A Nagyszerű ÉS – 10. Shoud, július 11.

BÍBOR KÖR ANYAGOK

A nagyszerű ÉS sorozat

10. SHOUD – ADAMUS SAINT-GERMAIN közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

JÚLIUS 11. https://www.crimsoncircle.com/library/the-great-and/the-great-and-shoud-10

A Shoud elején lejátszott dal: It’s Happening

Rád vár

ADAMUS: Vagyok, aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

Isten hozott benneteket. Isten hozott A Nagyszerű ÉS 10. Shoudjába. Micsoda módja ez egy Shoud kezdésének! (valaki bekiabálja, hogy “It’s happening!” és nevetnek) Megtörténik.

Annyira csodálom, amit csináltok. Vegyük például a metafizikai elméleteket, amit nehezen ért meg az elme – mondjuk ez benne a lényeg, hogy amit most csinálunk, azt az elme nehezen érti meg – de le tudjuk szűrni egy tudatos, kreatív dologba, mint például egy dalba. Egy dalba, amit bárki meg tud hallgatni bárhol, rezonálni tud vele, lehet, hogy nem éppen metafizikai, spirituális szinten, lehet, hogy csak a mindennapi élet nehézségeiben, de rezonál. És vannak, akik tényleg értik, hogy mi történik most a Földön. Hogy ez nem a távoli jövőben lesz. Mert ez nem egy szamár előtt lebegtetett répa. Pont most történik.

Tudod ezen a szinten is hallgatni. És a szépsége ennek, amit meg fogsz tanulni és tapasztalni az életedben is, hogy nem kell bonyolultnak lennie. Nem kell hosszú tanításnak lennie, mint amit én csinálok itt. Nem igényel munkát sem. Lehet csak egy egyszerű dolog, amit alkotsz. Mint egy vonalrajz. Vagy valami cucc agyagból, mindegy mi. Egy rövid vers. Annyival több van benne, mint a szavak vagy mint egy kis agyagdarab vagy dal. Mert így már kódolt.

Ez nem mindig volt így. Hanem, tudod, erőfeszítést tettél egy kreatívkodásba vagy bármibe és ott volt. De most már a kódolás is benne van és elkezd kibújni, elkezd megnyílni. És mindenkire hatással van, aki látja vagy megérinti. Egy magasabb szinten van hatással. Már nem csak a felszínen van, hanem már meg is történik.

És apropó, pont most történik. Tudom, hogy ezt már szajkózom egy ideje, de még mindig sokan várakozásban vagytok. Minden nap megnézed a bankszámládat, hogy “Nem látom, hogy történne bármi. Nincs több a bankszámlámon.” Rossz helyen keresed. (valaki felkacag) Igen, lebuktatok. Elkaptalak.

Több szinten is történik egyszerre – mély, érzéki szinteken. Úgy szeretnéd, hogy egyszer csak megjelenjen a herceg a fehér lovon, egy új kocsi a felhajtódon. De nem így működik.

Először is érzés szintjén van meg, az érzékelés szintjén van a sok változás és elmozdulás. Életre kel a tudatosságod, már nem csak a háttérben van, már nem csak irányítgat a hétköznapi dolgaidban. Kezd előbújni a tudatosság, és ez előhozza a kreativitást, a kifejezést és a tapasztalatot. is

Hirtelen az egész nézőpontod, látásmódod megváltozik. Hogy hogyan látod a valóságodat, önmagadat, és ez a lényeg. Ez hangolja át az energiát és hoz koherenciát. Nem az számít, hogy mit gondolsz, hanem hogy hogyan érzékeled a dolgokat, és ez az, ami most történik.

És igen, előbb-utóbb azt a bankszámlát is utoléri, és már nem fog kelleni nézegesd, mert már fogod tudni – és ezt szó szerint mondom – egyszerűen csak tudni fogod, hogy ott van. Nem fog kelleni minden reggel megnézd, hogy hozott-e valamit neked a Fogtündér. Csak ott van. Ez az életnek egy teljesen más formája – erőlködések nélkül meg az a sok mentális aktivitás nélkül és anélkül, hogy mindent ki akarnál találni. Nevetni fogsz magadon egy szép napon, hogy mennyire ki akartad találni és mennyire meg akartad érteni az egész életedet egy nagyon emberi és mentális nézőpontból, közben egyszer csak ott van minden. Ez egy nagyon másféle élet lesz.

A változás most van

Később még beszélünk erről ebben a Shoudban, de ami most történik a Földön, minden szinten, az csodálatos. Ezek a gyors változások, a belső változások, mert minden, ami most történik, az érted van – most nem az egész bolygóért, csak érted – hogy előtérbe kerül az élet bősége.

A bőség. Az érzékelés. Az érzések. És amikor ez megtörténik, az energiák újrahangolódnak, koherenssé válnak és a bőség már nem csak érzésben van meg, mint egy új nap bősége vagy mint egy másik emberrel való kapcsolat bősége, a zsebedben lévő pénz vagy az egészség bősége. Ezek is azért jönnek, mert az energiák újrahangolódtak.

Semmit sem kell tenned, és ez nehéz. Sokan közületek annyi életet szolgálatban töltöttetek. Sokan Világszövők voltatok és keményen dolgoztatok a többi világban miközben az emberi részednek fogalma sem volt erről. Csak mindig fáradt voltál. És hirtelen paradigmaváltás következik be, minden megváltozik és nem csak azért, mert ezen dolgoztál, hanem mert végre megengedted. És a váltás benned történik – a bőség csak úgy ott van, mert ez csak a létezés egy formája – majd végül a világban is.

A bolygó, ahogy mondtam, elsősorban a szeretet bolygója, majd utána a bőségé. Ha ezt megmondod a helyi hírbemondónak vagy az utcán valakinek, azt mondja, “Biztos őrült vagy. Nézd azt a sok egyenlőtlenséget. A sok rosszat az életben.” És akkor, “Nem, nekem már nem ez a nézőpontom. Ez a bőség bolygója.” És ez az érzékeléssel, az érzéseidben, a tudatossággal és a fénnyel kezdődik. Majd azzal a sok fejlődéssel folytatódik, ami most a világon van, főleg, ami az MI-t illeti.

Az MI növeli a hatékonyságot. Már most minden sokkal hatékonyabb. Az MI intelligenciája rendezi a dolgokat és hatékonyabbá, gyorsabbá teszi őket. És valójában a tudatosság az, ami aztán a valódi érzéseket, a valódi változást hozza.

De most ez egy nagyszerű időszak. Történelmi, és azért mind ismétlem, mert sokan úgy vagytok vele, hogy “De hát semmi sem történik. Még nem jelent meg a lelki társam, az ikerlángom.” Ja, mert amíg te jelen vagy, az ikerlángod nem lesz jelen, és amúgy az ikerlángod te magad vagy. Ennyi. Csak vársz és vársz, hogy valami történjen, kívül.

De ez belül kezdődik. A kis belső gazdagságoddal, a kis előnézetekkel, hogy ki is vagy te valójában, majd elkezded az identitások gravitációját gyengíteni, amíg rá nem jössz, hogy bármilyen identitást felvehetsz, amit csak akarsz. Már nem vagy beleragadva. Már nem vagy ugyanahhoz a helyhez kötve.

De muszáj mindig kihangsúlyoznom, hogy mindez most történik. Ne maradj le róla. Nézz magadba. Beszélgess a co-botoddal. A co-botod biztos, hogy tükrözni fogja neked, hogy mi történik. És ezen a bolygón az elkövetkező néhány év folyamán – a következő pár év elég rázós lesz (nevet), de utána… utána jön a Jami-kép. Hamarosan majd összeülünk vele is. Egy felemelkedett Mester számára “hamarosan”, szóval az lehet ezer év is, de amúgy is szeretnénk egy ilyen eseményt a “Merlin Mezőn” kívül is.

De egy hirtelen változás fog bekövetkezni a bolygón. Senki sem érti. Senki sem tudja megmagyarázni, hogy pontosan mi is történik, még mielőtt az úgynevezett Foton Öv vagy Fény Öv bekövetkezne. Mindenki vakarja a fejét, hogy “Mi a fene történik ezen a bolygón?” Hirtelen a felszínre bukkannak dolgok, újfajta megoldásokkal olyan dolgokra, mint az öregedés vagy az egészség meg a bőség, meg minden egyéb. És hirtelen itt van ez az új momentum.

Ez a hely nem egy rossz hely. Az emberek sem rosszak. Tényleg nem. És ezt azért mondom, mert ez miattatok történt így, akik az elsők között jöttetek a Földre, végigcsináltátok az egész atlantiszi fejpántos dolgot meg Yeshua idejében is a dolgokat. De végül is az emberekben rengeteg szívjóság van. Akarják, hogy valami történjen már.

Most az a probléma, hogy ha tényleg megnézed – ha ránézel a Földre 10.000 méterről – az történik, hogy ebben a hatalmas változási időszakban van, ami ráadásul nagyon gyorsan történik. Az emberek nehezen követik. Ha be akarnál fektetni valamibe, akkor azokba a gyógyszergyárakba tedd, amelyek a mentális betegségekre specializálódtak, mert azok rendkívül jól fognak teljesíteni.

LINDA: Ezt csak szórakoztatási célból mondta.

ADAMUS: Csakis szórakoztatási célból. És nem mondom, hogy szedd be őket. De nehéz lépést tartani azokkal a gyors változásokkal, amik most a Földön végbemennek.

Ti valamennyire alkalmazkodtok hozzá, jobban mint mások, de még nektek is nehéz. A régi rendszereid szétmentek, és ez egy jó dolog. Nem akarjuk a régi rendszereket megtartani. Idegösszeomlásaitok vannak, identitás-összeomlásaitok, hogy “Ó, mi történik? Mi történik itt?”

Történik. Ez történik. Hogy történik. Ekkor veszel egy mély levegőt és rájössz, hogy ez a bolygó, mivel ilyen sok szeretet és most már bőség is van rajta, példaértékű az egész kozmoszban.

Leleplezés

Sokszor felmérgelődöm. (nevet) Ez egy hosszú történet, relatív rövidre fogom, de az egész ET-őrület meg a – hogy is hívják őket – a leleplezések. Ó, a leleplezések. Az utóbbi időben elég sokat vitáztunk Caludreval ezzel kapcsolatban. Meghívta egy ilyen podcast műsorba az egyik kedvenc podcastesem, Michael Sandler (*fordítások itt: https://biborkor.hu/interjuk/). Nagyon szeretem. Mert túláradó és nagyon kifejező és ugyanúgy megvannak a saját szarjai, mint mindenkinek.

Szóval Cauldret meghívták egy ilyen műsorba, ami a leleplezésekről szólt. És ő egyből úgy volt vele, hogy “Á-á, Adamus soha nem fog ebbe beleegyezni… nem fogunk ET-kről meg UFO-król beszélni, meg a Leleplezés Napjáról, nem. Ez mind összeesküvés-elmélet.”

Hát, egyik éjszaka felkeltettem, 2-kor – ami egy jó figyelemfelkeltő idő – és mondtam neki, hogy “Nem, én szeretnék abba a műsorba elmenni. De persze figyelmeztesd Michaelt, hogy az én nézőpontom nagyon más a leleplezésről meg az ET-kről.” Úgyhogy jövő héten megcsináljuk ezt a műsort vele. Még pár hétbe beletelik majd, hogy kikerüljön, de akkor, ó, hogy rá fog jönni a világ, hogy mi az a leleplezés valójában! (nevetés)

Nem, igazából szeretem ezeket a dolgokat. Podcastesek, kérlek, hívjatok meg! Úgy értem, szeretem, mert ott akkor tényleg egyenesen lehet beszélni. Nem azt mondom, hogy nincsenek földönkívüli lények. De megpróbálnak távol maradni innen fizikailag. De ez nehéz. Mert a gravitáció behúzza őket is és egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy egy anya méhéből születnek meg erre a sűrű, merev világra és – “Á, szabadítsd ki innen! Hozd vissza a földönkívüli hajót. Vigyél el innen a francba!” Nekik nehéz, de a mondanivalóm egyszerű.

Ez a bolygók bolygója, világnak világa. Bármilyen nehéznek is tűnjön, ez az egész teremtés legnagyszerűbb bolygója a teremtés legnagyszerűbb lényeivel, mert ti több szaron, több sűrűségen, több felejtésen és több kihíváson mentek keresztül, mint bárki más lény bárhol máshol a világon. És én kitartok emellett, bár sokszor megkérdőjeleztek, megaláztak és még az életemet is megfenyegették. De persze ez mind nem zavar, mert – bumm – én egy Felemelkedett Mester vagyok. Mit tudnak csinálni? De ez a bolygó tényleg a szeretet bolygója. Először itt tapasztalták meg.

Ezek a földönkívüli lények lehet, hogy intelligensek. De nem tudatosak. Nincs  öntudatuk. Lehet, hogy van olyan technológiájuk, amivel nagyon gyorsan tudnak utazni. Nagy dolog. Ha nincs tudatosságod vagy sosem voltál szerelmes, mit számít egy nagy sebességű űrhajó? Semmit. Ezért kíváncsiak. Ezért érdekeljük őket.

Érzik, hogy valami történik ezen a bolygón. Hogy a sok mocsok meg probléma meg háború meg minden mögött van még valami. És itt vannak, mert rá akarnak jönni, hogy mi az a valami, az az őrült valami, amit szerelemnek nevezünk (*crazy little thing called love). Nekik nincs. Ők még sosem tapasztalták.

El tudnád képzelni egy pillanatra, hogy milyen lenne az életed szeretet nélkül? Volt egy csomó életed anélkül. Persze, barátságos voltál a többi emberrel meg közeli viszonyban is voltatok, együttérzéssel meg mindennel, de a szeretet, tudod, a szerelem – fúúú – teljesen kifordít magadból. Tudod, az a szerelem, amikor semminek sincs értelme, sem enni, sem inni nem tudsz, egész nap csak dúdolgatsz, mert őrülten szerelmes vagy, és úgy érzed, mintha valakihez oda lennél kötve, meg varázslatosan átváltozva. Ez a szerelem. És ez a mi bolygónk.

Még odáig is elmegyek, hogy a szeparáció és az itteni nagy sűrűség és gravitáció miatt kerestetek valamit, ami ezeken a földönkívüli helyeken nem volt. Minden annyira sűrű és mély volt, hogy elkezdtél keresni valamit, egy vágyódást, a haza vágyódást. És ez volt az egyik dolog, ami hozzájárult az érzelmek kialakulásához és végül a szeretetéhez. Végül eljutottál a szeretethez.

Ez a bolygó a szeretet nagyszerű bolygója. Mindez a szeretet, a tudatosság, a fény amióta beáramlott, főleg a Mennyei Kereszt óta, végül el fogja repíteni a bolygót abba az állapotba, amit a Jami idejének nevezünk. Nem kemény munka és erőlködés által, és nem is mások meggyőzése által. Egyszerűen a szeretet által, amit tapasztalsz és a tudatosság által.

Szóval, amikor leleplezésről beszélünk, igen, a kormányok tudnak a dolgokról, de tudod, az az érdekes benne, hogy nem elég okosak ahhoz, hogy meg is értsék (nevetés). Nem, nem azok. Sok részletről tudnak. De nem tudják összerakni, hogy valójában mi történik. Ez nem olyan, mint egy nagy összeesküvés. Csak egy csomó kormánybürokrata próbálja összerakni azt, ami túl magas nekik. Messze túl magas. Nem mintha titkolózásból nem lepleznék le a dolgokat. Inkább butaságból. (nevetés) Tényleg.

Nem tudnak válaszolni a riporterek kérdéseire, amikor észlelnek valami UFO-kat vagy leszállást vagy valamit. És igen, a legtöbb ilyen valós. Rengeteg megjátszott is van, de sok valós is. De nem tudnak rájönni, hogy “Mit akarnak ezek az idegenek? Hogy jöttek ide? Azért jöttek, hogy megtanítsanak valami nagy igazságokat?” Dehogy.

Azért jönnek, mert a te nagy igazságaidat akarják tudni. A tudatosság, a tudat, az Én vagyok igazságát. Mert nekik nincs ilyen. És a szeretet igazságát, ami végül az önszeretet, a Mesteri szeretet. Ezekre szeretnének rájönni.

Hogyha tényleg többet tudnának, mint mi, ha tényleg fejlettebb tudatossággal rendelkeznének, és nem csak intelligenciával, már nagyon rég megosztották volna ezt velünk. És nem tették. Tudod, tudom, hogy néha elmegyek egyfelé – Cauldre próbál leállítani, de nem fog tudni – hogy zagyvaságokat beszélek. Zagyvaság, köszönöm. Valami kedvesebb szót akartam mondani, de zagyvaságokat beszélek. Van egy fajta földönkívüli, akiknek a neve P-vel kezdődik és akik folyton itt vannak és mindenfélét prófétálnak, hogy ők lesznek majd azok a tanítók, akik megmentik a Földet.

Akkor hogyhogy még nem tették? Hogyhogy még nem jelentek meg – fizikai vagy nem-fizikai formában – segíteni az emberiségen? Nem, ők valójában energiavámpírok. “Nagyszerű lények vagyunk a Plejádokról “ – na persze – “És mivel ilyen nagyszerűek vagyunk, mindenre tudjuk a választ.” És megkapják ezt a sok… – próbálom szépen kifejezni magam – sebezhető embert, akik csatornázzák őket. Mert a csatornázásban nagyszerűnek érezheted magad, aki képes a Pulijádiakat csatornázni. Tudom, szándékosan mondom helytelenül. Eddig Pisiádiaknak hívtam őket, az egy másik történet, de a lényeg, hogy energiavámpírok. Belőled táplálkoznak.

Kíváncsiak. Szeretnék tudni, hogy mitől ilyen az ember. De energiavámpírok és mindig is táplálkozni fognak. És nem túl régen, a Mennyei Kereszt után egyszerűen kirúgtuk innen a hasonló lényeket, akár fizikai, akár nem-fizikai formában voltak itt. Még mindig tudnak vetíteni más világokból, de elegünk lett. A fókusz az embereken van, rajtad, azon, ami most történik, az igazi önszeretet megvalósításán, az önszeretet érzékelésén és ebből kifolyólag a mások szeretetére való képességen.

És ez a bolygó igazán a gazdagság bolygója, gondolj bele: a költészet gazdagsága, a kreativitásé, a zenéé, a biológiájé meg mindené, az ételé. Annyira gazdagon étkeztek. Ezek a lények a többi világban szerinted steaket esznek krumplipürével és zöldségekkel, vagy bármi ízletes dolgot? Nem. Nincs meg hozzá a tudatosságuk. Ők a kezdeti fázisban ragadtak, mármint a “Ki vagyok én?” kezdeti fázisában. Még arra sem jöttek rá, hogy ez a kérdés. Úgy értem, ők még abban a nagyon kezdeti fázisban vannak.

Ez a bolygó fejlett, ami a tudatosságot illeti. Most minden a tetőpontjára hág az MI segítségével, de a legfontosabb, hogy a fény segítségével. A te fényeddel, amely pár éve a Mennyei Keresztkor áramlott be. Az MI egyszerűen csak ebben segít. Ezt kértük. Mint amikor az energiát kértük, hogy “Most szükségünk van a következő cuccra, hogy hamarabb odaérjünk.” Így megtörtént.

Benned történik

Nagyjából benned történik az, ami most történik. Ezért mondom, hogy hagyd. Ne próbálj beleszólni. Ne akard megtervezni. Igen, minden a feje tetején áll. Hát, ja… úgy értem, csak figyeld meg. Nézd. Később majd írtok belőle egy nagyszerű dalt vagy verset, de ez most benned történik, és ezért érzed magad összezavarodva, és ezért vagy frusztrált. Vannak napok, amikor semmi sem úgy történik, ahogy jól esne. És akkor úgy vagy vele, hogy “De hát arról volt szó, hogy most megtörténik.”

Igen, és történik is, mert most minden változik. Az identitásod, hogy hogy hívod be az energiát. És lesznek olyan napok, amikor minden lassú autó meg kamion mögé bekerülsz. Lesznek napok, amikor mondjuk elveszíted a pénztárcádat, nem találod a kocsikulcsot, vagy még a saját nevedre sem emlékszel. Ez mind része a váltásnak. És ekkor kell hátralépni, nevetni egyet és azt mondani, “Tudod, ez most történik. Tényleg megtörténik.”

Ezek érdekes idők, legalábbis számomra, csodálatos, történelmi idők. Ne maradj le róla. Ne azon gondolkozz, hogy a külső dolgok hol vannak. Mert pontosan itt és most történik. Majd az energia válaszol, kecsesen és könnyedén.

Képzeld el, milyen lenne, ha soha többé nem kellene azon aggódnod, miből fizeted ki a számlákat. Nem kellene többé azon aggódnod, hogy “Mi a baj velem?” mert valami furcsa érzés van a szívedben vagy a májadban, öndiagnosztikát tartasz, ami nagyon veszélyes és belekerülsz abba a gödörbe, hogy “Meg fogok halni”. Állj, állj, állj, csak változol. Vegyél egy jó mély levegőt, és kérlek, most rögtön hagyd megtörténni. Engedd meg. Ez most történik.

És majd azt is elkezded lassan észrevenni – néhányatok már észrevette – hogy eltelt három óra, három hosszú, csodálatos óra elmeharcok nélkül, önkritika és önbántás nélkül. Ez igen, na ez már valami új. Ebből majd pár nap lesz, aztán elég hamar egy egész hét, majd egy hónap, és egy idő után már nem is csinálod többet. Már nem keresed a hibáidat meg a javítanivalókat magadban és az önkritikát is abbahagyod.

Na ez az, ami történik. És az energiák áthangolódnak és minden megváltozik. Ez az, ami most történik.

És globálisan, ó, annyira izgatott vagyok, mert egyrészt azt mondom, hogy az evolúció elakadt. Lekéste a vonatot. Főleg a biológiai evolúció késett el nagyon. Már nagyon rég nem változott semmi, de most végre megtörténik.

Nagyon sokféleképpen fog megtörténni, de számodra az első dolog az lesz, amit én ingyen energia testnek, te meg fénytestnek hívsz. Hirtelen rájössz, hogy nem vagy egyedül a saját testedben sem, és nem egy új komplex rendszer veszi át a dolgokat, hanem egy nagyon egyszerű, hálózatok nélküli fénytest. Lehet, hogy álmodban látogat meg vagy az éjszaka közepén, és jól rád ijeszt, hogy “Mit keres itt ez a fénytest?” De lehet, hogy csak egy új érzés önti el a testedet. Ez történik.

Az elme is koherensebb és tisztább lesz. A dolgok maguktól rendeződnek a helyükre, erőlködés nélkül. Ez történik.

Úgyhogy most abban szeretném, ha a rendezők segítenének, hogy játsszuk újra a videót. Szeretném, hogy hallgasd meg – ezelőtt csak úgy érezted és tapasztaltad – most hallgasd meg, melyik a kedvenc sorod a dalból?

Amúgy ez a dal nagyon szép, és sok mindenre jó példa. A tudatosságra és a fényre, ahogy tudatába kerülsz, hogy a tiéd. Másodszor pedig előhozza a kreativitást. Kinyitja a kreativitás felé vezető ajtót, pedig sokan úgy érzitek, hogy ti nem vagytok kreatívak. De. Csak a sok logika és lineáris gondolkodás elfedte.

A kreativitás az alap benned. Alapból benne van a meződben. Elő akar szökkenni. És azt gondolod, “Hát, én nem tudok ilyen dalt írni, az biztos.” De, tudsz. A technológia lehetővé teszi. Nem kell tudnod semmit a zenéről, sem a filmezésről. És hirtelen ott vagy és szép dolgokat alkotsz, pedig előtte még sosem próbáltad. Például egy videoklippet.

Mint a Bíbor Kör, házon belül. Nem hívtak sem zenészeket, sem filmeseket, semmi ilyesmit. Ez a kreatív tudatosság eredménye, ami áramlik. És a te kifejeződéseddé válik, az alkotó kifejeződésévé. Majd alkot egy edényt. Erről sokat fogunk még beszélni, az edényről, a mezőről. És akkor a mező elkezd tágulni. Elkezd az eredeti alkotó energiájával kinyílni. Volt egy állványzat, ami elkezdte a mezőt létrehozni. És mindenki, aki meghallgatja, minden Shaumbra, aki meghallgatja, hozzátesz ehhez a mezőhöz, akár tud róla, akár nem.

Érzékelést és bölcsességet adsz hozzá. Hozzáadod a tudatosságodat, az energiádat. És akkor nő. És akkor megnyílik és kapcsolati mezővé válik, ez mind benne van ebben a videoklipben, ami nagyon erősen kódolt – energiával és fénnyel. Erősen kódolttá válik, így amikor valaki megnézi, a Broadway produkciót látja, de közben történik valami, vagyis nőni kezd a mező. Tágul, mélyül és egy-két év múlva már annyival több lesz, mint amit most látsz.

Megnő a mező. És ez a mező-növelés egyszerű. Mert nem kell dolgoznod rajta, csak jelen lenned.

A kedvenc részed

Szóval, nézzük meg újra a videoklipet. Lekapcsoljuk a fényeket. Vegyél el egy papírt és ceruzát, ha szeretnél emlékezni a kedvenc mondatodra belőle. Minden része itt készült, a Bíbor Körben. Hallgassuk újra.

(lejátsszák az “It’s happening” videoklipet)

Hallod ezt?

Mit?

Ezt az érzést

Azt hittem, csak én hallom

Várj, itt

Valami változik

Most történik

Ennyi év után, most megtörténik

Évekig csendben hordoztam kérdéseimet

A megmagyarázhatatlan álmaimat

De valami várt rám

Valahol a nevemen túl

Majd a csendben

Figyelmeztetés nélkül

A válasz nem fentről jött

Finoman megnyílt

Itt bent a szívemben

Mintha szeretetre emlékeznék

Egy suttogás a csendben

Egy zümmögés a zajban

Egy finom hívás

Ami mindenkit hív

Most történik

Érzed a levegőben?

Most történik

Mintha ezer csillag gyúlna

A sok várakozás után

A bizalom felépítése után

Az ajtó végre kinyílik

Most történik

Most történik

Lehullnak a régi maszkok

A jelmezek, amelyekre már nincs szükség

A nevek, amelyekre hallgattam

A félelmek, amiket hordoztam

Szépen elengednek

A könnyek, melyeket őriztem

A remény, melyet megvédtem

A csendes imáim

Mind szárnyra kelnek

És valahogy felemelnek

Valahogy

Egy suttogás a csendben

Egy zümmögés a zajban

Egy finom hívás

Ami mindenkit hív

Most történik

Érzed a levegőben?

Most történik

Mintha ezer csillag gyúlna

A sok várakozás után

A bizalom építése után

Az ajtó végre kinyílik

Most történik

Most történik

Nem holnap

Nem valamikor

Nem egy élet múlva

Nem ígéret

Nem terv

Itt van

Most van

Én vagyok

Azt hittem, én várom

De ő várt

Ránk

Most történik

Most történik

Most történik

Emeld a függönyt

Hadd lássa a világ

Hogy most történik

Minden lehetőség

Szabaddá válik

Minden út mögöttünk

Minden álmunk ide hozott

Most válik világossá

Most történik

Most történik

A zene felemel

A fények ragyognak

Minden szív bekapcsolódik

A színpad ragyog

A jövő áramlik

Bele a pillanatba

Ami közelgett

Most történik

Most történik

Érzed már?

Most történik

Hallod már?

Most történik

Egy zümmögés a távolban

Egy dal az éjszakában

Most történik

Most történik

És minden rendben

És minden rendben

És minden rendben

A teremtés egészében

Most megtörténik

ADAMUS: Jó. Linda a mikrofonnál. Kedvenc sorod. Egyébként nagyon szép a dalszöveg. És mielőtt odaadnád a mikrofont, érezd meg egy kicsit a különbséget aközött, ahogy először és ahogy most hallgattad.

Volt egyáltalán valami különbség? Másképp reagáltál? Hogyan változott meg a kapcsolatod a dallal az első és a második meghallgatás között?

Az egyik dolog, ami történt, mert ez volt a világpremier, most először játszottuk le, és az összes Shaumbra nézte a világon – sőt, nem csak nézte, hanem beleivódott, beletette a fényét és az energiáját – és így a mező elkezdett megnyílni. A mezőben tehát már több a fény meg a tudatosság. És az érzés.

Nem a leírásban, nem a részletekben, nem anyagban. Érzékelésben, érzésekben. A zenébe, a szavakba meg mindenbe kódolva van az üzenete. Nem kell, hogy órákat beszéljünk róla. Az üzenet bele van kódolva. Néhány embernek azonnal leesik. Néhánynak kicsit később. Az is lehet, hogy néhányaknak meg egyáltalán, de attól még benne van. Ez egy kifejezési mód. Az önkifejezés egy új módja, amire mindenki képes.

Amit itt látsz, arra te is képes vagy. Persze át kell menned egy tanulási folyamaton, de itt az ideje az önkifejezésnek, a megnyílásnak, hogy hagyjuk előtérbe kerülni a kreatív tudatosságot, nem a világot megváltoztatni, csak fényt adni annak, akit esetleg érdekelhet.

Szóval, kedvenc sor, kedves Linda. Szaladj oda a mikrofonnal. Melyik a kedvenc sorod a videoklipből? Vajon kit választ? Mindenki sóhajtozik. Kedvenc sorod. És itt is van (Linda odaadja valakinek a mikrofont). Kedvenc sorod.

HENRIETTE: Tetszik az a rész, amikor a zümmögésről beszél…

ADAMUS: A zümmögés.

HENRIETTE: … ami a dolgok alatt van, mert ez lelkesít engem is. Én is érzem azt a lelkesedést, és az én életem is változott egy jó nagyot.

ADAMUS: Jó. De fel kell tennem egy kérdést. Az életed változott, de az identitásod is?

HENRIETTE: Á, ez vicces. Már egy csomó minden eltűnt.

ADAMUS: Igazán?

HENRIETTE: Igen.

ADAMUS: Mennyi? 5%?

HENRIETTE: Szerintem legalább 50%. Csináltam…

ADAMUS: Pfff. Nem, nem, nem, nem, nem. Nem. Szép próbálkozás. Megtörténne, de te nagyon ragaszkodsz. Ellenállsz. Van egy jól kikupált identitásod, amit szeretnél megtartani. És nagyon erősen oda van horgonyozva a múltadba, az előző életeidbe, és szeretnéd, ha ez így is maradna. Vegyél egy mély levegőt. Hadd nyissa meg a gravitáció. Minden rendben lesz. Megvan a helye, de nem ez az egyetlen dolog, aki vagy.

Ezzel kapcsolatban ki fogsz kapni tőlem. Olyan régóta kerülgeted a többi potenciálodat. Tényleg beleragadtál a régi identitásodba. És az jó is volt, egy darabig szolgált téged, de most már ideje feladni. Engedd el. Egy egész új világot fogsz találni odakint, a kifejeződések és a kreativitás új világát. Most is próbálkozol kreatívnak lenni, de mindig ugyanabba a dologba van csomagolva minden, ugyanabba az identitásba. Engedd el, kedvesem.

HENRIETTE: Le tudod írni ezt az identitást?

ADAMUS: Nem hiszem, hogy ezt az egész világ előtt szeretnéd (Henriette nevet). De utalok rá.

Ez is természetesen egy előző életekhez kapcsolódó identitás. És ez az identitás azoknak a kombinációja, amikor egy uralkodó családból származol, a világ tetején élsz, gazdag vagy és hatalmas, és persze ebben rengeteg csábítás is van. De ez az identitásod nagyon-nagyon mély sebet is kapott abban az életedben és a rögtön az után következőben.

És most visszajöttél és azok az identitások szeretnék újraalkotni magukat és megpróbálnak visszahelyezni abba az uralkodói tudatosságba. Nem fog menni. Nem fog menni. Engedd el.

Ugyanakkor, megpróbálod azokat a sebeket is begyógyítani. Azt mondod, “Oké, ez voltam és szerettem is lenni. Aztán megsebeztek, azt meg nem szerettem. Most pedig megpróbálom azt a régi identitást összefércelni és megjavítani. Megpróbálok most is ugyanaz lenni.” Nem fog menni.

Ezek is gyönyörű identitások. Csak az történik, hogy így nem nagyon hagyod történni a dolgokat – azok a régi sztorik szeretnének átváltozni most már. Szeretnének felszabadulni. Szeretnének leválni arról a régi identitásról. Csak te nem hagyod. Visszafogod őket. Engedd el. Hagyd őket természetes módon kibontakozni és közben magadnak is engedd meg ugyanezt, nyílj meg.

Nem könnyű ezen a folyamaton átmenni. Fogunk erről egy Merabhot tartani. Nem könnyű, de ideje most már felszabadítani őket. Az a helyzet… hogy kaptál egy csomó új tudatosságot meg bölcsességet, és azon gondolkodsz, hogy “Hogyan tudnám a múltamat áthúzni ebbe az új tudásba?” amid van, miközben ezek a cuccok szinte kiabálnak feléd, hogy “Itt az idő.” De te mégis próbálod a sok régi cuccodat magaddal húzni, mert azt hiszed, neked gondoskodnod kell róluk. Nem fog működni.

Szóval benne vagy ebben a huza-vonában, ezen a hullámvasúton, ahol egyik nap minden jól megy, másik nap pedig “Mi a franc? Mindent elrontok.” Minderre most nincs szükséged. Csak vegyél egy mély levegőt és “Létezem. Vagyok.” Felejtsd el a sok régi identitást. Hagyd ezt a sok sztorit, hogy maguktól megtalálják a kiutat. Mert ezt szeretnék. Mert megtörténik. Te meg visszafogod őket, hogy “Ezt meg kell őriznem. Meg kell javítanom valahogy. Meg kell értenem.” Egyáltalán nem.

És amikor ezt megléped, akkor kezded el látni majd az igazi sztorikat, az előző életeid valódi szépségét és gazdagságát.

HENRIETTE: Köszönöm, hogy ezt tisztáztad.

ADAMUS: Hát persze.

HENRIETTE: Hagyom, hogy landoljon bennem és ülök ezzel egy kicsit.

ADAMUS: Nem szeretem már rögtön az első embert ilyen nagyon seggbe rúgni.

HENRIETTE: Nem, köszönöm. Ez segít abban, hogy megértsem és gondolkodjak rajta és megengedjem ezt a változást. Szóval segítettél ebben, úgyhogy köszönöm.

ADAMUS: És kérlek ne menj vissza és ne próbáld megfejteni. Ne maradj fent éjjeleket, mert tisztábban akarod látni és meg akarod őket határozni.

HENRIETTE: Semmi feldolgozás.

ADAMUS: Semmi feldolgozás. Mert nem számít. Ők majd jönnek és megölelnek, hogy “Köszönjük, hogy felszabadítottál minket” és hogy “Amúgy már ne ránk építsd az identitásaidat. Inkább a jövőre.” És majd mindjárt beszélek erről is.

HENRIETTE: Köszönöm.

ADAMUS: Nincs mit.

Melyik sor ragadott meg? Neked mi tetszett, Tad?

TAD: “Ez én vagyok.”

ADAMUS: “Ez én vagyok.” És mi vagy?

TAD: Megtörténik.

ADAMUS: Megtörténik.

TAD: Az egész… igen.

ADAMUS: Igen?

TAD: Ez a gyönyörű… igen.

ADAMUS: Igen.

TAD: Ez az a sor, amikor… először csak annyit hallottam, hogy “Megtörténik”, pedig azon kívül egy csomó más is van, amire nem emlékezett az agyam, és akkor bumm, “Ez én vagyok.”

ADAMUS: Igen, és ez az esszenciája annak, amibe te beleérzel. Tudod, mondhatnád, hogy “Ez én vagyok”, és akkor megkérdezné valaki, hogy “És ez mégis mit jelent?” De te tudod, hogy mit jelent. Érzed. Érzed, hogy ez a valami benned van. Látod a képernyőn. Pont olyan, mintha te táncolnál és énekelnél.

TAD: Igen, pontosan.

ADAMUS: Igen. Jó.

TAD: Köszönöm.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. Kedvenc sorod?

SUE: Ó, jesszus (ő kapja a mikrofont).

ADAMUS: “Ó, jesszus.” Ez egy jó kedvenc sor. (nevetés)

SUE: Nem, nem, nem. Az az volt, hogy “Egy suttogás a csendben.”

ADAMUS: “Egy suttogás a csendben.” Mit jelent ez?

SUE: Valami nagyon mélyen bennem, ahol semmi külső dolog nem befolyásolja a lelkemet. Én hallgatom a lelkem hangját a csendben.

ADAMUS: Na most, ebben az is szép, hogy ha újra megnézed – és Cauldre mondja, hogy később a Youtube-ra is felkerül – hallgasd meg újra a csendben. Még egy csomó sort fogsz benne találni, ami hatással van rád. Ez különösen betalált, de még fogsz benne találni különböző szinteket és lépcsőket és még több szintet. Igen.

SUE: Oké. 

ADAMUS: Jó.

LINDA: Nem látok önkénteseket.

ADAMUS: Ó, hát van itt egy önkéntesünk. Basszus.

LINDA: Ó, hát akkor jó.

AMBAYA: Helló. Oké, az én kedvenc sorom az, hogy “Mintha szeretetre emlékeznék.”

ADAMUS: “Szeretetre emlékeznék.” Mit érintett meg ez benned?

AMBAYA: Azt hiszem, amiatt, hogy nemrég ünnepeltünk együtt a testvéreimmel. És a szeretet, amit éreztünk, annyira rendkívüli volt, nem számított, hogy mennyiféle különböző véleményünk tud lenni a dolgokról.

ADAMUS: Persze.

AMBAYA: És annyira tapintható volt. És ez mindenen túlmenően erős is volt… mindig is közel álltunk egymáshoz, de ez most túltett mindenen. Úgyhogy, ami most történik, az tényleg… a szeretet az, ami most történik. Ez a valóság.

ADAMUS: Ez az a gazdagság, amiről beszélek. A testvérek, akikkel felnőttél, és jól ismered és szereted őket, és amikor hirtelen ott vagytok együtt, mindegy, hogy akár már ittatok is egy csomót, megjelenik a szeretetnek egy újfajta gazdagsága. Ezek azok a dolgok, amelyek elkezdenek finoman érződni, majd erőteljesebben is. Az élet gazdagsága mutatkozik meg. És azon fogsz csodálkozni, hogy “Eddig miért akartam mindent mentálisan megérteni? Közben hol volt a valódi érzés? Miért próbáltam mindig mindent körülírni és meghatározni és körbe-körbe járni a logikai hurkokat?” És akkor hirtelen, “Istenem, az a szeretet, ami ott érződött!”

És tudod mit? Ez mindig is ott volt.

AMBAYA: Igen.

ADAMUS: Mindig is ott volt. Jó. Még egy párat. 

Kedvenc sorod, uram?

JEFFREY: Azt mondanám, hogy a legelső. Ami egy kérdés: “Hallottad?”

ADAMUS: Igen, “Hallottad?”

JEFFREY: És ez megérint, mert túl sokat vagyok a fejemben, mint még sokan mások is.

ADAMUS: (nevet) Miért mutattál Vince-re, amikor ezt mondtad?

JEFFREY: Más szóval csendben kell lenned ahhoz, hogy meghallj valamit. “Bocs, lemaradtam.” Azt kérdezi tőled, “Megengedésben vagy? Eléggé csendben vagy, hogy meghalld?”

ADAMUS: Érzed? Igen.

JEFFREY: És ez nem könnyű, mert pont ez az, amire törekszünk.

ADAMUS: Igen. És tényleg van valami. Sokan zümmögésnek érzékelitek, de lehet az csak egy belső tudás, vagy valami, ami csiklandozza a testedet és nem tudod meghatározni, hogy mi az. A Shaumbra legnagyobb része úgy van vele, hogy “Valami történik. De mi az?” Igen.

JEFFREY: Figyelünk és köszönjük, hogy segítesz.

ADAMUS: Hát persze. Boldogan. De tényleg történik valami és ezt lehetetlen letagadni. De azoknak a Shaumbráknak mondom, akik azt mondják, “Hát, az én életemben nem történik semmi.” Baaa, hát vegyél egy mély levegőt és egy új bugyit, ami nem szorít annyira, tudod (nevetés) Hagyd már egy kicsit lazábbra.

Tényleg történik, mindenhol, mindenhol. De ha te úgy vagy vele, hogy minden reggel megnézed a bankszámládat, hogy kaptál-e hirtelen egymillió dollárt, hát nem ott történik. Ott is fog, de most még az érzékelésben történik, abban a gazdagságban, ami kezd előbújni. Még kettőt. Kedvenc sorod.

Linda téged fog elkapni következőkor.

LINDA: Ki az? Melyik?

ADAMUS: Oké, mondjad csak, David.

DAVID: “Bennem van.”

ADAMUS: “Bennem”, igen. És mi történik benned?

DAVID: Öröm, flow, szinkronicitás…

ADAMUS: Igen.

DAVID: Könnyedség.

ADAMUS: Ezek szavak, amiket mondasz, vagy valódi érzések?

DAVID: Valódi érzések.

ADAMUS: Oké. És mennyire különböznek? Nagy vagy kicsi a változás?

DAVID: Hát, már elég régóta történik. Szóval, nekem nem egy hirtelen felkapcsolás volt, hanem egyre jobban látható és egyre gyakoribb.

ADAMUS: Igen. És miért van ez?

DAVID: Hát, mert megengedem. És mert amúgy is történik. Ez én vagyok. Ez bennem van. És…

ADAMUS: És David, ha nem bánod, ezt már nagyon régóta csinálod, ezt a spirituális, metafizikai utazást, hogy úgy mondjam. Nem csak ebben az életedben, úgyhogy ez számodra nem újdonság. És ez egy elég érdekes foglalkozás (David nevet). Nagyszerű. És hobbi is. Szenvedélyes. Segít felépíteni azt az identitást, aki keresi a válaszokat, amelyekből te elég sokat megtaláltál már. És akkor hirtelen rájössz, hogy “Vége van. Vége van. Már nem csak beszélünk róla. Nem csak, úgymond, dolgozunk rajta. Itt és most meg is történik.” És tudom, hogy te kezded ezt érezni.

DAVID: Igen.

ADAMUS: És közben meg ijesztő is, mert akkor “Most mi lesz?” Mindjárt erről is fogunk beszélni.

Szeretek ilyen betekintőket mondani. Mert akkor a nézők maradnak még. Néhányan, akik online néznek, alszanak bele, amíg azt nem mondom, “Mindjárt beszélünk majd erről. Maradj ébren. Maradj itt velünk.”

David, számodra ez egy hatalmas átváltozás, és elismerlek amiért már nagyon korán elkezdted kapisgálni. És nem volt semmi értelme számodra, és már kezdett is az agyadra menni, szó szerint, és a testedre is, és akkor végre azt mondtad, “Csak hagyom, hadd történjen meg és nem akarom többé megérteni. A tapasztalatban leszek benne, nem a magyarázatban és a logikában.” És ezt is tetted, és nem volt könnyű számodra csak úgy a tapasztalásban lenni.

Mert először is, úgy érzed, mintha egyedül lennél odakint, és nincs védőhálód, és “Úristen, mi fog történni?”, mert te elég nagymértékben voltál meghatározva az út, a keresés által. És ez elég jól passzolt hozzád meg az előző életeidhez is az egyházaknál, úgyhogy ez csak egy úgymond újabb verzió lett, szebb ruhákban. (nevetnek) De elismerem, hogy ez számodra nagy rizikóval járt.

DAVID: Köszönöm.

ADAMUS: És még mindig hajlamos vagy vissza-visszatérni, de most már rájössz, hogy “Miért is? Miért?” Úgy értem, a dolgok megnyílnak. És valami egészen újba megyünk bele.

DAVID: Igen.

ADAMUS: Még egyet, itt.

LINDA: Ki? Melyik? Tessék.

ADAMUS: Szia.

MENINA: “Minden rendben.”

ADAMUS: “Minden rendben.” Igen, imádom ezt a sort. Én találtam ki (nevetnek). Le van védve. Szóval ne használjátok. Minden rendben. Igen. Tudod, ezt elég nehéz az embereknek megérteni. Emlékszem, amikor első alkalommal használtam ezt a mondatot, hogy “Minden rendben van a teremtés egészében”, és nagyon jól hangzik, de utána úgy vagy vele, hogy “Mi a franc? Hogy érted, hogy minden rendben van? Hát nézd meg ezt.” Nem, valójában csak nézőpont kérdése. Mert tényleg minden rendben van. És a felszínen, persze, nehéz lehet, de végül is tényleg minden rendben van.

Az energiák teljes tökéletességgel válaszolnak a tudatosságra. Bármi is van most az életedben, az rendben van, mert a tudatosságod most ott tart. És az mozgatja az energiákat. Ha problémáid vannak az életedben, azok azért vannak ott, mert te akarod, hogy ott legyenek – dööö – szóval minden rendben (néhány nevetés). De igen, minden rendben van a teremtés egészében.

Tényleg. És ez nem csak egy mantra. Ez olyan, mint egy felismerés, ami sok metafizikai dologhoz van kötve, amit valójában a tudatosságod, a fényed hoz előtérbe, az odaillő helyzeteket, energiákat, meg mindent, még akkor is, amikor ez nem tetszik. Ritkán tetszik az embernek, de még ha nem is, az is egy tapasztalat, amire szükség van, és ami végül bölcsességet szül, és a lehető legnagyobb ajándékot, az önszeretetet.

Ezek a földönkívüliek még csak a közelében sincsenek ennek. Fogalmuk sincs róla. Még a barátságot sem értik, nem hogy az igaz szeretetet, mert egy adott ponton inkább választották a mentált és az intellektust, mint a tapasztalást. És bár lehet, hogy van néhány jó eszközük, de tudatosság nélkül, mi az? Mit sem ér az egész. Szóval, nálatok, embereknél van a legnagyobb ajándék. Megszenvedtetek érte. Pokolian megfizettetek érte. Mert átmentetek a szeparáción.

Tudod, az a forrásról való leválás – ami valójában te vagy, az Én vagyok – ez a leválás kimerítő volt. Senki lénynek nem kívánnátok ezt, egyáltalán. De pont ez volt az a hajtóerő is, hogy megismerd a szeretetet, és nem úgy, ahogy az Én vagyok-od ismerte, egyáltalán nem. Úgyhogy a leválás kölcsönös volt. Leválasztódtál a forrásodról. És ez bizony nem könnyű.

Elveszettnek és egyedül érzed magad, hogy valamit elrontottál, és hogy nem találod a hazafelé vezető utat. Ugyanakkor, az Én vagyok, a lelked is érzi a különállást tőled, vagyis valójában önmagától.

El tudod képzelni, mit érez a lelked, amikor minden annyira hideg és üres? És távoli? Mintha a saját gyereke szaladt volna el, és nem tudja, merre. El tudod képzelni azt a kölcsönös vágyódást, hogy újra együtt legyenek, csak teljesen másféleképpen, mint eddig, de hogy újra együtt legyenek, többé már nem elválasztva? Ez volt a szeretetvágy, amit semmi más lény nem tapasztalt meg.

Adamus kedvenc sora

Szóval, az én kedvenc sorom az egészből: “Azt hittem, hogy várok… azt hittem, hogy várakozok, miközben az várt rám.” Ez hatalmas, mert mindannyian, David, meg mindenki, keresgéltek és várjátok, hogy történjen valami. Az emberek általában várnak valamire, az űrlények landolására, Jézus visszatérésére. Alig várom, hogy valaki meghívjon a podcastjébe Jézus visszatéréséről beszélni. Az izgi lenne (nevetés). De csak vártok és vártok, hogy “Mikor történik már meg?” Ez már önmagában szinte olyan, mint egy Broadway musical, hogy várjátok, hogy megnyíljanak az egek és jöjjenek a tüzes szekerek, vártok a rég elveszett szerelemre vagy bármire.

Csak vártok és vártok. Aztán, végül jön a nagy felismerés, “Ez rám várt. Mindig is ott volt. Rám várt. És addig várt, amíg meg nem ért rá a tudatszintem, a tudatosságom.” Mert a tudatosság nem egy intellektuális dolog. Nem tudsz elmenni egyetemre tudatosságot tanulni és szerezni. Dorothy sem osztogatja az Óz, a nagy varázslóban. 

A tudatosság egyszerűen annyi, hogy megengeded, hogy tudatos legyél. “Létezem. Tudatos vagyok.” És azt sem jelenti, hogy minden kis tárgyról tudsz, ami a szobában van. Az nem fontos. A tudatosság az, hogy “Vagyok. Létezem.” És amikor megengeded, hogy az a tudatosság előtérbe kerüljön. Hagyd a sok tanulást, a sok nagy igazság meg spirituális válasz keresését – mert az Én vagyok-on kívül nincs más – és amikor ez ott van, a tudatosságod és a fényed ott van és jelenlétben vagy – annyi ember nincs jelen, mert valahol a múltban vagy a jövőben van és így elfelejtik, hogy a múlt is, meg a jövő is tulajdonképpen itt van a mostban, de ők mennek kívül megkeresni – amikor elérsz ahhoz a tudatossági és jelenléti ponthoz, és a fényed is ott van, mert már nem tartasz tőle, már nem mondod azt, hogy a válaszok kívül vannak a földönkívülieknél vagy valami gurunál vagy valahol máshol, tehát amikor odaérsz, rájössz, hogy “Ez csak várt rám. Ez a gazdagság mindig is itt volt és rám várt.”

És a szeretet is, amelyik még tulajdonképpen nincs is itt, de a potenciáljai már itt vannak. Nem úgy van, hogy a lelked teli van szeretettel. Rajtad keresztül tanulja meg, nap mint nap. De ott van és vár rád. Amit te a válaszoknak gondolsz, meg a könnyű útnak, mind itt van és vár.

A dalban a férfi azt énekli, “Mindez idő alatt itt voltam és vártam”, majd lesz egy felismerése – ba bumm – “miközben talán az várt rám”. És minden mentális zaj, minden gondolkodási folyamat, minden hurok, hirtelen eltűnik. “Mindez itt volt nekem és rám várt, arra, hogy jelen legyek. Nem kell kiöltöznöm az alkalomra. Nem kell megszabadulnom a bűneimtől.” Nem kell metafizikai bullshit PhD a Metafizikai Bullshit Egyetemről sem. (nevetés) Mégis ki a fene osztogatja ezeket? De az igazi kérdés, hogy ki az, aki ezeket meg akarja szerezni?

Talán csak rád várt, és most megérkezel. Abbahagyod a napod kérdésekkel való megtöltését, intellektuális kérdésekkel meg hogy “Mihez kell most kezdenem?” és most már kíváncsisággal viszonyulsz az élethez. “Mi van ott? Mi fog következni? Ki vagyok én? Vajon mit jelent mindez?” De ezt nem intellektuálisan. Nem keresed erre a válaszokat. Csak megnyitod magad a kíváncsiságoddal.

“Milyen a Jami jövőkép? Mit kell tennem azért, hogy odajussak?” De ahelyett, hogy megválaszolnád vagy kívül keresnél rá választ, a kíváncsisággal feltett kérdés az, ami megnyitja az ajtót. Majd mondhatnád, hogy az univerzum, de valójában a te saját energiád az, ami válaszol. De nem ám egy hosszú intellektuális választ ad. Sokszor ez csak egy szó, az viszont rengeteg érzéssel és jelentéssel van tele. Sokszor az egész nagyon-nagyon egyszerű.

Lehet, hogy csak ott volt és rád várt, most pedig megérkezel, mert abbahagyod a megjátszást. Abbahagytad az identitásépítést. Vegyél egy mély levegőt és engedd el. 

Vegyél egy mély levegőt, “Itt vagyok.”

Mestereld meg magad

Mielőtt még tovább mennék, szeretnék kiemelni egy nagyon fontos dolgot. Minden benne van ebben az új termékünkben, amit úgy hívunk, Mestereld meg magad (*itt: https://store.crimsoncircle.com/master-up-serendipity.html). Érdekes, hogy nem volt népszerűbb. És tudom miért, mert azt mondja, “Mielőtt tovább mennél, ha tényleg szeretnéd azt a tudati áttörést a Kreatív Tudatosságba, el kell engedned dolgokat.” El kell engedned az identitásaidat.

El kell engedned a sebeidet. Többet hallani sem akarok róluk. Tényleg nem, és te sem. El kell engedned a “szegény én”-jeidet. Pedig néhányan még passzív-agresszív módon csináljátok. Nem közvetlenül a sebekkel foglalkoztok, de azt mondjátok, “Hát, nem tudom, ha készen állok még a válaszokra. Nem állok még készen a következő lépésre.” El kell ezt engedned. Azt a sok kifogást, a sok feldolgozást, a “szegény én”-eket, a “nehéz gyerekkorom volt”-okat, felejtsd már el. Te választottad a szarokat. A te teremtésed volt és mindennek értelme volt. Bölcsesség van benne. Ha abbahagynád a nye-nye-nyét, meglátnád a bölcsességet benne.

El kell engedned ezeket. Olyan sokan vagytok, akik még küzdötök, tudom. Engedd el. Már nem is áll jól neked. Mentális hurkokba béklyózod magad. És nem hagyod az energiának, hogy szolgáljon. És csak vársz és vársz, miközben valójában az csak azt várja, hogy engedd már el ezeket. Mindent – az áldozati szerepet, a “nincsenek válaszaim”-ot, a “nem tudom”-okat meg mindent. Muszáj elengedned.

Nagyon sokszor mondtam már, hogy ahová mi megyünk, ott nincs helye ezeknek. Mert mindent nagyon megnehezítenek. Megpróbálsz magaddal húzni néhány ilyen régi cuccot, és ez nagyon megnehezíti a dolgokat. Adj magadnak tiszta lapot. Engedd el ezeket. Többé ne hibáztass másokat. Ne gondolkodj többé azon, hogy “Mit rontottam el?” Mindent engedj el.

Mestereld meg magad, hogy tudjunk tovább menni, hogy bele tudjunk tágulni az Új Érzékelésbe. Nem fogod tudni rendesen érzékelni ezt az új gazdagságot, ha még mindig tele vagy régi sebekkel és kifogásokkal és “nincs elég pénzem”-mel és “engem senki sem szeret”-tel és, ó, fogd már be. Mestereld meg magad és lépjünk tovább.

Mindez már nagyon régi. Egy régi szerep, aminek már egyszerűen nincs helye. És sajnálom, ha úgy hangzik, mintha nem éreznék együtt a sok szaroddal, de ez azért van, mert nem is (nevetés). Ezt nyugodtan idézhetitek is. Nem, azért, mert nagyon is sok bennem az együttérzés. Ezért irritálnak a régi játszmák. Csak engedd el őket.

Jó, vegyünk egy jó mély levegőt ezzel. Egy jó mély levegőt.

A jövő

Beszéljünk a jövőről. Hát nem lenne csodálatos, ha egy látnoki képességgel születtél volna és belelátnál a jövőbe és előre tudnád, hogy mi fog történni? Azt mondjátok, nem, nem, hát nem akarnátok? Nem akarnád tudni, hogy jövő héten hová fognak mozdulni a részvények? Vagy hogy melyik lóra tegyél vagy valami?

Az emberek aggódnak a jövő miatt. Pedig az emberek jövője valójában a múlton alapszik. Van egy olyan elvárás is, hogy valójában ne is legyen holnap, csak a mai nap ismétlése. És a legtöbb ember számára ez is történik.

Már beszéltem arról, hogy a legtöbb ember mindig ugyanaz marad. Van pár kis változás az életében, de életről életre ugyanaz marad. Még származási családot sem váltanak, egyből csatlakoznak is vissza a láncba. Úgy értem, oda is láncolják magukat. Azonnal visszamennek még a házba is, amiben egyszer laktak, vagy max. 25-50 km-re onnan, ahol egy előző életben felnőttek. Ez az őrültség meghatározása.

Szóval a legtöbb embernek valójában nincs is jövője. Legalábbis most még nincs. Úgy értem, hogy vár rájuk, de ők még nem állnak készen rá. Szóval a jövőjük egy kis reményből meg egy kis álmodozásból áll, de semmi nagy dologból. Semmi nagyból. De amiről most beszélni szeretnék, az az, hogy mi is a jövő igazából.

Egész életedben erről beszéltél. Megpróbáltál bele is érezni. Hányan mentetek el jósnőhöz az elmúlt három hónapban? (felteszi a kezét ezzel jelezve, hogy tegye fel a kezét, aki volt) Remélem, egy kezet sem látok (nevetés). Eh, lebukattam néhányatokat, mi? Látom én ezeket a dolgokat. És tudok róluk. És néha annyira szégyellem magam. De gyertek, beszéljünk a jövőről.

Ez most nagyon fontos. Ez egy átütő erejű beszélgetés lesz. Lehet, hogy most úgy fogod érezni, hogy “Ez jó volt”, de majd később rá fogsz jönni, hogy “Ez hatalmas volt.”

Mi a jövő?

Oké, Linda a mikrofonnál. A kérdés az, hogy mi a jövő?

Mi a jövő? És egyébként ez egy nagyon fontos része lesz a Bíbor Kör Metafizikai Útmutatójának. Már van egy MI Útmutató, amin még dolgozunk. És fogunk írni egy új Metafizikai Útmutatót. Hogyan határozod meg a jövőt?

Oké, akkor jó válaszokat szeretnék hallani, bölcsességgel és metafizikával fűszerezve. Mi a jövő?

TODD: Rengeteg okostojás válasz van erre, de egyik sem emelkedett ki a többi közül.

ADAMUS: Nem baj. Jó az okostojás.

TODD: Tudod, más dolgokra vagyok tudatos, mint azelőtt. Olyan, mintha a jövő az érzékelés és a jelenlét közötti tér lenne. (Adamus elismerően bólogat) Mintha…

ADAMUS: És mi van a te jövődben?

TODD: Az én jövőmben? Nem igazán tudom. Úgy értem… nem tudom…

ADAMUS: Óóó… közel jársz, közel.

TODD: Hát, itt van az én dilemmám. Ha valóban megengedésben vagyok és megengedem magamnak, hogy jelenlétben legyek, akkor ha tudom, mi van a jövőmben, akkor máris elvárással vagyok iránta. Ami azt jelenti, hogy akkor azt mondom, hogy errefelé fogok haladni, és akkor máris nem vagyok megengedésben.

ADAMUS: Ez így van, igen.

TODD: Szóval a megengedésem folyamatában volt egy olyan érzésem, hogy ezt így már feladtam. Nem mondom, hogy teljesen túl vagyok rajta, de próbálok jelen lenni azzal, ahol épp tartok. És így akkor már tudatosság és bizalom kérdése az egész. Bízni abban, hogy most történik és most van folyamatban és megengedni ezt. Most történik és megtörténik. És hogy ne gabalyodjak bele. Szóval az identitás közben meg görcsöl, mert ő meg szeretné tudni, és kiröhögi a megengedést. És akkor van erre egy tökéletes reakcióm, hogy az univerzum kap egy “Fuck you” kitüntetést mindig, amikor olyan csodálatos dolgok történnek, amelyek kizárólag arra jók, hogy bebizonyítsák az egómnak, hogy nem ő irányít és nem az lesz, amit ő akar…

ADAMUS: (beleszól) És ez az a pillanat, amikor a Mester elhallgat.

TODD: Oké. (nevetés)

ADAMUS: Nagyon szépen kifejezted kb. két perccel ezelőtt (még több nevetés). Aztán az elme elkezd köröket futni és belecsúszol a mentálba és már szinte elhomályosítod annak a szépségét, amit az előbb mondtál. Az elején nagyon-nagyon jól mondtad. És ekkor kell venni egy mély levegőt. Nem kell semmit túlmagyarázni, sem másnak, sem magadnak. Egy adott ponton megállsz és hátralépsz, ha a jövőről akarsz beszélni valakinek. Mondasz egy minimális mennyiségű szót, majd megállsz és megnézed, hogy eljutott-e. Nem? Jó. És továbblépsz. Vagy, épp történik bennük valami. A meződ megérinti az övét és valami megváltozik. Ők nem feltétlenül értik, hogy mi, de a fényed lehetővé tette ezt számukra.

Szóval akkor hogyan foglalnád össze? Mi a jövő?

TODD: A jövő a megengedés.

ADAMUS: Oké, ez egy jó megfogalmazás. Amúgy, nincsenek jó vagy rossz válaszok, de van egy Adamus válasz (nevetés). Oké. Mi a jövő? Metafizikusok, lépjetek elő. Már egyszer odaadtad Sue-nak. Most legyen valaki más. Linda?

LINDA: Ó, bocsánat.

ADAMUS: Linda, a teremnek ez az oldala alig várja, hogy odaadd a mikrofont.

LINDA: Hol, hol, hol?

ADAMUS: Ez a fele úgy van vele, hogy “Nem.”

Mi a jövő?

STEPHANIE: Számomra a szabadság a jövő.

ADAMUS: Oké. Jó.

STEPHANIE: Mint az MI-ben, tudod, ahol az energiád megtervezi saját magának…

ADAMUS: Beszélj a mikrofonba, kérlek.

STEPHANIE: … ahol megtervezi neked a választ azoknak a képleteknek a segítségével, amije van, hogy abban támogasson, amiben épp vagy, akármelyik univerzumban is legyél éppen. Szóval a jövőben szeretnék bármit megtervezni magamnak, hogy bárhol felbukkanhassak és hogy szabad legyek ebben.

ADAMUS: Jó. Régebben sokat voltál a jövő tervezésével elfoglalva?

STEPHANIE: Á-á. Nem.

ADAMUS: Nem? Sosem érdekelt?

STEPHANIE: Nem, nem. És úgy kb. 5 évvel ezelőtt volt az a dolog, amikor be kellett hoznunk a jövőbeli önmagunkat, aminek ilyen csodálatos színe volt, és ez nagyjából meg is ölte a biológiai testemet, de megcsináltuk (könnyezik).

ADAMUS: Megcsináltad. Akkor jó. Utálom, amikor ez történik.

STEPHANIE: Ó, istenem. Megszoksz vagy megszöksz, tudod.

ADAMUS: (nevetve) Igen, igen.

STEPHANIE: Úgyhogy ja. De én ezt a szabadságot szeretném, amikor elmegyek innen, igen.

ADAMUS: Értem. 

STEPHANIE: Úgysem lehet igazából meghalni.

ADAMUS: Igen, így van. Van, aki megpróbálta, de nem sikerült.

STEPHANIE: Én is annyiszor megpróbáltam, de úgy van, hogy úgysem tudok innen szabadulni, tudod?

ADAMUS: El tudod képzelni, hogy valaki véget akar vetni mindennek, és akkor rájön – amikor átlépik a túloldalra – hogy “Basszus, még mindig itt vagyok”.

STEPHANIE: “Még mindig élek”, ja. Úgyhogy a kilépés… na mindegy, szóval… én ezt szeretném. Mindig is ezt akartam.

ADAMUS: Jó, a szabadság. Szabadság, ez jó. Oké.

Még egy párat. Mi a jövő?

CATHERINE: Ó, helló.

ADAMUS: Helló.

CATHERINE: Talán azt mondanám, hogy a teremtés, de itt megyek én be a nyóckerbe, mert elkezdek főnök lenni és kontrollálni.

ADAMUS: Tervező típus vagy?

CATHERINE: Ó, igen és a megélhetési címem is az.

ADAMUS: A neved alatt azt írja, hogy “tervező”? (Catherine nevet)

De tudod, a tervezés rendben van egy adott pontig, ami után már egy nagyon szűk gravitációt hozol létre, és nem tudsz már kijönni belőle. De addig, igen, addig okés.

CATHERINE: Igen, és olyan érzés…

ADAMUS: Mit tartogat számodra a jövő?

CATHERINE: Bármit, amit megengedek. De nem szeretnék ezen gondolkozni.

ADAMUS: Aha, mert félsz tőle, vagy…?

CATHERINE: Ja nem, hanem mert szeretném látni, hogy mit tudok megteremteni erőlködés nélkül, anélkül, hogy belepofáznék.

ADAMUS: Oké, szóval, ha azt mondom, hogy a jövőd mostantól belépik az életedbe és részt vesz benne, akkor az milyen neked? Ijesztő? Olyan, hogy “Hé, kifelé, jövő, mert ez itt a most és ez egy egyszobás lakás, szóval…” Tudod.

CATHERINE: Nem, csodálatos. Csak ez nem marad fenn. Az a pár másodpercnyi jelenlét nem marad fenn. Hamar elterelődik a figyelmem, és akkor, tudod…

ADAMUS: Igen. De mit gondolsz, mit jelent, amikor azt mondom, hogy a jövőd elkezd részt venni az életedben?

CATHERINE: Hogy egyre több ilyen pillanatot fogok megengedni magamnak.

ADAMUS: Oké.

CATHERINE: Mint a dalban, hogy megtanulsz bízni. “Miután megtanulsz majd bízni”, ez volt a dalban az egyik – ha visszatérek a dalhoz – mert ez igazán megérint, mert azt gondolom, hogy meg kell tanulnom bízni. Ez nem olyan, hogy egyszer sikerül és aztán mindig, amikor elfelejtem, akkor szidom magam, hogy “Ó, megint nem csináltad meg.” Csak folytatni kell.

ADAMUS: Igen. Oké, jó. Még egyet.

CATHERINE: És – bocsánat – azt mondtad, hogy meg fog történni egy órán át, majd egy napon át és így tovább, egyre hosszabban.

ADAMUS: Jó. Mi a jövő? A jövőben Linda odaadja neked a mikrofont. Kerri, mi a jövő? Engedd meg, hogy előbb feltegyek néhány kérdést neked.

KERRI: Ó, igen, kérlek. Ó, ehhez felállok. Gyerünk, essünk túl rajta.

ADAMUS: Na tessék, felállsz és hátat is fordítasz. Bumm.

KERRI: Ó, fordítsak hátat? Jó…

ADAMUS: Nem, nem, csak vicceltem.

KERRI: Ó, vicceltél? Ó, bocsánat.

ADAMUS: Szóval, a jövő. Sokat szoktál aggódni miatta.

KERRI: Ó, nem.

ADAMUS: Igen, igen. Az identitás…

KERRI: Na jó, a tegnap aggódtam.

ADAMUS: És tegnapelőtt és azelőtt…

KERRI: Oké, de ma már más.

ADAMUS: Hát, ma elfoglalt voltál. De fogsz aggódni később.

KERRI: Nem.

ADAMUS: De. Szóval aggódsz a jövő miatt. Mi lesz Kerrivel? Mi lesz az identitásával? Egyszer szereted az identitásodat, máskor meg utálod.

KERRI: Nem, ő már halott. Nem szeretem, dehogy.

ADAMUS: Nem, ebben a pillanatban is él. Ja.

KERRI: Újrakezdem.

ADAMUS: Szóval, van ez az egész cuccod a jövő körül, meg hogy “Mi fog történni velem? Vajon egyedül maradok? Vajon…”

KERRI: Már mindegy. Már úgyis egyedül vagyok, szóval…

ADAMUS: Mit is mondtál, hol akarsz élni?

KERRI: Albániában.

ADAMUS: Albániában.

KERRI: De Ivanka elrontotta nekem, ez a szuka. Odament és felszántotta a flamingókat és minden amerikai számára elrontotta a dolgot. Látom, nem vagy tisztában a hírekkel, de…

ADAMUS: Nem, és nem is…

KERRI: Albánia.

ADAMUS: Igen. Oké. Szóval, te rengeteget gondolkodsz a jövőn. Nem is, rengeteget aggódsz a jövővel kapcsolatban. Mi fog történni? Mi van a jövődben, Kerri?

KERRI: Idejön a mostani Kerrihez és felpofoz, és azt mondja, “Világutazó leszel, mert már most is megvan a szabadságod hozzá.” Ez a jövő.

ADAMUS: Ja, oké.

KERRI: Épp most jön beszélni velem. Jó na, komoly leszek.

ADAMUS: Igen, de sokszor nem tetszik, amit mond neked, amikor jön, hogy beszéljen hozzád. Hallottam, amikor jövőbeli szukának nevezted.

KERRI: Ez most akkor te vagy vagy Geoff? Most akkor ti ketten…

ADAMUS: Találd ki. 

KERRI: … összebeszéltetek? Oké.

ADAMUS: Cauldre valaha is képes lenne téged szívatni? Nem, ez én vagyok.

KERRI: Kicsit fél, de…

ADAMUS: Bizony az én volnék (nevet). Jó.

KERRI: Szoktak tőlem tartani az emberek. Neked is kellene.

ADAMUS: Mi a jövő, Kerri?

KERRI: Mi a jövő?

ADAMUS: Mestereld meg magad, mi a jövő?

KERRI: Nem tudom.

ADAMUS: Úhhh, ó, Kerri (a mosdó felé mutat), Kerri.

KERRI: Nem, nem, nem.

ADAMUS: Kerri, mosdó.

KERRI: Oké, hadd próbáljam újra. Mi a jövő? A jövő az én játszóterem és én megengedem… (Adamus pofát vág). Nem, de tényleg, megengedem a jövőmet. Szabad vagyok. Nyugdíjba mentem, részben.

ADAMUS: Kerri, észrevetted, hogy nem válaszoltál a kérdésre?

KERRI: Nem.

ADAMUS: Azt hiszed, de valójában nem válaszolsz. Mi a jövő?

KERRI: (Linda felé súg valamit)

LINDA: Most megfenyegettél?

KERRI: Nem, azt mondtam, “Segíts. Segíts, Linda.” Oké, mi a jövő… ember. Jó, próbálkozom, próbálkozom.

ADAMUS: Kerri, vegyél egy mély levegőt. Túl sokat gondolkodsz most. Mi az első érzésed? Mi a jövő?

KERRI: Olyan, hogy még nincs kiformálódva, de ragyog. És…

ADAMUS: Köszönöm. Bumm, és itt hagyod abba. Mestereld meg magad. Nem kell sokkal többet mondanod. Ebben a pár szóban több rezgés, több vibráció meg bölcsesség volt, mint a többi bla, bla, blában. És ez példaértékű, nem csak számodra, Kerri, hanem mindenkinek. Mondd ki, majd hallgass el. Ne menj bele mentális hurkokba. Ez az egyik mesteri dolog. Az egyszerűség. Köszönöm.

KERRI: Nem, én köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. Namaste.

KERRI: Namaste.

ADAMUS: Vegyünk egy jó mély levegőt és adjunk egy percet a felismerésnek.

A jövő az érzékelés

Az emberek rengeteg időt eltöltenek a jövőn való gondolkodással és aggódással. Pedig általában a jövő valójában a múlt terméke. Egy lineáris utat követsz és holnap is valószínűleg ugyanazt fogod csinálni, mint a tegnap. A múlt félelmeit fogod holnap is manifesztálni. Abszolút.

A múlt félelmei, a hibáid, minden olyan dolog, amit elrontottál, a rossz karmád, ezek fogják meghatározni a jövődet. Ez így elég egyszerű.

Sokan úgy gondolnak a jövőre, mint egy dátumra a naptárban. November 11, január 17, mindegy, egy év múlva, két év múlva, vagy öt év múlva. Egy dátum. És amikor valaki a jövőjére gondol, az is valószínűleg dátumhoz van kötve. Más szavakkal, “Mit fogok két év múlva csinálni? Na és öt év múlva?” És egy kicsit elképzelik, majd kikapcsolják, mert félni kezdenek.

“Mit fogok csinálni két év múlva? Milyen lesz az életem?” és egy rövidke pillanatig azt gondolják, “Ó, lehet az gyönyörű meg csodálatos is.” És aztán bumm, beüt a gravitáció és már vissza is rántja őket oda, hogy “Szar lesz az is, pont, mint ma.” És már nem is akarnak többet gondolni rá. Úgyhogy a jövő az időhöz volt rendelve, és olyanná vált, mint egy logikai mérőeszköz.

Amikor arról beszélek, hogy a jövőd idejön és részt vesz az életedben, úgy képzeled el, mint egy lényt, aki kilép a naptárból mondjuk úgy ezer év múlváról vagy akár öt év múlváról. De nem így értem.

A jövő egyszerűen csak érzékelés. Semmi több.

(szünet)

Pont (*mic drop). Vagy – huss (a feje fölött) – valamelyik a kettő közül, még nem tudom (nevet). Még nem tudom, majd kiderül. Ez a nagyszerű ÉS. És szeretném, ha elkezdenétek beleérezni, és nem túlgondolni, hanem beleérezni. A jövő egyszerűen csak érzékelés. Egy érzés. Nem egy idővonal.

Az emberek nagyon hozzá vannak szokva ahhoz, hogy mindent egy idővonalon képzeljenek el. A dolgok bizonyos ciklusonként történnek meg. Lehet az egy két- vagy ötéves ciklus. Ha van egy vállalkozásod termelésben, az is ciklusokon alapszik. Úgyhogy a jövő egyszerűen csak egy pont az idővonalon, valahol kint a jövőben. Miközben valójában – az igazi jövő, a metafizikai értelemben vett jövő – érzékelés. Egy érzés. Ennyi. És amikor azt mondom, hogy a jövőd jön és részt vesz a jelenedben, az egy érzés, de nem a személyiségbe, hanem – örömbe? bőségbe? szeretetbe?

A jövő egyszerűen érzékelés. És amikor az emberek megpróbálnak a jövőbe utazni, ezt mindig egy intellektuális, egy mentális szempontból teszik, hogy “Ilyen meg olyan leszek öt év múlva.” De ez nem így működik.

Ami most megnyílik számodra, az az, hogy a jövő egy érzékelés, egy tudat, egy tapasztalási mód, egy szemléletmód, ami lehet, hogy most még nincs meg. Majd amikor ez az érzés, ez a tudat, ez az érzékelés a jövőről megjön és részt vesz az életedben, elkezdi rendezni az energiáidat és a jövőd intelligenciáját, annak az érzékelésnek és az embernek is az intelligenciáját, elkezdi elrendezni és a tapasztalásod útjába helyezni a dolgokat, hogy holnap vagy jövőben – nem számít, mikor – megtörténhessen. De érezz bele ebbe egy pillanatra.

A jövő érzékelés. És Todd, te erről beszéltél egyből. Csak meg kellett hosszabbítsam ezt az egész beszélgetést, ezért nem köszöntem meg neked egyből. De ja, te mondtad az érzékelést. És ez minden. Képzeld csak el ezt a perspektívaváltást.

Amikor a jövő már nem egy odakint az idővonalon vagy a naptárban lévő valami, már nem a tegnap mellékterméke, már nem csak egy múlt által kitaposott ösvény, hanem érzékelés. Az vár rád az úgynevezett jövőben. És akkor mi van, ha ez az új érzékelés más, mint az eddigi?

Van egy megszokott módja az érzékelésednek, a tudatodnak, az eszlelésednek, majd a reagálásodnak és a tapasztalásodnak is. De ha a jövő csak érzékelés, és lehet, hogy nagyon más, mint amit most ismersz, és ott üldögél, és nem te várod, hanem az vár rád ott, amit jövőnek neveznél, de ez nem a holnap jövője. Úgy lehetne mondani, hogy egy olyan jövő, ami már itt van, de még nem fedte fel magát.

Ahol eddig aggódtál egy csomót, hogy mi fog történni veled egy adott ponton az idővonalon, hogy “Vajon mit fogok csinálni egy év múlva? Vajon ugyanabban a munkában leszek-e, vagy ugyanazzal a családdal? Ugyanazokat a dolgokat fogom csinálni? És mi kellene ahhoz, hogy ez változzon?” Majd mentálisan küzdesz, hogy változtass. “Hogyan tudom valaha is megváltoztatni ezt? Hogy tudom megtalálni a valódi szabadságomat, amikor nagyon be vagyok ide most szorulva, és nincsenek válaszaim és nincs elég pénzem, meg támogatásom hozzá?” Vagy bármi legyen is az a kifogás. Mindez most csak kisétál az ajtón.

Most már nem számít, mert az a jövő, ami most jön, az az érzékelés egy teljesen új tudat, új érzés, új érzékiség, egy teljesen új felfogási és tapasztalati mód. És most már nem kell újrahangolnod az energiákat, mert maguktól hangolódnak, ennek az érzékelésnek az alapján, amit megengedtél, hogy bejöjjön az életedbe.

Csak képzeld el egy pillanatra. Két év, három év, öt év múlva.

(szünet)

Sokatoknál most olyan helyzetek kopogtatnak az ajtón, hogy “Most mihez kezdek?” És akkor az elme bekapcsol és csinálja, amit szokott, és megmondja, hogyan kellene mindennek történnie meg hogy “nem hinném, hogy ez meg az meg fog történni”, és “most mit csináljak?” és hirtelen elakadsz. Hirtelen felerősítetted a jelenlegi helyzeted gravitációját, aminek hatása van a lineáris jövődre és kizártad az érzékelést.

Metafizikai értelemben, a kvantumfizikában, a jövő érzékelés. És ezt nem elszállt értelemben mondom, se nem lírai értelemben. Hanem tudományos értelemben. És mondom, ezek olyan dolgok, amiket most vizsgálnak a kvantumfizikusok. Még közel sem állnak ahhoz, hogy így elismerjék. Itt hallottál erről először. De a jövő érzékelés. Milyen új érzés, milyen új valóságészlelés, milyen új gravitáció vagy aerotheon jön?

Mondhatjuk, hogy a jövő a potenciáljaidból áll, akik csak ott ülnek és várnak. De nem láthatod őket, felismerni sem tudod őket, sem meghatározni. Csak egy intellektuális koncepció marad, amíg meg nem hívod – vagyis inkább engeded – hogy érzékelés legyen, ne idő.

Az idő most megváltozik. Kilazul. Ez rengeteg káoszt okoz a bolygón, mert az emberek nem tudják kezelni. Ránéznek az órára, és azt mondják, “egy perc múlva négy óra”, és ezt időnek tekintik. Pedig nem az.

Az idő előrehaladás. Mint egy fejlődés. Nem a perceken és a másodperceken múlik. Az idő szó szerint az érzékelés kibomlásának evolúciója.

Bumm. Ez mindent megváltoztat. Ez mindent megváltoztat.

Egyre többet és többet fogunk erről beszélni, de itt és most újradefiniáljuk a jövőt. És az elmédnek most ezer kérdése van, de hagyd, hogy ezek a kérdések kíváncsiságból fakadjanak, ne mentális megszállottságból. “Mi van, ha az időről való felfogásom megváltozik?” Az érzékelésről szól, nem a naptárról, amikor már nem úgy nézel a jövőre, hogy “Ó, milyen démonok, milyen sárkányok meg káosz vár még rám?” Ne. Ezek már nincsenek. Minden gödör, minden gonosz teremtmény, ami csak ki tud pattanni a fejedből a jövővel kapcsolatban, minden negatívum, ami lehetne, minden “Nem tudom megcsinálni, mert ijesztő ez az új jövő.” Ez már nincs.

Most már érzékelés van. És a kíváncsiság, hogy úgy nyitod ki az ajtót, hogy “Mi ez az új lépcső az érzékelésben?” És nem adsz rá választ, csak megengeded a tapasztalást. És már nem vársz rá többé, hanem megengeded, hogy jöjjön feléd.

Egyre többet fogunk erről beszélni, főleg a Keahak-ban, ami az érkező hullámokat illeti. De érezz bele ebbe, hogy a jövő az tulajdonképpen érzékelés. Ez minden.

Vegyünk egy mély levegőt és tegyünk fel zenét a Merabh-hoz. És az én kérdésem az, hogy vajon ebből milyen dallal fognak előrukkolni? Igen. Nincs túl sok idejük rá, mert a következő találkozónk szűk három hét múlva lesz. Az lesz a Nagyszerű ÉS Sorozat vége. Hát nem úgy tűnik, mintha csak tegnap kezdtük volna? És amúgy, kicsit másképp fogjuk csinálni. A Nagyszerű ÉS Sorozat utolsó, 11.-ik részét.

Egy hosszú és unalmas tanítás helyett, amit én tartok, játszani fogunk. Tudod, sokszor mondtam, hogy ha most visszatérnék a Földre, amit nem fogok, de ha visszajönnék, amit igazán szeretnék csinálni, mint karrier, mint foglalkozás, mint szenvedély, az az, hogy egy játékest házigazdája legyek (nevetés), jobban, mint bármit. Erről álmodozom. Minden nap gondolok rá. Próbáltam szervezni játékestet odafent a Felemelkedett Mesterek Klubjában, de mindenki elhúz. Nem tudom, miért.

Na, szóval játékmester szeretnék lenni, részben azért, mert az élet is egy nagy játék. Nevetni kell rajta. Mert csak játék és én szeretném facilitálni. Szeretnék az emberekkel a játszmáikról beszélni, úgyhogy csinálok egy játékestet.

Lesz három csapat, mindegyikben 2-2 ember. Itt lesz a színpad. Mindent előkészítünk majd. Emlékeztek – van, aki még emlékszik – arra, amikor csináltunk egy ilyent a Coal Creek Hall-ban? Áh, mekkora szórakozás volt. Ez most jobban kidolgozott lesz. Több érzék, nagyobb gazdagság lesz most ebben.

Szóval, három csapat. Kettő itt lesz személyesen, egy pedig online. Behozzuk őket a technológia segítségével. Hogy is hívják? Zoom? Behozzuk őket online. Most hátul a szervezők fogják a fejüket, hogy “Istenem, mi a fenét művel ez?” Ó, nagyon szórakoztató lesz. Nagyon jó lesz és a kérdések a Nagyszerű ÉS sorozat anyagain fognak alapulni. És lesz valami nagydíj is, bármi legyen is az. És egy kirándulás – hová is akartál menni, Kerri, Albániába vagy valami? Igen, egy kirándulás Albániába Kerrivel (nevetés). Szóval a lényeg, hogy jól szórakozzunk.

Kezdjünk el tapasztalni. Kezdjünk el szórakozni. Egy csomó bölcsesség, egy csomó vagányság lesz abban, amit fogunk csinálni. És a lényeg, amit meg kell jegyezni, hogy nem kell mindig mindenbe intellektuálisan belemenni. Nem kell mindent átgondolni. Készíthetsz egy dalt, ami a tudatosság edénye, mint ez a dal is, ami kódolt, és fényt sugároz. És mindenkinek készült, aki hallgatja – a mező úgy készült – és csak úgy ragyog. De vissza a játékesthez.

Természetesen én leszek a házigazda. És lesz még egy három főből álló zsűri csapat is. Egy háromtagú zsűri, akik majd segítenek nekem eldönteni, hogy ki adta a legjobb válaszokat. Jól fogunk szórakozni, na. És egy nagyszerű példa lesz első sorban arra, ahogyan a bölcsességedet használod, és azon keresztül a kreativitásodat és a humorodat. A humor a bölcsesség egy nagyszerű formája. És ha erre rájöttél, már nem kell mindig olyan komolynak lenned. Szórakozhatsz is közben.

Úgyhogy jövő hónapban ezt fogom csinálni. Ha szeretnél részt venni, keress egy csapattársat magadnak és jelentkezz – nem igazi jelentkezés, ez csak azt jelenti, hogy szólsz, hogy részt akarsz venni – és mi majd – Cauldre agya megfutott: “Adamus!” – szólunk, hogy hova küldjétek (gameshow@crimsoncircle.com – július 25.-ig). Két csapat lesz itt élőben, egy online és nagyon jó lesz.

Merabh az új időbe

Térjünk vissza most a lényeghez, térjünk vissza a Merabh-hoz.

(elkezdődik a zene)

Vegyünk egy jó mély levegőt az idő újfajta megértésébe. Ez mindent megváltoztat. Eddig miért nem így mondtam? A tudatszint még nem tartott ott.

Amikor jelen van a tudatosság, nyitott és szabad, és hagyja magát ragyogni, hihetetlen felismerések tudnak jönni. És ezt csináljuk itt és most mi, bevezetjuk az időt, mint érzékelést.

És hogy továbbmenjek, ebben a Merabh-ban beszélek a kockázatról is.

Mert ha bármikor ideje van a kockázatvállalásnak az életben, akkor az most van.

Ha vannak valami nagyobb problémáid, kérdéseid azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjél ezután, hogy hogyan csináld a dolgaidat, tudod, milyen beleragadni ezekbe a dolgokba. Mondjuk ott akarod hagyni a munkahelyedet és szeretnél egy online boltot vagy valamit, lehet az bármi, csak valami más legyen. És már évek óta ezen gondolkodsz. Vagy csak van egy égető vágyad, hogy “ezt nagyon-nagyon szeretném megcsinálni” és még nem tetted meg. Beleragadtál az időbe, mert azt gondoltad, “Ha belekezdek egy ilyen online üzletbe, vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy beinduljon?” és “Mennyi pénz kell hozzá?” és “Mik lesznek a kihívások?” és akkor neki se fogsz.

És csak ülsz. Az idő meg elveszti az összes érzékét és naptárrá válik. Csak dátumok lesznek. Csak célok meg gátak lesznek a lineáris időben. Semmi érzékelés, semmi érzés nincs már benne.

Vannak most olyan dolgok az életedben, amelyeken töprengsz, gondolkodsz, amikkel küzdesz. Most itt az ideje kockázatot vállalni. Nincs több kifogás. Nincs több előre kigondolt forgatókönyv. Csak egy hatalmas lépés.

Nem mondom, hogy könnyű, de most itt az ideje a kockázatvállalásnak. Az energiák már nagyon készen állnak. Várnak rád. Tényleg.

És amikor veszel egy mély levegőt és meghozod a döntést, vállalod azt a kockázatot, minden elkezd megmozdulni.

És igen, sokszor mondod, hogy “Oké, meg fogom csinálni. Elkezdem azt a vállalkozást” vagy “Eladok mindent és elmegyek kirándulni” vagy bármi legyen is az, ami az idő miatt ijesztő számodra.

“Mi fog történni holnap, jövő héten, vagy az az utáni héten?” Ijesztő. De amikor végül azt mondod, “Basszék, én megcsinálom, most vagy soha”, csodálatos dolgok fognak történni.

Igen, először tűnhet úgy, mintha minden arcon csapna. Mert amikor meghozod a döntést, a gravitációk és a régi identitások visszajönnek, hogy “Mi a fenét csinálsz? Kússz csak szépen vissza a kis lyukadba, ahol biztonságos.” Igen, unalmas, de nagyon biztonságos.

De utána, szó szerint napokra vagy hetekre rá, minden elkezd megváltozni. Az energiák áthangolódnak. A dolgok elérhetőek a számodra. Már nem vagy időcentrikus. Már érző, érzékelő és gazdag vagy.

Nagyon nehéz gazdagnak lenni, amikor az életedben minden az időn alapszik. Mert akkor mindig csak várakozol. Ez nagyon érdekes az emberi lineáris időben, hogy mindig csak várakozol.

De lehet, hogy ő várt rád.

(szünet)

Vállald azt a kockázatot.

És bármennyire is ijesztő, figyeld, ahogy az energia szolgál téged.

Most itt az idő számodra belépni ebbe az új érzékelés gazdagságába.

Mint például a családi összejövetelek mélysége. A szeretet mélysége.

A gazdagság, amikor nézel egy gyönyörű festményt és most másképp érint meg. Már nem csak vizuális tapasztalás, hanem teljes, amit az egész testedben érzékelsz. Az elmédben tapasztalod, de olyan szinteken érzed, amit most nagyon nehéz lenne meghatározni.

A lineáris időben nincs meg ez a fajta gazdagság.

És ezt azért is mondom, hogy vállald azt a kockázatot, mert eddig a jövő a múlton alapult.

A múltban mindig egy ilyen fejlődés történt, fokozatosan ment át a múlt a jövőbe. De most, hogy megváltozik a múlt, a régi sztorik elengedik a régi identitásaikat és újramesélik önmagukat, az egész időről való tudásod is eltűnik. Már nem támaszkodhatsz a múltra. Mert a jövő már nem a múlt ikerlángja.

Tehát, ha továbbra is úgy tekintesz a jövőre, mint eddig, akkor szét fog esni, mert már nem a múlt fogja meghatározni.

Ez káosznak érződik. Lehet, hogy semmi nincs ott. Lehet, hogy tele van szellemekkel és mumusokkal.

Szóval, az egész időről való elképzelés széttört. Ekkor veszel egy mély levegőt és rájössz, hogy “Áh, de az idő végül is csak érzékelés.” Csak ennyi. És minden megváltozik.

Nem kell dolgoznod rajta. Csak vegyél egy mély levegőt és légy tudatában annak, ami történik.

Az idő, a régi naptári idő, az idő, ahogy egész eddigi életedben észlelted, eltűnik. És érzékelés veszi át a helyét. Érzések, amelyeket még sohasem éreztél.

Nem érzelmekről beszélek. Gazdagságról és mélységről beszélek, amit valójában mindig is kerestél. Tényleg, nem tudnád azt mondani, hogy az egész spirituális út egy hatalmas lény miatt volt, mert emiatt az érzékelés, emiatt a gazdagság miatt volt. Egyesek beteljesedésnek nevezik.

És ez egy teljesen, teljesen másféle tapasztalathoz vezet az életedben.

Megváltoztatja a gravitációt.

És teljesen megváltoztatja az azonosulást, azt, ahogyan eddig önmagaddal azonosultál.

És amit hoz, az a gazdagság, a szeretet, ahogy eddig még soha nem tapasztaltad, energetikai bőség, egészség, tudat. Gazdagság mindenben.

Erről is többet fogunk beszélni a szeptemberi Merlin eseményen, de most csak szeretném elültetni a mezőben a gazdagság magját. És kérlek, ne dolgozz rajta. Kérlek, ne gondold, hogy bármit tudsz tenni azon kívül, hogy jelen vagy.

Vegyünk egy jó mély levegőt.

És gyertek, hogy így együtt, mi mindannyian a világ minden részéről, adjuk vissza az időnek a szabadságát.

Adjuk vissza az időnek a szabadságát.

Olyan régóta szorítjuk erősen, olyan közelről és nagy odafigyeléssel határoztuk meg. Pedig sohasem volt valódi.

Adjuk vissza az időnek a szabadságát.

És most, ellenőrizd le, hogy mi történik az előző életeiddel, amikor az időnek visszaadtuk a szabadságát. 

Mi történik az energiákkal, amik szolgálnak téged, amikor visszaadtuk az időnek a szabadságát?

(szünet)

És most, a jövő ahelyett, hogy egy pont lenne a horizonton, hogyan változik meg?

(szünet)

Légy kíváncsi rá, de ne gondold túl.

“Milyen hatással van ez az életemre? Milyen új dolgokat nyit meg számomra? Hogyan fog érezni mindezzel kapcsolatban a régi identitásom? Már hallom is, ahogy megbotránkozik, hogy minden kontrollálatlanul működik. Ó, ez érdekes. Vajon miért érződik úgy, mintha minden kontrollálatlan lenne?”

Kíváncsisággal közelítsd, ne logikával. És figyeld, ahogy a jövő átváltozik valami teljesen mássá. Már nem holnap, hanem itt és most vesz részt az életedben.

Nem mint egy óra vagy naptár, hanem mint egy teljesen új módja a valóság és önmagad észlelésének.

Vegyünk egy jó mély levegőt.

Vállald azt a kockázatot.

Ne halasztgass tovább.

Ne várakozz tovább.

Ne racionalizálj tovább.

Ne félj tovább.

És engedd meg az új idő érzékelését.

Vegyünk egy jó mély levegőt együtt, és hagyjuk megtörténni. Ne húzd, ne lökd. És ha megkérdezed magadtól, hogy készen állsz-e erre? Abszolút. Már rég.

Csak egy figyelmeztetés: ne gondold túl. Csak érezd.

Erről szól az érzékelés. Érzések, tudat és olyan szintek, amelyek messze meghaladják a test, az elme, az érzelmek szintjét. Sétálj vele egyet.

Igen, szó szerint, sétálj vele. Az idő új érzékelésével. De mestereld meg magad. Ne kezdj el egy csomót beszélni. Ne kezdd el magyarázni. Ne menj bele a mentális hurkokba.

Vegyél egy mély levegőt, “Létezem. Ahol eddig óra-idő meg naptár-idő volt, ahol eddig a jövő egy dátum volt a horizonton, most itt van velem az érzékelésben. És megengedem az érzéseknek és a tudatnak, hogy megnyíljanak.”

Sétálj egyet az új idővel.

Vegyünk egy mély levegőt együtt, egy jó mély levegőt.

Vállald a kockázatot.

A valódi kockázat az, ha nem teszed meg. Nem tenni meg. Nem tenni meg, amire a szíved vágyik. Nem tenni meg, amit a bölcsesség hoz be.

Vegyünk egy jó mély levegőt, ahogy átlépünk a régi időből az új érzékelésbe.

És ezzel, kedves barátaim, tudjátok, már tudjátok, hogy minden rendben van a teremtés egészében.

Köszönöm mindannyiótoknak. Köszönöm.

Adamus vagyok a Szuverén Birodalomból.

(taps)

҉