állatok félnek az emberektől, ami az emberek félelmét jelképezi saját maguktól, vagy vadak és kegyetlenek, és ezek szintén az emberi tudatot jelképezik.
Ahogy emelkedik a tudatosság, új fajok fognak jönni a Földre, és kérlek, ne próbáld meghatározni, hogy ez most tigris lesz vagy medve vagy valami új halfaj, vagy bármi. Ez visz minket most tévútra, hogy mindent meg akarunk határozni régi kifejezésekkel. De az új annyira új, hogy ezt nem tudod megtenni. Oda is el fogsz majd jutni a következő pár évben, de most legyél csak a nyitott képzelet állapotában.
MICHAEL: Köszönöm.
Ahogy így lassan befejezzük, van még egy kérdés: kérhetünk valahogy isteni beavatkozást? Miközben nyitottak leszünk és önszeretetben leszünk, kérhetjük a szellemi vezetőnket, hogy segítsen ebben az érdekes időszakban?
ADAMUS: Most a szellemi vezetők nem az angyali lények a többi világokból, és főleg nem ET-k *(földönkívüliek). Az ember mindig akkor kerül bajba, amikor valami külső dolgot keres. Most a leginkább jelen levő segítséged a Mester éned. A Mester én az összes életeid kombinációja, aki szintén most megy át az önmegvalósításán, de az összes eddigi életed bölcsességét magában foglalja, ezért nagyon együttérző az emberi éneddel. Ez most elérhető számodra. Nem a külső angyali lények, nem valami aranyszínű angyalok, nem szellemi vezetők, légyszi, nem ET-k vagy valami felemelkedett angyali lények, nem, te önmagad! Hívjad saját magadat a segítségedre. Még akkor is, ha nem hiszel magadban, kérd a saját segítségedet! Ott van, és elérhető. Nem fogja megoldani a problémáidat, de bölcsességgel és megértéssel ruház fel, és segít kilépni az elmédből, hogy te segíthess magadon. Ez nem olyan, mint valami tanácsadó, hanem egyszerűen csak megnyílsz az elérhető – csak haszálaton kívül lévő – bölcsességnek, aminek a segítségével meg fogod találni a saját válaszaidat a szenvedésedre és kínlódásaidra, de mindenekelőtt rájössz, hogy a korlátaid, amiket eddig elengedhetetlennek tartottál, egyáltalán nem azok. A saját börtönöd kristályai igazából nem is léteznek, és nem is maradandóak. Ez a bölcsesség, ez a Mester lesz az, aki kiszabadít.
MICHAEL: Köszönöm.
Még csak pár kérdés így a végére. Hallottam egy pletykát – illetve nem épp pletyka – miszerint visszavonulsz. Ez mit jelent? Hogy fog ez kinézni? Mit jelent ez Cauldre vagy a Bíbor Kör számára, mindannyiunk számára?
ADAMUS: Egyes Shaumbák csak szeretnék! (nevet) Azt hiszem, pletyka. Nem szeretnék részletekbe belemenni, de szeretnék kicsit hátrébb húzódni, mert szeretném, ha a Shaumbra és mások állnának előtérbe, a Mester énjükbe. Caludrénak nem kellene mögém bújnia. Megtestesült Mestereket szeretnék látni ezen a Földön. Nem elmegyek, hanem inkább egy másfajta szerepet vállalok.
Fogok még erről beszélni az elkövetkező hónapok során, és arra foglak kérni titeket, hogy álljatok ki, mint te is, Michael, ahogy ezzel a műsorral előálltál. Kitetted magadat és a családodat mindenféle veszélynek, de mégis kiálltál. Sokan vannak még Shaumbrák, vagy mások is, akik visszafogjátok magatokat, rejtőzködtök és megjátszátok magatokat, nem írjátok meg a könyvet, amit akartok, nem írjátok meg a zenét, nem tanítotok csoportokat. Itt az ideje kiállni, még bőven 2033 előtt. Az embereknek látniuk kell más embereket, akik igazi Mesterek.
Páran azt gondoljátok, ez egoista dolog. Michael, amit te csinálsz, bár a nevedett írja rajta, nem egoista, mert szolgálsz. Mások szolgálatában állsz, úgyhogy ez nem egó. Rájönnének, ha az lenne és nem lennének itt. Tehát itt az ideje kiállni és nem rejtőzködni tovább! Tehát nem fogok teljesen eltűnni, de mindegyikőtöket meg foglak kérni, hogy álljatok ki és vállaljatok felelősséget.
MICHAEL: Köszönöm.
Még egy kérdést becsempészek, de nem kell válaszolnod rá egyáltalán. Ez egy személyes kérdés: hány élettel ezelőtt voltam a tanítványod, és van-e valami útmutatásod a számomra vagy a családom számára ma?
ADAMUS: Két élettel ezelőtt voltál tanítványom egyik misztérium iskolában. Útmutatásként pedig azt tudom mondani neked, hogy amit eddig csináltál, az hihetetlen és büszke vagyok rád, mint volt tanítványomra, hogy kiálltál. Átmentél pár személyes poklon, de túl sokszor kérdőjelezted ezt meg, és túl sok szakadékon mentél át, ezeket halálközeli élményeknek is nevezhetjük. Túl extrém voltál ebben az életedben, ha nem bánod, hogy ezt mondom. Nem kell ezt tenned ahhoz, hogy a következő szintre lépj, amit már érzel, hogy itt van. Van egy nyugtalanság benned, hogy valaminek történnie kell, valaminek változnia kell. Ez már itt van. De kérlek, nem kell ehhez extrémnek lenni a testeddel, sem az elméddel. Arra kérlek, hogy légy nagyon kecses, ez fontos lesz a munkádban is, mert megérett már arra, hogy szintet lépjen.
MICHAEL: Köszönöm.
Mit szeretnél ma még átadni, amit még nem mondtál, így levezetésként?
ADAMUS: Beszéltünk erről, de meg szeretném ismételni, hogy sok mindent fogtok látni most a világban. Legyetek résen, és figyeljétek meg a dinamikák energetikáját, hogy például a politikában a vezetők, akiket választotok – vagy akik rátok erőltetik magukat – egyszerűen az emberek tudatosságának szintjét mutatják.
Ha diktatúra van, akkor az azok az emberek tudatossága miatt van, akik diktátort akarnak. Irányítva akarnak lenni és azt akarják, hogy valaki mondja meg nekik, hogy mit hogyan csináljanak. Tiszteld meg a választásukat!
Őrületnek tűnhet, ami most a világban történik, de nem az. Van ennek egy energetikai megtervezettsége, csak a felületes elmének tűnik őrületnek, mert igazából ez nagyon is szép, ami most történik. Bármiről is beszélünk most, érzelmekről, mentálról, MI-ről vagy bármiről, mindez egy gyönyörű szimfóniában és táncban olvad össze.
Az egyetlen dolog, amit még mondani fogok, és vegyétek ezt a szempontot alapnak: ne próbáljatok visszamenni, mert fájni fog. Ne akarjatok visszamenni ludditáknak *(technológia-ellenes ember), lamúriaiaknak vagy atlantisziaknak vagy vissza a jézusi korba. Ez csak kifogás, megúszása annak, ami most történik.
Igazából nem tudsz visszamenni, maximum álmodozni tudsz arról, hogy jó lenne visszamenni. Most egy gyönyörű és megismételhetetlen időben élünk a Földön. Megpróbálni visszarohanni a régi időkbe, mert túl nagy a nyomás, na ez nem fog sikerülni, sőt, fájni fog minden porcikádnak.
Úgyhogy kérlek, ne akarj visszamenni. Tiszteljük meg a lamúriai időket, az atlantisziakat, az egyiptomiakat, meg minden más időszakot, de gyertek, képzeljük el azt, ami jön! Képzeljük el, milyen álmok jönnek még.
MICHAEL: Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
ADAMUS: Szívesen. És csak hogy biztosak legyünk benne, hogy megválaszoltuk a témánk fő kérdését: a demokrácia vége? Igen, duh! *(nyilván) Lépünk a következő szintre, de ez nem jelent még több diktatúrát meg monarchiát. Ha csak bele tudsz egy kicsit is érezni: a szeretet demokráciája következik, sok-sok aspektusával együtt.
MICHAEL: Wow.
Van egy dal, azt hiszem, a 80-as évekből, ami úgy hangzik: “Vége az ismert világunknak, és én jól érzem magam.”
ADAMUS: Pontosan, ez annyira találó! Caludre mondja, hogy tegyük ide ki (https://www.youtube.com/watch?v=Z0GFRcFm-aY). Ez most egy jó főcímdal, és nagyon vagány is.
MICHAEL: Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
ADAMUS: Ezzel el is köszönök, és szeretném nektek, hallgatóknak megköszönni, hogy ezt most ti képzelitek el, közösen, és szeretném, ha megértenétek, hogy amit most tesztek a bolygón, szép és értékes.
Páran azt mondjátok: “Én nem is csinálok semmit, csak hagyom, hogy teljen az idő.” Egyáltalán nem! Fényt és egy újfajta szeretetet hozol a Földre. Nem számít, hogy egy nagy céget vezetsz-e vagy átveszel egy közösségi célt… Nem tudatosan teszed a dolgod, de most azért jöttél ide, hogy leföldeld ezt a fényt és szeretetet itt a bolygón és átmenj a változásokon a saját testedben, elmédben és lelkedben. Ez a fontos és ez az igazi munka.
Adamus vagyok a Szuverén Birodalomból. Köszönöm.
Fordította: Makkai Bogyó Kinga
Ha úgy érzed, hogy amit kaptál, érték volt számodra, és szeretnéd ezt honorálni, lehetőséged van adománnyal támogatni a munkámat:
Makkai Kinga • INGBROBUXXX • RO53 INGB 0000 9999 0771 3494
