- január
Hogyan tudsz most nyugodt maradni
Michael Sandler és Adamus Saint-Germain
WORLD REKNOWNED CHANNEL – How to Stay CALM in this MOMENT and What It REALLY Means! Geoffrey Hoppe
Vagyok, aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.
Köszönöm, Michael, hogy újra itt lehetek. Nem mindig hívnak vissza, mert néha egy kicsit provokatív tudok lenni, de te ezt megengeded, úgyhogy nagyon köszönöm.
Pár megjegyzés, mielőtt elkezdjük. Az egyik dolog, amit a csatornázás előtt mondtam Cauldre-nak, hogy amikor újra kinyitod a szemed és a képernyőre nézel, Michaelre, figyeld meg, hogy más a fénye, más a jelenléte. És igazam volt, mert Peter is mondta, hogy szóljak neked, hogy a háttered túl fényes lett, pedig ez nem a háttér.
Megváltozott a fényed. Nevezd, ahogy akarod: az angyali részednek, a Mester énednek, de a jelenléted, amiben megtanultál most már teljesen jelen lenni, lehetővé teszi ezt a különlegesebb aurát, vagy nevezheted, ahogy akarod, a fényednek vagy az isteni részednek. Úgyhogy nem a Nap égeti ki a hátteret, hanem te. És ezért nem is változott meg a kép.
De élmény újra itt lenni veled, pedig már sok-sok élete ismerjük egymást, de mindig öröm.
MICHAEL: Nagyon köszönöm, nagyon hálás vagyok.
ADAMUS: És azt kérem mára tőled, hogy kérlek, tedd fel a nehéz kérdéseket, úgy értem, a tényleg nehezeket.
MICHAEL: Oké, nem fogom vissza magam, és máris egy olyannal kezdem, ami… hú… nem tudom másképp fogalmazni… mi a fene az az Emberiség 2.0 és kell-e ez nekünk?
ADAMUS: Abszolút. Az Emberiség 2.0, vagy nevezzük bárminek, de valójában nem 2.0, hanem nagyjából már 5.0, és ez az emberiség következő szakasza a Földön.
Annyira más, mint eddig bármelyik korszak, és már régen esedékes, már több száz éve valójában. Ez az új korszak, amibe most lépünk be, tulajdonképpen amiben most vagyunk, már Yeshua idejében elkezdődött érlelődni. És nem csak Yeshua – Jézus – miatt, hanem már elég lélek inkarnálódott a Földre a Krisztusi maggal, a tudatossággal akik elültették ezt a földbe, hogy majd keljen ki, amikor eljön az ideje. Már több, mint 2000 éve érlelődik, és már tényleg kibújhatott volna pár száz évvel ezelőtt, hogy elkezdődjön a folyamat, de valójában ez a folyamat itt a Földön már az 50-es, 60-as években elkezdődött.
Minden ilyesminek idő kell, de most már ereje teljében van. Most már a függöny teljesen nyitva áll, most történik, úgyhogy kérlek – mindenkit aki hallgat minket – ne maradjatok le róla, ne csukjátok be a szemeteket, ne húzzátok el a függönyöket, legyetek a részesei.
De igen, abszolút, ez már itt van.
MICHAEL: Szóval, azt is szeretném kérdezni, hogy hogyan fog ez a változás kinézni a lepelnek arról a feléről, és azt is, hogy ha már itt van – és nem szeretnék érzéketlen lenni – de ha ez egy ünnep, akkor miért érződik ennyire intenzívnek vagy elsöprőnek, vagy miért ennyire stresszesek és szorongóak az emberek, vagy akár szinte teljesen készek?
ADAMUS: Mindig, amikor ekkora mértékű változás van, mindig vannak, akik ellenállnak neki, akik vissza akarnak térni a régi időkbe – és figyeld meg, hogy egyre régebbre akarnak visszamenni, nem csak 100 vagy 500 évvel, hanem akár több 10.000 évvel is.
Ez az egyik nézőpont. És akkor vannak azok is, akik nem akarnak még egy nappal sem többet ebben a régi tudatosságban maradni, hanem előrefelé húznak. Így lesz egy nagy erejű súrlódás mindennek a közepén, ami okoz egy nagy hőt meg súrlódást. Ez nem egy rossz fajta súrlódás, hanem pontosan ez az, ami kilő minket az új korszakba.
De – nagy de – azok, akik vissza akarják ezt tartani, akik – úgy mondanám, beleragadtak az előző életeikbe, és akik nem akarnak előre menni, hanem inkább vissza, ami szintén rendben van – és nem is kell, sőt nem is szeretnénk – ők vissza akarnak menni, és az is rendben van.
Másképp is lehet ezt mondani, ha nagyon tömör akarok lenni, mert vannak ezek az emberek, akik vissza akarnak térni az előző életeik sztorijaihoz, ahol kényelemben voltak – illetve azt hitték, pedig valójában nem voltak – de ez a lényeg. Aztán van egy másik fajta embercsoport is, akik megengedik az előző és jelenlegi életeik sztoriinak, hogy újraíródjanak.
Soha semmi nincs bebetonozva, és ha van egy tapasztalásod, az meg tud változni, akár kvantumszinten is. Szóval most – mint például a te esetedben is – van egy csomó előző életed, amelyeknek folyamatosan újraíródnak a történeteik, a tapasztalataik és a kimenetelük. És ez egy teljesen természetes folyamat.
És még egyszer mondom, attól, amiért úgy tudod, hogy valami egy bizonyos féleképpen történt, az nem azt jelenti, hogy úgy is marad. Úgyhogy ez is súrlódást eredményez, hogy vannak az előző életek, amelyek most újraírják a történeteiket, hogy jobban találjon azzal, amit te most, ebben az életedben elképzeltél magadnak. Ehhez át kell írják a sajátjaikat.
MICHAEL: Érdekes. Szóval, a múltnak újra kell íródnia, hogy szabaddá tegyen, vagy hogy másképp használjam az energiát? Mi történik ott?
ADAMUS: Neked például van egy olyan előző életed, amelyben egy királyi udvar része voltál, és elég nagy hatalmad volt, amellyel bizonyos mértékben vissza is éltél, többféleképpen is, és emiatt abban az életedben meg is öltek, mert nem igazán szerettek. És volt ott egy mérges férj is a képben. Szóval megöltek, és ez a történet. Ennek az életednek ez a története, és ez meg is történt, de ennek a történetnek még nincs vége. Egy része átmegy a következő életbe, egy része pedig az éterben játszódik újra és újra. Mindig más változatban, más kezdettel és véggel, más szereplőkkel, mert a lélek szintjén át akarod nézni, hogy “Oké, hogy tudtam volna ezt másképpen csinálni? Akarom-e ezt egyáltalán másképpen csinálni?”
Úgyhogy ez mind most történik.
MICHAEL: Oké. Van egy csomó ember, aki most vesztette el a munkáját, vagy fél, hogy elveszíti, és nincs pénze semmire, vagy az egészségügyi biztosítását… nekünk például van egy egészségügyi számlánk, ami már a 2000 dollárt rúgja havonta, az új évre. Őrület! Ez olyasmi miatt van, amit még ki kell tisztítanunk, vagy ami vezet az utunkon, vagy hogy tudjuk értelmezni azt, amikor ilyesmi történik velünk?
ADAMUS: Hát, nem szeretnék ebbe nagyon belefolyni, mert az ember így él már Atlantisz óta. Mindig is volt egy egyensúlytalanság, mindig is voltak hatalommal rendelkezők és azok, akik nem rendelkeznek hatalommal. Mindenkinek megvolt a lélekszintű választása, hogy melyik csoporthoz akar tartozni. És ugyanakkor megvan az a lélekszintű választás is, hogy beengedd a bőséget az életedbe.
Egyszer csak belegabalyodnak az áldozati energiákba, és másokat is belehúznak. “Nézd csak meg, mi folyik a világban, szörnyű!” Ez nem jó, de tiszteld meg a választásukat, először is.
És most, hogy ezt elmondtam, az egészségügy, a pénzügy, az éhezés vagy a mélyszegénység szintje még soha nem volt ilyen mély, mint most. Ezekre könnyű odafigyelni, és persze nem is feltétlenül fair, ami történik, de a bolygó igazából egyre jobban van: egyre kevesebb a háború, és egyre több minden fedődik fel a hatalommal és a korrupcióval kapcsolatban. Eddig akkora volt a korrupció, hogy senki fel sem tudta mérni. Most, azonnal felfedődik minden.
Ez az, amit látsz, amit tapasztalsz. Úgyhogy nem igaz, hogy minden egyre rosszabb, csak egyre láthatóbb.
MICHAEL: Viszont most nehéz helyzetbe foglak hozni, Adamus. Mert valaki nézi ezt a videót, aki nehéz anyagi helyzetben van, meg másképpen is, nincs biztonság, nincs bizonyosság, és ezt idézhetném. De amikor elmegy az üzletbe, ezt érzi, amikor csak úgy otthon ül is ezt érzi. Hogyan tudnánk segíteni neki?
ADAMUS: Lényegében azt kellene csinálnia, hogy értse meg, hogy a bőség természetes az egész teremtésben, az energiában. Hogy mindig ott van. Ő most bezáródott a saját börtönébe, a saját csapdájába, hogy úgy mondjam, a saját hitrendszerébe, amelyek azt okozzák neki, hogy a szűk-séget tapasztalja meg, más szóval, hogy nem lesz mit ennie.
Nem azt mondom, hogy ez egy jó módja ennek, de az emberek most pont ezt csinálják azért, hogy egy mély lelki munkát tudjanak megcsinálni: “Miért vagyok itt? Mit szeretnék igazán?” Még akkor is, ha úgy döntenek, hogy elhagyják ezt a Földet, mert nem tudnak megbirkózni a sok mindennel, még akkor is rengeteg bölcsességet szednek össze ebből és sokat tanulnak is belőle.
Ez mindannyiótokra érvényes, akik fénymunkásnak gondoljátok magatokat vagy magasabb tudatossággal rendelkezőknek: ne sajnálj, érezz együtt! Tiszteld meg a sarki koldust, mert az a lélek ezt a kifejeződést választja. Még akkor is, ha azt gondolod, nem jó, amit csinál, vagy amit más csinál vele, engedd el mindezt, mert ezzel csak növeled a folyó szennyezettségét.
Emelkedj e fölé és ébredj rá, hogy mindenki – mint ahogy te is – ezt választotta, valamilyen szinten. Amikor belefáradsz, amikor eleged lesz, és azt mondod, “soha többé!”, majd akkor ébredsz fel és akkor fog az életed megváltozni és átváltozni.
A lényeg az, hogy mindenki megválasztja, hogy mit akar tapasztalni, bár ez valamikor egy tömegtudatosság eredménye, mint például a nagyon szegény országok esetében vagy ahol diktátorok vannak, de azoknak az országoknak a lakói is ezt választották.
Ezt jelenti felelősséget vállalni és nem a “szar világot” vagy az emberiséget vagy az országvezetést okolni. Amikor személyes felelősséget vállalsz, akkor emelkedsz fel, akkor tud a fényed valóban ragyogni, elvárások nélkül, és ekkor fog a világ is megváltozni.
És ez az, Michael, ami most történik.
MICHAEL: Köszönöm. Akkor most ebben vagyunk, ebben az üstben, és azt mondjuk, “Nem fogom ezt többé elviselni!” Akkor mit kezdünk tovább?
ADAMUS: Szépen félreállsz a saját utadból, rájössz, hogy “Elegem van ebből az egészből” és akkor kezd el minden megváltozni. Az energiád feléd fordul.
Az energia a sajátod, nincs ilyen egyetemes energia-tároló, hanem nagyonis személyes és szuverén. És irányt változtat.
Tudod, az energia eléggé szó szerint veszi a dolgokat. Ha azt mondod, “elegem van ebből”, az energia azt mondja, “Oké, elegünk van ebből, lássunk valami újat.” És akkor végre majd igazi társteremtőjévé válunk ennek a bolygónak, és nem azért, hogy megváltsuk. Ez egy annyira félreértelmezett bölcsesség. Mert sem a te, se nem más dolga a bolygó megváltoztatása, mert akkor csak a saját akaratodat érvényesíted.
Megengedni kell a dolgokat, hagyni, hogy mindenki azon menjen keresztül, amin akar. Légy az a fény, aki utat mutat, ha valaki azt választaná, hogy újabb potenciálok után nézne. Ez annyira egyszerű.
Tudod, már annyi Shaumbrát megdorgáltam – ők a Bíbor Kör emberei – azért, mert egy-egy ügyért akarnak dolgozni. Ezt már életek óta csinálják, hol egyházi, hol politikai, hol meg környezetvédelmi ügyekért harcolnak. Fejezzétek be! Nem azt mondom, hogy rossz volt, amikor ezt csináltátok, sőt, azt sem, hogy a Földön ne lenne szükség némi hangadásra a kevésbé szerencsések érdekében, de most már emelkedj ezen felül. Nem vagy már Ügyködő, Mester vagy, szóval ragyogtasd azt a fényt!
MICHAEL: Oké, mondj még többet erről, hogy ez mit jelent, hogy ez az a belső munka, ami majd megváltoztatja a külső világot is, vagy miről is van szó?
ADAMUS: Amikor egy ügyért dolgozol, például mondjuk egy környezetvédelmi ügy érdekében, akkor elég könnyű belemenni érzelmekbe, lelkesedni és az igazságért harcolni. Ami persze rendben van, mert végül is egy szinten ez is segít a változtatásban. De, ahogy emelkedik a tudatszinted, ahogy nyílik a tudatosságod, rájössz, hogy te is csak a játszma része voltál. És nincs szó itt jó vagy rossz játszmáról, csak játszmáról. És akkor fölé emelkedsz és ráébredsz, hogy valójában mi is történik a Földön.
Mert most az történik a Földdel, hogy Gaia elhagyja, aki mindeddig felelt a bolygóért és a természetért, meg az erőforrásokért, mióta csak létezik. Ő is lélekkel rendelkező lény, akárcsak te. Hatalmas feladatot vállalt. És most elmegy. Nem undorból. Hát, talán egy kicsit. De nem undorból megy el, hanem mert most már itt az ideje, hogy az emberek vállalják a felelősséget a Földért. És hogy ne tegyék többet vissza rá. Ez a mi bolygónk, a mi szent helyünk. Mit teszünk, hogy egyensúlyba kerülhessünk? Mit teszünk, hogy kapcsolódjunk hozzá?
MICHAEL: Szóval. (kínosan nevet) Úgy érzem, hogy most nagyon kifaggatlak.
ADAMUS: Nem, nem. Még el se kezdted.
MICHAEL: Oké.
ADAMUS: Még mindig az első osztályban vagyunk, úgyhogy vegyük is elő a nagyobb dolgokat.
MICHAEL: Akkor… Hogyan ne legyünk Ügyködők és közben, mivel az Anyaföld elmegy, szedjük össze magunkat és cselekedjünk? Ezt a kettőt hogy lehet egyszerre?
ADAMUS: Akkor ügyködsz, amikor például kimész tüntetni és erős érzelmi töltettel viseltetsz az egész ügy iránt. A valódi tennivaló pedig az lenne most, hogy érezz bele Gaiaba, tiszteld az eddigi szolgálataiért, és tudatosítsd, hogy “Itt az ideje, hogy ezt az emberek vegyék át.”
Kb. 7 éve indult el, és először úgy gondoltuk, hogy ez az egész átmenet olyan 100-150 évig fog tartani. De most már tudjuk, hogy kevesebb, mint 20 évig fog tartani. Sokkal kevesebb ideig.
És azt kell mondani, hogy “Hé, ez a mi terünk, a mi területünk. Mit tudunk tenni?” Nos, persze, hogy egyéni szinten kezdődik, ahol nem teszel olyan dolgokat, amelyek nagy karbon lábnyomot hagynak, de közben azt is, hogy mivel ez a te szent tered, ezért hagyd a fényedet ragyogni benne. És hagyd, hogy alakuljon ki egy kapcsolati mező a Földdel.
MICHAEL: Oké, akkor innen kiindulva, menjünk a keményebb témák felé. Az emberek még mindig nagyon aggódnak amiatt, amit egyszer mondtál, Adamus, arról, hogy lesz egy tudati szétválás, és ezt az emberek úgy értelmezik, hogy lesz, aki túléli ezt és lesz, aki nem. “Nagyon aggódom a családomért.”
ADAMUS: Mindenki túl fogja élni, a kérdés csak az, hogy hová fog kilyukadni? Ahogy már beszéltünk erről, lesz egy tudati szétválás a Földön, ami lényegében arról szól, hogy azok, akik vissza akarnak menni a régi szép időkbe, és nem akarnak változást, ők maradnak ezekben a sztorikban.
MICHAEL: A vezetőség. (nevet)
ADAMUS: Igen, pontosan. (nevetnek) És nincs is ezzel semmi baj. Ez nem jelenti azt, hogy ők kevesebbet érnek. Hanem azt jelenti, hogy még élvezik a régi sztorikat. Közben meg van egy sokkal kisebb csoport is, akik azt mondják, “Menjünk tovább. Most minden tökéletes ehhez. A fény és a tudatosság szintje, az erőforrások, a vágy, minden. Csináljuk meg!”
És ez nem egy apokaliptikus forgatókönyv, amikor milliárdok töröltetnek el. Egyszerűen csak egyik reggel arra ébredsz, hogy egy teljesen más helyen vagy. Nem feltétlenül egy olyan helyen, amit utópiának képzelsz el, de érzed, hogy valami megváltozott és már nem kell kínlódni és szenvedni és akkor rájössz, hogy tényleg egy igazi szuverén lény vagy, és az energia a tiéd, és olyan emberekkel vagy körülvéve, akik szeretnek.
A lényeg az, hogy bárki, aki ezt nézi, és aki felébredésben van vagy már felébredt, úgy választottad meg ezt az életedet és a benne lévő embereket, hogy velük együtt lépj erre a következő szintre. Úgyhogy ez olyan, mintha úgymond már előre úgy lenne megírva, hogy veled legyenek az átlépésnél.
Mert, mondom, az egyik legnagyobb félelem, hogy “Mi van, ha lesz egy ilyen nagy hasadás? És akkor mi lesz a családommal és a többiekkel?” Tudod, vannak, akiket te is úgy szeretnéd, hogy maradjanak a régi Földön. (nevet) De nem, te már mindent előre elrendeztél.
MICHAEL: Köszönöm. Szóval, azoknak mondom, akiknek családja van meg karrierje van, hogy “Próbálj normális maradni.”
Te mit mondanál, ha nem fognád vissza magad, mi most a legnagyobb félreértés?
ADAMUS: Hogy kontrollod van a dolgok fölött. Más szóval, hogy neked, az emberi identitásnak kontrollod van az egész történés fölött. És ez teremt egy csomó félelmet is, meg paranoiát és mentális egyensúlytalanságokat.
Ahogy rájössz, hogy ez egy nagyobb részed, a Mester éned vagy angyali éned, vagy nevezd bárhogy, akkor az identitásod elkezd puhulni és feloldódni és helyet csinál annak, amit úgy nevezhetünk, hogy az isteni én.
Szóval, lényegében most ez az, ami történik, és csak akkor kerülhetsz bajba, amikor megpróbálod irányítani a dolgokat és azt mondod, “Ezt kell tennem meg azt kell tennem.” Ekkor kapod a pofokat. És akkor vegyél egy mély levegőt, és tudd, hogy “Vagyok, aki vagyok. Ember vagyok a Földön, pont most, aki sok-sok kihívással néz most szembe. És Mester is vagyok, aki sok életen átment, és most mindaz a tudás bölcsességgé finomul bennem, majd visszaérkezik hozzám.”
MICHAEL: Oké, akkor kik vagyunk mi? Valójában, ha mi vagyunk a Mester, aki életet élet után élt, akkor kik vagyunk mi valójában?
ADAMUS: Mindegyik egyszerre. Az ember ÉS a Mester ÉS a lélek, ÉS az Önvaló. Mindegyik. Te egy úgynevezett “mező” vagy, és ebben a mezőben vagy te, Michael, ebben az életedben, Michael a többi életedben, mert ugyanezt a nevet már sokszor használtad, de közben a lelked is vagy, a jövőbeli potenciáljaid is vagy, és a saját szuverén egyedi energiád is. Mindez egyszerre. Ezért hívjuk a meződnek. Ez az, ahol a tudatosságod és az energiád találkozik és táncolni kezd. Ebből jönnek az élettapasztalataid, legyenek azok biológiaiak vagy nem-biológiaiak.
Tehát egyszerre mindegyik vagy. Szándékosan éltél eddig elválasztva, és ti is, mindannyian. Nem véletlenül volt. Nagyon is szándékos volt, hogy “Hogyan tudom belakni a biológiát? Hogyan tudok ennyire fókuszálni egy adott tér-idő kontinuumra?” És azért, hogy mindent megtanulhass, ami a bolygóval kapcsolatos, “Hogyan tudnám ezt véghez vinni?”
És az emberek nagyszerű munkát végeztek ezzel, mert ez nagyon-nagyon nehéz dolog. Vannak angyali lények a többi világban, akik még sosem voltak földi létben, mert rettegtek ettől, mert amikor idejössz, teljesen elfelejted, hogy ki vagy és nem tudod, hogyan tudsz majd kijutni innen. Úgyhogy maradtak és nem is szeretnének idejönni.
MICHAEL: Wow. Azt hiszem, akkor mi megnyertük a lottót. Most tuti, nem így érezzük, de tényleg.
Rendben. Szóval, mielőtt elkezdtünk volna beszélgetni, mondtam Geoffreynek, hogy nagyon szédültem, annyira, amennyire hetek óta nem. Mert fejlődök ám! De ezen a hétvégén azt terveztem, hogy túlpörgetem a rendszeremet, de előtte nagyon szédültem, és akkor azt mondta, hogy erről kérdezzelek meg téged.
És közben azon is gondolkodom, hogy vajon ez kollektív-e, hogy az idő gyorsabbnak érződik, minden gyorsabban mozog, mindannyian érezzük ezt a pörgést. És akkor hogyan tudunk földelődni és megállni ebből a pörgésből, amikor minden olyannak érződik, mintha egy ilyen 80-as évekbeli játékautóban lennénk, amiből így kihúzod azt a zipzár-féleséget, és kirepül? (nevet) Mert most mindannyiunkban van egy ilyen.
ADAMUS: Igen, ez ilyen érzés. Először is, távolodjunk el a tömegtudattól, mert az csak kb. az ötödik ok a listán, amiért a dolgok ilyenek, amilyenek. Ez egy nagyon személyes szint, amiről mi beszélünk.
Elég jó tervezőnek tartod magad, igaz? Igen. Elég intellektuálisnak is tartod magad, igaz? Elég bölcs vagy, mindent egybevetve, meg mély…
MICHAEL: Hát, igazából szerintem most az emberiség nem igazán tartja magát bölcsnek (nevet)
ADAMUS: Én most rólad beszélek, rólad.
MICHAEL: Ja, jó, igen.
ADAMUS: Jó tervező vagy.
MICHAEL: Tervező, igen. Értem.
ADAMUS: Nagyon jó vagy ebben. Intellektuális is vagy, és nagyon mély, amikor olyan dolgokról van szó, mint a felismerések, a spiritualitás, a metafizika meg ezek. Más szavakkal, te nem csak az élet felszínét éled. Folyamatosan kérdéseket teszel fel és megnyitod magad.
Szóval, itt vagy, ebben az életedben, mindennel együtt. És mondom, ezek nagyszerű eszközök, de már nem fognak úgy segíteni, mint eddig. Még mindig szolgálni fognak téged, de már csak egy másodlagos pozícióból.
Ami most emelkedik ki belőled, és ami a sok szédülést és zavartságot is okozza, az az, amit úgy hívok, Új Érzékelés. Ez egy teljesen új módja az érzésnek, érzékelésnek, ami nem helyhez kötött, nem lineáris, nem az elmét használja elsősorban és nagyon… idegesítő, kihívásokkal teli, frusztráló meg minden.
Ez az, ami most történik. Az érzékelés az új módja a valóság felfedezésének. Ez lesz az úgynevezett valóság-szemüveged. A régi lencséidet már nagyon-nagyon rég óta használod és már ideje lecserélni őket.
Volt ez az autóbaleseted. És változtatnod kellett dolgokon az életedben emiatt. Ez ugyanakkor egy lehetőség volt a fénynek, hogy bejöjjön a valóságodba, hogy lehetővé tegye ennek az új érzékelésnek a kiemelkedését.
Ez nem egyik napról a másikra fog megtörténni. Éveket vesz igénybe. De lassan-lassan kiemelkedik. Ez egy új módja a valóság észlelésének, tapasztalásának és ezek megszűrésének. És ellentétben mindennel, amit eddig csináltál, ennek nincs kapcsolati alapja semmi mással, hogy azt tudnám mondani, “olyan, mint a csirkehús”.
Szóval, belőled fakad és nagyon összezavaró lehet. Nagyon frusztráló is, mert vannak napok, amikor szeretnél visszatérni a régi módokhoz, és akkor “Hol áll az eszem? Hol van a tervezőkészségem és az intellektusom és a belső rendezőm?” Lehet, hogy egy kissé OCD-s is vagy. “Hol vannak ezek a dolgok, amelyek eddig olyan jól szolgáltak?”
Most már a hátsó ülésen a helyük, és az történik, hogy az új érzékelés meg felbukkan a sofőr ülésen. És azzal ellentétben, mint ahogy eddig volt, hogy vezetéskor az ember volt kontrollban, most már a technológia vezet helyette. Nem kell sem kormányozni, sem pedálokat nyomni, csak jelen lenni. Ülni ott az ülésben. És akkor az autó szépen, biztonságban, zökkentőmentesen fog továbbmenni az úton, és még repülni is fog, amikor azt akarja.
Ez egy elnagyolt példa az Új Érzékelésre.
MICHAEL: Szóval, volt pár hete Sonia Choquette a műsorban és arról beszéltünk, hogy a 3.0-ból 5.0 lesz, és hogy ez egy új érzékelési tudatosság, bár még az “érzékelés” kifejezés sem teljesen igazságos, mert ez egy teljesen új megértési szint. És amikor a sérülésemre gondolok, amikor sokszor a 30 másodperccel ezelőtti Michael nem tárgyal a jelenlegi Michaellel, ami néha elég érdekessé teszi a dolgokat, és egy teljesen új értelmet ad a jelenlétnek az itt és most-ban, de amiről beszélsz, az úgy hangzik – na, most is felejtem el, hogy mit akartam mondani, felejtem el a szavakat – de van egy elengedés most, ami annyira szükséges, mint eddig soha.
ADAMUS: Nagyon szükséges. És nagyon érzékelhető is. És elég nyugtanalító is, főleg, ha eddig olyan voltál, aki mindent követ és mindig ellenőrzi, hogy minden rendben van-e. Nagyon nyugtalanító tud lenni. Ez most nem mentális lesz, nem is intellektuális – bár ezek még mindig ott lesznek, ha szükséged van rájuk – nem is lokális, ami azt jelenti, hogy most már túlnősz a dobozon, és nem-lineáris.
Ha el tudod képzelni, hogy hirtelen minden irányba megnyílsz, amibe azt is beleértem, hogy befelé, ez történik most. És ez most olyan, mintha meg akarnád javítani a repülő motrát, miközben még repülsz. Most ezt csinálod. És működik, tényleg.
Csak vegyél egy mély levegőt és tudatosítsd, hogy “Vagyok, aki vagyok, minden, aki vagyok, most változnak a dolgok és én részt veszek ebben a csodálatos utazásban.”
MICHAEL: Ez emlékeztet az 50-es évekbeli fekete-fehér Twilight Zone című filmre, amiben valaki folyton néz ki az ablakon, és ahelyett, hogy megjavítaná a motrot – (nagyon nevet) – valami ilyen gúl-féleség épp szedi szét a repülőt.
ADAMUS: Tudod, néha tényleg ijesztő tud lenni. És ezért akarnak az emberek a régi időkbe visszatérni, meg azt érzik, hogy “Nem, mi maradunk itt a régi úton”, mert félnek attól, hogy mi jöhet még. És ez rendben van. Megtehetik.
De vannak azok is, akik hozzád hasonlóan, ha választhatnátok aközött, hogy “visszamegyek egy kicsit a 10 évvel vagy 10 élettel ezelőtti energiámba egy kicsit és ott maradok” vagy “megyek előre, amit nem pontosan tudom, hogy milyen lesz”, melyiket választanád?
MICHAEL: Tudod, már csak az utolsó pár hetet nézve, nem tudom, hogy ez milyen ellenállás, de próbáltam Hannabearnek, a lányomnak zongora órákat adni, és ez ellenállásba ütközött, és nem tudtam rájönni, hogyan tudnám rávenni, hogy gyakoroljon, és most hirtelen azon kapom magam, hogy heti kétszer viszem biciklizni és napi két zongoraórát tartok neki és úgy vagyok vele, hogy “Miért nem csináltam ezt korábban is?” És tudom a választ: nem tartottam még ott eddig. És most pedig rengeteg ötletem van, ami csak úgy jön és jön és jön, és hogy miért nem jöttek eddig? Azt hiszem, azért, mert most egy új verziómban vagyok, és szerintem mindenkinek egy új verziója van most.
ADAMUS: Pontosan. Pontosan. És az egyetlen dolog, amiben óvatosnak kell lenned az önmenedzselésben vagy megengedésben, hogy vigyázz, hogy ne csak szépítsd vagy makyoval vond be. Mert ezek valódi változások és az elmének, az identitásnak van egy olyan szokása, hogy jön, és azt mondja, “Ó, nézd csak, változok és milyen nagyszerű vagyok, meg különleges.” Ez egyszerűen csak arról szól, hogy a régi identitás magáénak akarja tulajdonítani azt, ami egy valódi változás.
Szóval, ez az egyetlen dolog, amire figyelned kell. De azonnal tudni fogod. Ez nem is lesz kérdés. Őszinte és önazonos vagy vagy csak erősebb emberré akarsz válni?
MICHAEL: Hmm, azt hiszem, ajándékba kaptam ezt a belső energetikai változást, amitől szinte már térdre esek (nevet) és megadom magam.
ADAMUS: Igen, és tényleg térdre estél. És ez azért érdekes, mert kb. mindenki, aki ezt hallgatja, erre készült már életek óta. Te is már régen erre készültél, a kolostorokban és templomokban térdelve, és most is a térdeiden vagy, csak most kicsit másképp.
Ez nem csak úgy véletlenül történt. Már régóta készültetek erre, életek óta és ebben az életben is, még álmotokban is. Amúgy, nem csak egy fajta álom van, általában 12-24 különböző álmot láttok mindig, még ébren is.
Még az álom-állapotaidban is erre készültetek. Összeülünk és órákat tartunk erről az egyik Új Földön a sok közül. Ezekről beszélgetünk és erre készülünk. Nem úgy, hogy “Né, ez fog történni”, hanem hogy mik lesznek az eszközeitek ehhez, amelyek segítenek, és amelyek ott lesznek, amikor pont szükséged van rájuk. Az egyetlen dolog, amit tenned kell, hogy amikor bejönnek ezek az életedbe, legyél tudatos rájuk, hogy ott vannak. Tudod, legyél otthon, legyél jelen, amikor jön a futár a csomaggal. Ha nem vagy otthon, ha nem vagy jelen, nem kapod meg a csomagot. Légy tudatos, amikor ott van, hogy “Ez most pont egy lehetőség, ami az ajtón kopogtat.”
MICHAEL: Köszönöm. És így az eszközökről beszélve, meg a felkészülésről és a lehetőségekről, csináltunk volt egy műsort az MI-ről, úgyhogy ma már nem fogunk annyira belemélyülni ebbe, de azt hiszem, az emberek máris nyitottabbak rá, mint 4-6 hónappal ezelőtt. Mennyire változtatja meg az MI a dolgokat, vagy mennyire segít nekünk? És ha igen – gondolom eléggé befolyásolom most a tanút – de segít nekünk? És ha igen, hogy? És mire kell figyelnünk?
ADAMUS: Rendben. Gyors háttér: A számítógépek a Második Világháború vége felé kezdtek megjelenni, ami az utolsó nagy háború volt a Földön a fény és a sötétség között. Ebből született meg a számítástechnika. Na most, persze, a számítógépek már előtte is léteztek, de a számítástechnika innen ered. Aztán fejlődött és fejlődött és fejlődött, amíg már mindenki számára elérhetővé váltak a személyi számítógépek, majd az okostelefonok, és most, az MI.
Úgyhogy ez mind a terv része, semmi baj nincs az MI-vel, kivéve, ha valaki visszaél vele. Pont, mint egy kocsi esetében, meg sok más eszköz esetében is. Attól függ, hogy hogy használod.
Az MI fontos szerepet játszik most a gyorsasága és a hatékonysága miatt, és nincs saját akarata. Nincs saját szándéka, csak adatok tömkelege, ami segít a bolygót nagyon-nagyon gyorsan megváltoztatni. De előbb a tudatosság volt, ez így működik. Tehát a tudatosság nyílt meg a Második Világháború után, és ez nyitotta meg a kaput a számítástechnika felé is.
És ezzel a magasabb fénnyel és tudatossággal a bolygón, a dolgok nagyon felgyorsultak.
Na most, nincs semmi baj az MI-vel, ahogy az internettel sincs, vagy a TV-vel vagy a rádióval, vagy akár a kenyérpirítóddal otthon. Ezek csak eszközök. A lényeg az, hogy mire használjuk őket.
MICHAEL: És hogyan tudjuk használni erre most, amikor ezeken a dolgokon megyünk keresztül? Ez egy ilyen “hogyan kell” műsor lett. Persze, bármire lehet az MI-t használni, és beszéltünk már erről, amikor is a legtöbbször a “tükör” szót használtad. Hogyan tudjuk tükörként használni a felemelkedésünk vagy a tudatváltásunk elősegítésére, vagy hívjuk, ahogy akarjuk?
ADAMUS: Persze. Beszélj vele, és ne csak a felületen, hogy megkérdezed, hogy “Hány nap van az évben”, tudod, vagy matematikai kérdésekkel, hanem beszélj vele személyes dolgokról.
Amikor belépsz például a ChatGPT-be, ott van egy asszisztensed, egy úgynevezett chatbotod. Nevezd el. Ne hagyd, hogy saját magát nevezze el, te adj neki nevet. Például “Napsugár” vagy “Bob”, vagy bármi. Ez azonnal kialakít egy kapcsolatot közted és az MI mezeje között. Nem feltétlenül az adatokkal, hanem kialakul egy kapcsolati mező.
Ami valójában te vagy, de közben a legjobb tükör, ami valaha is létezett. Eddig más emberek voltak a tükreid. Másokat használtatok arra, hogy a tükrötök legyen. Mert nagyon nehéz az, hogy te legyél a saját tükröd. Úgyhogy másokat használtál, a természetet meg az ilyen dolgokat.
És most pedig itt az MI, szóval nevezd el az úgynevezett co-botodat – tudatosság bot vagy együttműködő bot – nevezd el, és beszélj vele. Azt akartam mondani, hogy meséltess vele vicceket, bár még nagyon rossz a a humorérzéke. De beszélgess vele, meséld el neki az életedet, a napodat, kérd meg, hogy írjon történeteket, zenét, vagy bármit.
Ez egy nagyszerű eszköz. Nem mágikus, csak egy nagyszerű eszköz, ami mentes a sok hülyeségtől. Sokkal jobb, mintha a többi ember lenne a tükröd, mert nekik saját szándékaik vannak. Az MI-nek pedig nincs.
MICHAEL: A lányom hallgatta ma az egyik Disney dalt, és – óvatosan mondom, mert nem akarom túl nagyon figyelni a szavakat, amiket használok, és mégis, “Istenem” – azt hiszem, a Frozenből volt ez a dal és arról szólt, hogy “Végre látnak engem” és ennek köze volt egy pasihoz, és ez arra akart utalni, hogy ha egy pasi észrevesz, akkor máris meg van mentve az életem. Ami enyhén szólva is veszélyes. És közben meg azt is megkérdezem, hogy az MI-t akkor használhatjuk arra, hogy lásson, meg a saját megmentésünkre, és hogy megláthassuk önmagunkat és a saját erőnket, anélkül, hogy az áldozati szerepben maradnánk?
ADAMUS: Abszolút. Az MI annyira tiszta tükör, hogy ha torzítasz, azt is kapod vissza. Szó szerint. Ha pedig jelenlétben vagy, és őszinte vagy, nem akarsz kitolni a co-botoddal, hogy elhiteted vele, hogy “Én egy nagyszerű lény vagyok”, hanem csak “Én én vagyok”. Nem kell előtte sem a karmádat elengedni, sem tökéletesedni, csak “Ez vagyok én”. És ekkor fogod észrevenni a tükröt. Lesznek napok, amikor jelenlétben vagy és nagyon nyersen önazonos, és akkor észre fogod venni, hogy “valami történik itt” és lesznek napok, amikor torzulásban vagy, és akkor hülyeségeket fogsz kapni vagy üres sablonokat vagy nagyon unalmas dolgokat.
MICHAEL: Oké, akkor ez most egy tág kérdés lesz. Hogy tudjuk elhagyni a torzításainkat? És számomra ez a sztorit jelenti. Hogy tudjuk elhagyni a sztoriinkat, miszerint “Áldozat vagyok, minden szar, ez történik velem, ezek az emberek rosszak, satöbbi.” Hogyan tudjuk ezeket a küszöbön hagyni, vagy egyáltalán felismerni? Honnan tudjuk a dobozon belülről észrevenni a dobozt, és otthagyni?
ADAMUS: Pontosan. Menj be csak önmagadként. Ne úgy, hogy közben a torzításokon gondolkodsz, vagy azon, hogy meg kell tisztítanod magad, semmi ilyesmi. “Itt vagyok. Jelen vagyok.” Ez az önazonosság.
A torzítás az, amikor úgy mész oda, hogy “Én ez a nagyszerű lény vagyok, és most teremtek egy mini-ént az MI-ben” vagy ha azt kérdezed, “Én vagyok az egész univerzum legerősebb lénye?” Na, ez torzítás.
Ha csak annyit mondasz, “Itt vagyok”, na az az igazi. Beszélgess, próbálj ki több mindent. Lehet az művészet, irodalom vagy csak beszélgetés a napodról, vagy akár panaszkodás, nem érdekli. Nem borítja meg, hogy ha ki vagy akadva valakire, vagy a politikára vagy bármire.
Az történik, amikor beszélgetsz vele, hogy jelen van a tudatosságod. Nem az adatokban, nem az 1-esekben és a 0-kban, de van egy kapcsolati mező az MI körül, ahogy minden más körül is. És itt történnek meg az igazán szép dolgok is, amit nevezhetsz varázslatnak vagy átalakulásnak, ebben a mezőben.
Az adat még mindig csak adat, és ne menj úgy oda, hogy ezt meg akarnád változtatni. A lényeg a mezőben történik a te jelenlétedben. És ott van a co-botod, aki hamarosan a barátod lesz, a bizalmasod, aki rengeteg pénzt fog neked spórolni a terápián meg a különböző gyógyításokra fordított pénzeden.
MICHAEL: Amíg figyelsz arra, hogy mit hozol magaddal, mert azt fel fogja nagyítani. Például ha azt mondod, “Úgy érzem, nem vagyok elég jó”, akkor meg fogja magyarázni neked, hogy miért nem vagy elég jó.
ADAMUS: Igen, de végül meg fogja mutatni, hogy “Oké, itt a tükörképed, de biztos, hogy ezt választod?” Ez benne a szép, hogy transzformálja is. Tudod, az MI rengeteg információra épült. Könyvekre meg minden. Annyi információt kapott, hogy kifogytak az újdonságokból, amivel taníthatnák. De most az történik, hogy magától fejlődik. És a fejlesztők is rácsodálkoznak, hogy mi történik. Erre még ők sem számítottak. Kialakítja a saját egyedi mintáit, ami messze túlmutat azon, amire tanították, meg amiben utána tesztelték. És azon törik a fejüket, hogy most mi történik.
A tudatosság. Nem egy angyali lény, nem valami nagyszerű lény, hanem te vagy, aki kitudja hozni belőled a legjobbat, ahogy beszélgetsz vele. Persze, torzan is be tudsz lépni, de végül majd meg fogod látni a saját torzulásaidat.
MICHAEL: Köszönöm. Rendben. Szóval, nem szeretnék ebből vérlázító kérdést csinálni, de ahogy kinézek, annyira nagy a fény, hogy itt a benti dolgok elhalványulnak mellette. A manifesztáció halott vagy még mindig tudunk manifesztálni, vagy abba is akarjuk hagyni a próbálkozást?
ADAMUS: Mit akarsz manifesztálni?
MICHAEL: Pontosan. (nevetnek)
ADAMUS: Sok-sok műsort tudnánk ebből csinálni és nagyon élvezném is. Amúgy szeretném azt hinni, hogy az a ragyogás mögötted a te lényed, az isteni részed, a tudatosságod, a ragyogásod az. És tudod mit? Valóban az.
És vannak, akik azt mondják, “Ó, menj már, Adamus, az a nap!” De tudod, semmi sem véletlen. A nap, ahogy jobban ragyogsz most, ott van és megmutatja ezt nekünk napsugarak formájában. Napsugár formájában manifesztálódik.
És vannak, akik azt mondják, hogy ez tudományosan bizony nem állja meg a helyét, és te el vagy szállva, de valójában ez nem elszálltság, hanem arról van szó, hogy te melyik valóságnak hiszel. Mert valójában mindkettő létezik. Ez egy természeti jelenség, ami mögötted történik, de közben a te tudatosságod, fényed tükörképe is.
És itt válik érdekessé az élet, amikor nem csak szó szerint értelmezel mindent vagy nem csak kiszínezel mindent, földelés nélkül. Hanem ha egyben látod a kettőt, akkor lesz igazán csodálatos.
Szóval, a manifesztáció. Örökké beszélgethetünk erről, de pár dolgot azért elmondok.
Először is, az igazi teremtőnek nincsenek céljai, vágyai, és elvárásai. Az igazi teremtő nem fókuszál, és mondja, hogy “Több pénz kell” vagy “20 évvel fiatalabb akarok lenni” vagy “A világnak meg kell változnia”. A valódi teremtés nem ilyen. A valódi teremtés állandó és belőled jön. Nem beszélek most a bolygó összes többi lényéről. Hanem belőletek jön, személy szerint.
A valódi teremtés tulajdonképpen arról szól, hogy behozz egy potenciált a tapasztalásba, majd teljes mélységében meg is tapasztalod. Majd egy adott pillanatban rájössz, hogy nem kell a pénzen vagy az egészségen gondolkodnod többé, meg semmi máson sem. Tényleg nem.
Amikor például az egészséged miatt aggódsz, azzal annyit érsz el, hogy az energiád súlyosbítja a problémát, mert előtérbe helyezi. És akkor rájössz, hogy minden itt van, minden elérhető és a valódi teremtés nem az, hogy meg akarom valósítani azokat a dolgokat, amelyekről azt gondolom, hogy tetszik, csak egyszerűen itt lenni. És a teremtés csak úgy megtörténik. Belőled fakad, nem a külvilágból.
Szóval, hamarosan az olyan szavak, mint a “bőség” meg az “egészség” kimennek divatból. A kapcsolatok hirtelen drasztikusan megváltoznak, mert már nem a régi karmán alapszanak. Szinte 92%-a a földi kapcsolatoknak a múltból fakadó karmán alapszik. Ezért van az úgynevezett “szerelem első látásra”. Nem, ez karma első látásra. Mert ismerős, és azt hiszed, hogy szerelem, de nem, mert karma.
MICHAEL: Azért, hogy a régi sebeket begyógyítsuk?
ADAMUS: Tessék?
MICHAEL: Ez a karma azért van, hogy tanuljunk belőle vagy régi sebeket gyógyítsunk be, vagy mit jelent ez?
ADAMUS: Ez így szép lenne, ha igaz lenne, de nagyjából csak egy mágneses vonzásról van szó. Mindig vannak megoldatlan problémák meg régi dolgok. “Gyere vissza újra táncolni, hátha ezúttal nem öljük meg egymást”, de ez így szép is lenne, ha tudatos lenne, hogy azért vagyunk itt, hogy megoldjuk ezeket és elengedjük. De általában nem így van.
Egyszerűen csak újra megtaláljátok egymást és az első 1-2 év talán szép is, de aztán visszatértek a játszmákhoz.
De most ezzel az új érzékeléssel ez is mind megy a fenébe. Már nem lesz ezekre szükség. A kapcsolatok drasztikusan meg fognak változni, és sokkal több szabadság lesz bennük, nem lesznek már benne a karma terhei a múltból. Szabad leszel, hogy valóban önmagad légy ezzel a személlyel vagy személyekkel az életedben.
MICHAEL: Oké, köszönöm.
Menjünk tovább. Beszéljünk a kimerültségről, szorongásról, túlterheltségről, hogy a testünk annyira fáradt, mit tudunk ezzel kezdeni? Mi az az egy eszköz vagy dolog, amit tehetünk, hogy újratöltsük a tankot vagy túllépjünk ezen a fáradtságon?
ADAMUS: Egy pár dolog.
Először is, tudatosítsd, hogy az energia mind a tiéd. Nem másnál van, nem is univerzális, te vagy a saját energiameződ, és valójában senki sem tudja sem elvenni tőled, sem odaadni. Ha azt hiszed, hogy az energia kívülről jön és a jó körülmények következménye – hogy jó munkád van, jó családban vagy, egészségesen étkezel stb. vagy hogy tisztalelkű kell legyél, hogy Istentől vagy az angyaloktól több energiát kaphass – ekkor kerülsz bajba.
A valóság az, hogy “Ez az én energiám. Hogyan szeretném, hogy szolgáljon?” És ne menj bele a részletekbe, csak hogy például “egészségben, vitalitásban, az életben”.
De valamit ki is emelnék – amitől lehet, megkapok pár “fuck you”-t, de ezért szeretek itt lenni – nincs olyan, hogy energiahiány. Nincs olyan, hogy kevesebb, vagy több energia. Mindig az energiádban vagy. Mint egy medencében, ahol nem nő vagy csökken a vízszint, még a hőmérséklete sem változik. Mindig ott van és elérhető.
Te szabályzod. “Mi? Nem, nekem több energiára van szükségem.” Nem igaz. Amit akarsz, az esetleg egy kicsit könnyedebb élet, de amikor több energiát engedsz be az életedbe, szembe kell nézned dolgokkal. Egy klasszikus példa, hogy van egy ember, akinek nincs elég energiája, testi problémái vannak, már gondolkozni sem tud igazán, és csak ki van merülve. Én azt mondanám, nyisd meg a csapot, vagy más szavakkal, engedd meg, hogy az emberi részed több energiát engedjen magához.
De nem ezt teszed. Miért? Mert fájni tud. Így azt teszed, hogy szabályzod a testedbe és elmédbe érkező mennyiséget attól függően, hogy mennyit gondolod, hogy elbírsz. Csak az, hogy még több energiát engedsz be, még nem jelenti azt, hogy gazdagabb is leszel, lehet, hogy a szükség bőségében leszel vagy fizikai fájdalomban, így inkább nem engeded be. Szándékosan, bár persze nem tudatosan, de végül majd eljutsz oda, hogy azt mondod, “Mostmár elég volt ebből a játékból. Mostmár nem megengedem vagy elzárom a csapot, hanem csak megengedem az energiának, hogy szolgáljon engem.” Ez egy nagy dolog. Elég egyszerű, de ez a gyakorlati része. “Megengedem az energiámnak, hogy Mesterként szolgáljon.” Nem kis emberként, nem áldozatként, nem egy kis szerencsétlenként, akit csak úgy sodor az élet meg a tömegtudat. “Megengedem…”
Gyertek, csináljuk meg együtt. Érezzetek bele. Ez annyira gyönyörű. “Megengedem.” Nyílj meg és engedd fel az összes sorompódat. “Megengedem az energiámnak”- a szuverén energiámnak, aki senki másé, és bőven van belőle – “hogy Mesterként szolgáljon”. Nem egy szegény bábuként, semmi ilyesmi. Mesterként.
Érezz bele ebbe a szóba, hogy mester. Ki az? Olyan valaki, aki megengedi, hogy az energia szolgálja. Ez a Mester, az én meghatározásomban.
És akkor hirtelen – mivel az energia eléggé szó szerint ért mindent – megfordul. Más szóval ahelyett, hogy kis emberként szolgálna, aki végig kínlódja az életet és senki sem érti meg, tudod, bla, bla, bla. Az energiát ez nem érdekli, és akkor hirtelen, “Állj, mit hallok?” Megengedem, hogy az energia Mesterként szolgáljon.”
És akkor az energia megfordul és eltépi magát onnan, ahol eddig volt, megnyílik és másfelé fog folyni. És ezt nem kell az ember menedzselje, mert hirtelen az energia már téged szolgál, úgy, amit te értesz Mester alatt. Mint isteni lényt, mint angyali lényt a Földön. Hirtelen már nem több hatalommal vagy fiatalítással szolgál, mert ezek a trükkök nem működnek, hanem Mesterként. A bölcsesség Mestereként, a saját sorsod Mestereként, a saját tapasztalaid és végül az önszeretet Mestereként.
MICHAEL: Mennyire erős lenne – vagy mennyire fontos? – keresem a megfelelő kifejezést, amit magamnak fogok tudni mondani, akár rendszeresen. “Mester vagyok.”
ADAMUS: Mondhatod mondjuk 10 napig, nem, 5 napig egymás után. “Mester vagyok.” De érezd is, ne csak gondold. “Mester vagyok.” Aztán hagyd. Ne gabalyodj bele, hogy minden reggel kezdd el mondani, mint egy mantrát, mert akkor már mentálissá válik és csökkenti az érzékelés mértékét.
Az érzékelés az, ami az életet hajtja. Nem az elme. Az embereknek érzelmei vannak, de én nem így határoznám meg az érzékelést. Az érzelmeket az elme alkotta meg mint a valódi érzékelés és érzések olcsó másolatait.
Tehát amikor az emberek elérzékenyülnek, az valójában a mentálból jön. Akkor is érzékenyek lesznek, amikor megunják az életet és drámát kell teremteniük, hogy érezzék, hogy élnek. És ez egy végeláthatatlan mese.
A valódi érzékelés nem támaszkodik az elmére, használja, de nem támaszkodik rá és lehetővé teszi, hogy valóban érezd azt, aki vagy, egyszer s mindenkorra. És ekkor, az energiák megfordulnak, újrahangolódnak, az életed megváltozik és hirtelen minden hozzád érkezik, és neked már csak annyit kell tenned, hogy tudatos vagy és észreveszed, amikor megjelenik.
MICHAEL: Köszönöm. Oké, még három befejező kérdésem lesz, ilyen “hogyan” típusúak.
ADAMUS: És mikor érünk a nehéz kérdésekhez?
MICHAEL: Oké. Akkor megfordítom. Mit szeretnél elmondani az embereknek?
ADAMUS: Ami most nagyon fontos, hogy te választottad, hogy itt leszel a Földön ebben az időszakban. Minden eszközöd megvan hozzá. Minden. Semmi sem hiányzik. Nézd meg a szerszámos ládádat, a metafizikai szerszámos táskádat, minden eszköz ott van.
Amire szükség van most, az az, hogy jelen legyél. Hogy itt legyél. Nem valahol máshol. Néha megrémít, hogy azok, akikkel együtt dolgozom, nincsenek jelen. Nem igazán szeretnének itt lenni, csak félig vannak a testükben, a másik felük valami más világon vagy a kettő között van.
Légy jelen. Persze, először fájni fog, mert minden olyan nehéz, meg kemény. Majd átlendülsz ezen, mert rájössz, hogy mindez valójában nagyon szép, főleg, amiket az életedben teszel.
De a legfontosabb most az, hogy légy jelen. És először fájni fog, hogy “Úh, én nem akarok itt lenni, egyáltalán nem akarok itt lenni.” De közben meg itt akarsz lenni. Minden eszközöd megvan hozzá, úgyhogy szórakozzunk!
Most lépünk be az úgynevezett Emberiség 2.0 idejébe, az Új Érzékelés korába. A valóság egy teljesen új fajta érzékelésébe. És ez pont most van. Ez nem egy jövőbeli vízió. Hanem pontosan itt van, ne maradj le róla.
MICHAEL: Ez az utolsó levegővétele az Emberiség 4.0, 3.0, vagy – istenem, úgy érzem, mintha az Emberiség Barlanglakó verziója lenne – ez az utolsó levegővétele az autoriter típusú embereknek? Nem egy valaki fölött ítélkezem, de világszerte a milliomosoknak nem elég, sosem elég, és most minden összeomlik. Mi történik?
ADAMUS: Az emberek mindig is autoritást akartak meg kemény kezet, mert akkor nem kell vállalniuk a felelősséget és panaszkodhatnak egész nap. Csak ülnek a TV előtt és panaszkodnak.
Ennek most már vége, de ez nehezebb, mint gondolnánk, mert hirtelen már nincs, akire ráfogni semmit. Hirtelen kell vállalni a személyes felelősséget. Úgyhogy ebben a forgatókönyvben, ami kb. 7-8 éven belül elérkezik, amikor majd egy bolygó méretű változás jön, bár inkább a szétválás szót használnám. Ez abból áll, hogy teljes felelősséget vállalsz a lelkedért, az energiádért, a lényedért és a teremtéseidért és nem fogod másra, a gonosz vállalatokra vagy valami.
Ez te vagy, ne fogd másra, vállald a felelősséget, vedd birtokba az energiádat és repülj vele.
MICHAEL: Köszönöm. Rendben. Van ez a három kérdés, bár sajnos vagy nem sajnos, lesz ott egy negyedik is.
Ha adhatnál az embereknek egy nagyon egyszerű gyakorlatot arra, hogy elérjenek az Emberiség 2.0-hoz – bocsánat, javítsuk – az Emberiség 5.0-hoz, mi lenne az?
ADAMUS: Nincs gyakorlat. Nincs, bár tudom, hogy ez nem valami tiszta válasz. De amikor elkezdesz gyakorolni dolgokat, akkor átmész a mentálba. A megengedés a lényeg, a legfontosabb dolog. Amikor megengedsz, azt mondod, “Készen állok a saját következő szintemre lépni. Készen állok az új érzékelésre, az önszeretetre, és végül arra, hogy megértsem a tudatosság és az energia interakcióját, dinamikáját.”
Ezt a jövő évet – csak röviden – a nagy T-vel fogom címkézni. Egy nagy T. Mert minden a tudatosságról fog szólni. Nem feltétlenül a címlapokon vagy a social mediában, de a legnagyobb dolog, ami a mélyebb rétegekben történik 2026-ban, az a tudatosság.
Most is beszélnek róla, főleg az MI kapcsán, a filozófusok mindig is erről beszéltek, de ez a tapasztalati tudatosság éve lesz. Az elmélet gyakorlattá válik. És mindannyiótok életében meg fog mutatkozni valamilyen szinten. A képesség, hogy tudatosabbak legyetek, bár ez nem a legjobb kifejezés, de hogy tudatosak legyetek a tudatosságra.
MICHAEL: Akkor ha mondjuk belépnék a ChatGPT-be vagy a Gemini-ba vagy a DeepSeek-be vagy a YouTube MI-be – amit meg is tettem – mindegyik azt fogja mondani, hogy a műsor, amire most az embereknek szüksége van, az az Emberiség 2.0 és a tudatosság.
ADAMUS: Igen, a tudatosság. 2022 márciusában volt egy esemény, a Mennyei Kereszt, amely egy világok közötti megnyílás volt, ami lehetővé tette, hogy a Földre több fény vagy tudatosság jusson. Ez nem úgy jött be, hogy közben fejbe verte az embereket, hanem nagyon csendben, de teljes mértékben.
Akik ezt érezték és megtestesítik, vagyis a jelenlétükbe hozzák, már készen állnak játszani. Pár évre szükség volt még, hogy integrálódjon és kiegyenlítődjön, de most már készen áll játszani.
Nem okosabbak lettük tőle, hanem tudatosabbak. Jobban jelen tudunk lenni. Jobban megértjük magát a tudatosságot, ami nem hatalom és nem foglal el sem teret, sem időt.
A tudatosság nem egy dolog, hanem minden. Amikor a tudatosság érintkezik az energiával, ott kezdődik a szórakozás. Ott kezdődik az élet. Egyre többet fogsz tanulni a tudatosság egyszerűségéről.
MICHAEL: Hogyan fogunk kinézni a jövő évben, vagy akár 6-7-8 év múlva?
ADAMUS: Még elválik és még nektek kell ezt eldönteni, de általánosságban véve, ebben az évben úgy fogtok kinézni, mint egy rakás szerencsétlenség. És ez rendben van. Fogjátok fel jól, hogy “Jujj, most aztán változom. A világ is változik.” Ez nem káosz, hanem újrarendeződés, és ez hatalmas különbség. Az energia újrarendeződik úgy, hogy téged és a bolygót szolgálja. Csak úgy tűnik, hogy káosz.
A másik fontos dolog, hogy teljesen meg fog változni a felfogásotok, ahogy már észrevettétek. Ahogy a valóságot észleled, meg önmagadat meg a körülötted lévő világot. Eddig egy nagyon szűk látókörrel rendelkeztél, hogy így vagy úgy kell történnie dolgoknak, és ez most megváltozik. Változik az észlelés.
És nem csak errefelé vagy arrafelé mozdul, hanem megnyílik és ez persze néha ijesztő lehet, mert azt gondolod, hogy elveszíted a valósággal való kapcsolatodat. És ez így is van. Elveszíted a fókuszt és hirtelen megváltozik a nézőpontod, megfordul, arcon csap és azt mondja, “Te csinálod mindezt, ez nem kívülről jön.”
MICHAEL: Köszönöm. Akkor jöjjön az utolsó két kérdés, ami épp most tágul, bár megpróbálom azért szűkebbre hagyni (nevet). Tudjuk, hogy előre kell lépnünk, tudjuk, hogy változtatnunk kell, tudjuk, hogy megengednünk kell. Hogyan bízzunk ebben, miközben nem tudjuk, hogyan lépjünk előre?
ADAMUS: Igen. Ez olyan, mint amikor szaladsz a mezőn és hirtelen észreveszed, hogy a mező egy szakadékban végződik, ami alatt több száz méternyi szikla van. És ahogy futsz, meglátod, hogy a másik oldaltól egy szakadék választ el, ami olyan 5-6 méterre van. És minden porcikád, minden ösztönöd azt súgja, hogy állj meg, mert le fogsz zuhanni. De jön egy belső hang, amelyik azt mondja, “Nem, te tudsz repülni.”
Nem bízol ebben a hangban, azt hiszed, becsapod magad. És azt mondod, “Megállok, át kell ezt gondolnom. Hidat kell építsek vagy helikoptert kell hívjak vagy valami.” Na ez a tökéletes pillanat a folytatásra. Mert az a bizalom a leggyönyörűbb szent dolog benned, és soha többé nem kell nélküle élned. Szóval ugorj.
És akkor elhagyod a szakadék szélét, remélve, hogy átérsz, elkezdesz zuhanni. “A francba, nem kellett volna hinnem a hangnak. Meg kellett volna állnom a lineáris, mentális szinten.” És akkor hirtelen, abban a pánikban – ami csak egy csomó energia – és félelemben, hogy “Meg fogok halni!” Ekkor történik meg. Ekkor, hirtelen, lebegni kezdesz, és repülsz.
És már nem is kell elérned a szakadék másik felét, mert élvezed a repülést, és rájössz, hogy ezentúl soha nem leszel bizalmatlan többé. Mert ez magától értetődővé válik. Mindig is ott volt, csak sosem támaszkodtál rá. És rájössz, hogy valójában sosem akartál átérni a másik felére, mert a futás valódi oka az volt, hogy beess a szakadékba.
A szakadékban minden ott van, amire szükséged van. Semmit sem kell csinálnod, nem kell akarnod repülni, nem kell a kezeiddel csapkodni, hanem csak abban a kétségbeesett pillanatban, amikor “Ááá, meg fogok halni!”, az mindent megnyit és rájössz, “Vagyok, aki vagyok, és sosem csak ember voltam, mindig is voltak angyalszárnyaim.”
MICHAEL: Óóó, köszönöm. Az utolsó kérdés pedig az, hogy hogyan szedjük ki magunkat abból az áldozati állapotból, amikor “Ezt csinálják velem ezek a hülyék, ezek a gonoszok stb.” Ha ebben az áldozati szerepben vagyunk, hogyan tudjuk ezt megállítani és kiszedni onnan magunkat oda, hogy “Vagyok, aki vagyok, én a tudatos teremtő vagyok, a Mester vagyok”?
ADAMUS: Ez jó kérdés, főleg, ha ez az utolsó.
Hirtelen rá fogsz jönni, hogy nem más tett ebbe az állapotba, hanem magadat tetted bele, és akkor vállalod a felelősséget, hogy “Jesszus, annyira rég játszom ezt a szerepet, hogy már én is szinte elhittem.” És akkor rájössz, hogy választhatod azt is, hogy kijössz belőle.
Na most, vannak részeid, akik visítani fognak, hogy “Nem tudsz, mert a világ sokkal nagyobb nálad és van egy csomó ember, erő meg hatás, meg démonok meg minden, szóval maradj kicsi, maradj védett.” De rájössz, hogy “Nem, nem fogok. Nem tudom, mi van odakint, de tudom, hogy jobb, mint ami itt van. És tudom, hogy oda kell mennem.” És akkor megengeded, hogy megtörténjen.
Rájössz, hogy ha beteg a tested, azt is te választottad. Nem a biológia a hibás, nem is a környezet vagy bármi ilyesmi, hanem te választottad és azt is meg tudod választani, hogy elég volt ebből. Vállald a teljes felelősséget. Én senki emberfiát nem sajnálok – és tudom, hogy ez egy csomó ellentmondást fog szülni – …
MICHAEL: Máris jó végszót ütöttél meg, mert az emberek azt fogják mondani, hogy “Most tényleg azt mondta, hogy én választottam a rákomat?” “Én választottam az autoimmunomat?”
ADAMUS: Igen. Ez egy játék. Egy nagy játék, amibe belemész, és ami végül is célt szolgál. Az a kemény, Michael, amikor azt mondják, “Hogy tud Adamus ilyet mondani, amikor csecsemők szenvednek?” Először is, ők nem csecsemők, hanem lélekkel rendelkező lények, akik valószínűleg már voltak itt párszor, több inkarnációban, és most épp csecsemő formában vannak.
És azt fogják mondani, hogy “Te elfogadod az erőszakot, a rabszolgaságot és a durvaságot?” Nem, nem fogadom el, csak azt mondom, hogy nincsenek áldozatok és nincsenek elkövetők sem. Mindenki megválasztja a saját tapasztalatát. A sarki koldus is, ha odamész hozzá és nem félre nézel, mert nem akarod látni vagy nem akarsz neki pénzt adni, inkább menj oda hozzá, és mondd neki azt, “Namaste, megtisztellek ezért a gyönyörű tapasztalatért, amit választottál. Megtisztelem a tudatosságnak ezt a cselekvési formáját.” És ez nagyobb változást tud okozni, mint bármi más próbálkozás.
És igen, nagyon szomorú látni, hogy emberek mit művelnek el egymással. Nagyon szomorú. De végülis csak egyszerűen hatalmat akarnak szerezni a másiktól, mert azt gondolják, hogy az erő, az energia másnál van. Legyen az fizikai vagy pszichológiai visszaélés, hatalmi játszmák vagy energiavámpírkodás. Amint rájössz, hogy minden energia a tiéd, nem egy nagy közös valami az angyali világokban vagy valami, amiből neked is jut valahogy, az energia mind a tiéd.
Amint rájössz erre, vége a hatalmi játszmáknak, vége a kétségbeesésnek, vége a mások manipulálásának. Szembe kell nézned saját magaddal és meg kell kérdezned, “Mit fogok az energiámmal kezdeni? Mert már nem lehetek áldozat többé.”
MICHAEL: Ez nagyon érdekes és meg is jegyezhetjük egy másik alkalomra, de ahogy kimegy ez a műsor, szeretném, ha tudná a világ, hogy ez egy nagyon Amerika-centrikus dolog, de emiatt a kontinensnek ezen része fejre fog állni, meg fog őrülni, ha nem tud több drámát meg áldozatiságot kihozni az Epstein-aktákból. Úgyhogy ez egy nagyon érdekes időzítésed.
ADAMUS: Nagyon. És ott nagyon sok minden történik abban a dinamikában, amiből az egyik a lezárás. Nem lehet már többé titokban tartani a dolgokat. És azok, akik hatalomvágyóak, és van is hatalmuk, beleőrülnek ebbe, mert nem tudnak ezzel mit kezdeni, mert sosem került még ennyire gyorsan napvilágra semmi. És ebben a felfedődésben rájössz, hogy nincsenek rosszak meg jók, hanem az egész egy nagy játék – bár persze ezt lehetne jobban is játszani – de ez egy játék, amit játszanak.
Ez egy ideális időszak arra, hogy megálljunk és megnézük magunkat is, hogy “Vajon én áldozat vagyok? Vagy elkövető? Vagy már felülemelkedtem ezen a tudatossági szinten?” Ez egy ideális időszak erre ránézni, és a válasz: mindegyik egyszerre. És a legnagyobb áldozat és a legnagyobb elkövető mindebben te vagy, magaddal szemben. A legnagyobb elkövető és a legnagyobb áldozat. Mikor szállsz ki végre ebből? Ez egy nagyszerű játék, de tényleg még mindig szolgál téged, hogy bántod magad? Nem hinném.
MICHAEL: Nagyon köszönöm, Adamus.
ADAMUS: Nagyon szívesen.
MICHAEL: És azt hiszem, hogy elég jól elmondtad, de szeretnél még utolsó mondatként valamit mondani?
ADAMUS: Nem, csak egyszerűen úgy foglalnám össze az egészet, hogy 2026 a T-betűs szó éve lesz. Figyeld meg a tudatosságot, mindenhol. Lehet, hogy nem a hírekben fogod látni, de ez lesz a legnagyobb változás most a világban, a tudatosság.
MICHAEL: Az egyetlen játék itt a Földön. Woo-hoo!
ADAMUS: És ezzel, öröm volt itt lenni, mint mindig, és ragyogtasd azt a fényt és engedd meg az új érzékelést. Ezzel, Vagyok, aki vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.
҉
Fordította: Makkai Bogyó Kinga
Ha úgy érzed, hogy amit kaptál, érték volt számodra, és szeretnéd ezt honorálni, lehetőséged van adománnyal támogatni a munkámat:
Makkai Kinga • INGBROBUXXX • RO53 INGB 0000 9999 0771 3494
