Az, hogy néha mennyire „fontos”, hogy eltereljük az elménket a realizáció során, mi sem mutatja meg jobban, mint maga a Bíbor Kör létezése. Hiszen mit is csinálunk mi valójában? Volt már, hogy ezt egy „külsősnek” megpróbáltátok elmondani? Megengedünk, realizálódunk, integrálunk. Ezek mind fogalmak, amik kicsit, legalább érintőlegesen, a nyelvünkre próbálják fordítani a leírhatatlant.
De sosem az a lényeg, ami elhangzik. Néha maga a csend az, amiért jöttünk. De ha mégis mondanom kéne valamit, az az lenne, hogy a „módja” ennek az egésznek, amit csinálunk, teljesen megváltozott ahhoz képest, ami régen volt. A megvilágosodás egyik gátja amúgy is az, amiket képzelünk róla. Nem, nem fogunk egész nap a hegy tetején meditálni, és nem fog minden gondunk csettintésre megoldódni, de erre talán már rájöttetek.
Hogy akkor mi is történik velünk? Nem tudjuk, hiszen ilyen még tényleg nem volt. De azt tudjátok, hogy ezt választottátok, hogy itt maradtok, és hogy ezt csoportként teszitek meg. Mi ennek a jelentősége? Ezt már 2000 évvel ezelőtt is elmondtuk: a csoport fénye összeadódik. Hasonló ez, mint a tömegtudat, csak pont ellenkezően hat, nem „beragaszt”, hanem kiold. És kíméletlenül a gyorsítósávra tesz.
Ha marad még benned kérdés, az csak ez lesz: mire vársz még? És az elme még megpróbálja kijátszani az utolsó lapjait: „Most még kicsit gyűjtened kell, hogy majd nyugalomban tudd ezt megtenni.” „Most még fel kell nevelni a gyerekedet.” „Még egy kicsit maradnod kell azon a posvány munkahelyen, ahová bejársz szürkére festeni magadat minden nap.” Nem b**eg, nem kell!!! Erre sose lesz „ideális” az időpont. Ezt tényleg csak most tudod megtenni. Ebben a pillanatban. És most vegyél erre egy nagyon mély lélegzetet, de ne olyat, amit szoktál, hanem ami kiszakítja a tüdődet. És csak lélegezd magadba ezt a potenciált, hiszen már időtlen idők óta itt veri az ajtódat, csak arra vár, hogy beengedd. De most eljött az idő, amikor nem vár tovább, és rádtöri. „De hát ki fogja megfizetni a kárt?” Hallgass már! Csak lélegezz. Kit érdekel az a rozoga ajtó, amit őrizgetsz az 1700-as évek óta, amúgy sem divatos már.
Szóval, te mire vársz még?
