Hm. Érdekes cím, nem igaz?
El kell mondjam nektek, ezzel a megtisztelő címmel engem illettek nemrég. Tudatosan vagy viccesen, esetleg csak úgy, nem tudom. De amikor megláttam a fotóm alatt a jelzőt, meglepődtem és az első reakcióm az volt, mi lesz, ha ezt valaki meglátja, mit fog gondolni, mekkora egy beképzelt alak vagyok. Ehhez az a belső hiedelem is hozzá tartozik, hogy számomra korábban egy ilyen cím birtokosa képzeletben legalább jóga pozícióiban ül egy párnán, köröz 3-4-et a kezével, és felmutat egy aranyláncot. Na, erről szó sincs. Ma már tudom, sokkal egyszerűbb és emberibb dolgot takar ez a cím, és mi máshoz lenne leginkább köze, mint az egyén tudatosságához.
Egy kihívás elé állítottam magam, mert belül persze jól esett a megtisztelő cím, de szerettem volna tudni, mi az, amit megláthatott bennem a névadó, akkor is, ha csak poénnak szánta.
Csapjunk bele ebbe a materializálás dologba, ha van kedvetek, nézzünk rá mi a helyzet vele, és hová jutottam vele eddig. Gyere velem, ha van kedved, utazzunk egyet.
Materializálás, amit nekem jelent, a teremtés, teremtő képesség, bőség megélése. 1000 féleképpen lehet megfogni a dolgot, de én természetesen a shaumbra tudatossága felől közelítem meg, hiszen én is ezt az utat járom.
Sokat halljuk Adamustól az itt használatos kulcsszavakat, kifejezéseket, és nem is lesz ebben talán semmi új. Melyek ezek? Engedd meg, fogadd el, ott van, rendelkezésedre áll. Te állsz a saját utadban, és így tovább. Évekig hallgattam ezeket, és hallgatom most is veletek együtt. Bennem nincs panasz ebben a tekintetben, mert tisztán látom, hogy valóban én teremtek mindent. Egy utat jártam be azért, hogy ezt megértsem, és ne csak halljam, a szavakat ne csak felfogjam ésszel, hanem lássam, érezzem, éljem a valóságát.
Több sztorit is el tudnék mondani a témában, ez az elsők közül való. Húszas éveim elején vágytam egy saját lakásra, házra, tovább szerettem volna lépni az életben (ki nem, ugye?). Ott álltam szüleim házának ablakában, és bámultam kifelé az ablakon, mikor tudok én valamit is venni, lépni, hogy végre sajátom legyen? Nem volt túl sok pénzem akkoriban. Nem tűnt egy reális célnak a vágyam.
4-5 év múlva egy kétszintes családi házban laktam, ami frissen fel lett újítva pincétől a padlásig, kívül és belül. Ott laktam tök egyedül, megvolt. Elmondhatnám, hogyan csináltam, miket „kaptam” az élettől ahhoz, hogy ez a nulla esélytől, visszatekintve, ilyen hamar teljesüljön, de higgyétek el, nem ez a lényeg. Azért néhány fontos dolog: dolgozni jártam, semmi törvénytelent nem követtem el, és nem halt meg semmilyen gazdag rokonom. Volt ebben családi összefogás, szerencsés egybeesés. Pont el akarták adni a házat, a családban volt egy „felesleges” régi, ami nekik tetszett, felajánlották a cserét némi felárért, a felújítást mi magunk végeztük, szóval meglett. Semmilyen tudatosság nem volt akkor bennem, legalábbis spirituális irányban biztosan nem. Szerettem volna, vágytam rá, a munkám során nem tudtam ezen minden nap rágódni, és mivel sok esélyem nem volt, elengedtem a dolgot. Aztán az élet „elém hozta”. Több ilyen sztorim van, és abban az időben komolyan azt gondoltam, én a „szerencse fia” vagyok, ami azt jelenti, hogy összejönnek a dolgok. Nincs benne lottónyeremény, de, hogy egy kollégámat idézzem, „neked összejött az élet”. Mindig jól, „szerencsésen” alakultak a dolgaim, viszonylag könnyen elértem, elérem a céljaimat. Persze a saját mércémhez, mert nem milliárdokról van szó, annyiról, ami nekem kell, ami nekem elég. Azért annyira szerény nem vagyok, ezt bevallom, szeretem a szépet és a jót.
De nézzük meg mi van a „szerencse” mögött. Ahogy egyre tudatosabbá váltam, ismertem fel magamban bőven blokkokat, korlátozó hiedelemrendszereket. Ami addig csak úgy sikerült, az talán a lényem eddigi fejlettségének volt köszönhető, ezután pedig szükségem volt arra, hogy megértsem, mi hogy működik ezen a téren, hiszen így tudom lehozni, földelni a tudást.
Ha konkrét célom volt, amire rágörcsöltem, amit akartam, az nem sikerült, és ez zavart. Aztán mikor már nem érdekelt, „megkaptam”. Mi történik itt?
Az ember, a programozott elme és a Mester játéka van a háttérben. Ki is az a Mester? A bennem lévő tudatos teremtő, aki pontosan tudja, hogyan működtesse az energiákat, hogy azok erőfeszítés nélkül Őt szolgálják. Gondolom tudjátok, ez mindenkiben így van, mindenkiben ott van: a Mester! Benned is, aki képes az univerzum törvényeinek megfelelően teremteni. De az ember, az elme ezt simán le tudja uralni, elvonja a figyelmedet, és a teremtéseid nem érnek el hozzád, mert addigra te már régen legyintettél, hogy úgysem működik, és tovább álltál. Neked ez nem megy, nem is érdekel, neked úgysincs szerencséd, stb, stb.
Kedves Mester! Talán voltál már te is ebben a frusztráló helyzetben, amikor nem tudod kitalálni a megoldást, érted a megengedés és elengedés szó jelentését, sőt odáig is eljutsz, hogy magasról teszel rá az egészre, de aztán rájössz, hogy csak meg kéne élni valahogy, és tele van hócipőd azzal, hogy te a rövidebbet húzod! Ez így szívás és szar! Illetve ezek változatai.
Borzasztó helyzet, de menjünk tovább. A Mester, ha eljutsz hozzá, csak a fejét csóválja benned, és azt mondaná neked, ha tudsz rá figyelni: „Engedj el mindent és figyelj!” Mert az engedj el mindent nem azt jelenti, hogy nem érdekel, majd lesz valahogy, ha jönni akar majd jön az a bőség; mert az a tapasztalatom, hogy nem fog. Miért? Mert a korlátozó hitrendszereket nem engedted el, azok még ott vannak, és talán belül nem tartod magad sokra, nem hiszed el magadról, hogy meg tudod csinálni, nem érzed, hogy szeretnél gazdag lenni, sőt talán azt gondolod, minek a sok pénz? Persze nagyon szeretnéd, de van ebben valami ijesztő is. Meg hát nem vagy az a vállalkozó típus, pénzember, nem is igazán érdekel ez a része az életnek. Nem tudom érzitek-e, de nagyon sok belül még mindig a tagadás és ellenállás. Olyan dolgoknak állunk ellen, amik belső, elmébe táplált hitrendszerek. A gazdagok vállalkozók, pénzügyi szakemberek, bűnözők, mit tudom én. Nekem nem megy, nem értek hozzá, sose csináltam, ugye?
Hitrendszerek, hiedelmek dolgoznak benned, amik blokkolnak. A helyzet az, hogy el kellene érni oda, hogy ezeket felismered és elfogadod. Vannak. Oké, azért a bőség mégis egy jó dolog, mégsem kellene kihajítani, vagy ha már régen megtetted, jó lenne újra barátságot kötni vele.
Ébresszük fel a benned lévő Mestert! Mert szegény az évek alatt elunta a drámát, és más, érdekesebb mozi után nézett, mivel a közelébe sem értél el. Most fel kellene állnod, képletesen mondva, egy olyan tudati alapra, hogy érdekel, hogy megérdemlem, hogy képes vagyok rá, hogy igen, én ott vagyok a szeren, és baromi értékes vagyok. Hallod!!! Nagyon nagy értéket képviselsz! A lényem, a tudásom, az eddig bejárt utam, a bölcsességem, a kézügyességem, a rég elfeledett pl. zenei tudásom, a beszélőkém, a bármi, vagyis kinek mi.
És légy szíves, ne kezdj el rajta agyalni, miben kellene sikeresnek lenned. Ezt is inkább érzeni fogod, felismerni. Ne gondolkodj! Meg se próbáld!
Miért? Mert leagyalod, és visszanyúlsz a jó öreg elme-eszközeidhez, most új lendületet kapva, némi kis hittel megfűszerezve, de ez ugyanaz a szar, amit eddig gyúrtál. Már elnézést. Nem lesz belőle csoda, az esetek nagy többségében.
El kell telnie egy kis időnek, be kell járnod az utat, hogy elég bölcs legyél ahhoz, hogy megértsd, csak futod a köröket. Ne fusd tovább! Kész! Engedd el! Ne találd ki kérlek! Hagyd! Ezért mondják nekünk, csak lélegezz, hagyd dolgozni a Mestert, aki elhozza a lehetőségeket! Itt váltsunk egy kicsit, a Mestered te vagy, önmagad egy tudatosabb része, a belső bölcsességed, aki már nem áll a bőség tudatossága útjába. Ki kell dugnod a fejed az eddig tapasztaltakon túlra. Hagyd hátra legalább egy kis időre eddigi tudásod, és nézz körül a bármi lehet világában. Tudod, csak lélegezz…
Hogyan tovább? Ott vagy frissen, tudatosan, és nem tudod mi legyen. Tudod mit nem akarsz! Nem futsz újabb felesleges köröket. Akkor mi kell hozzá, hogy végre működőn?
Emberként, fel kell nőni hozzá, és ehhez nem tudok más megfelelő utat, mint a tapasztalás, hogy elhidd, hogy működik. Még mindig nem elég konkrét? Mi működik?
Az, hogy ami a te értéked, tudásod, az a világ számára értékes, és bőségre váltható! Hogyan? Neked kell megtalálni az uta(ka)t hozzá. Egy kérdést teszek fel neked. Vezet ma hozzád út(ak), amin keresztül a bőség pénz formájában megérkezik hozzád? Kiépítetted? Legyen az akár nagyon is egyszerű.
Csak egy példa…
Tegyük fel, hogy nagyszerű rajz tehetség vagy, de ennyi, nem kezdtél vele semmit eddig. Jelenleg egy csomó potenciál szunnyad a dologban, lehetne ebből akármi, lehetnél akár egy sikeres, gazdag művész. De erre még nem is gondolsz, eszedbe sem jut, nagyon messze vagy tőle, így ez számodra jelenleg nem elérhető bőségforrás. Egy szunnyadó potenciál, amit nem is látsz.
Egyik nap eszedbe jut a rajzolás, mint lehetőség, mikor az egyik kedvenc, jól sikerült alkotásodat nézegeted, hogy akár el is adhatnád. Vajon mennyit érne? Első dolog, ami szembe jön, a hitrendszer. „Nem ismerek senkit, nincsenek jó rajzaim, egy csomót kellene még fejlődőm”, és így tovább. De állj!!! Elég! Maradj csöndben egy kicsit, és ne képzelj el semmit, kérlek. Rajzolj, alkoss! Egyet, sokat, nem számít. Tedd láthatóvá és elérhetővé. Ha nem teszed, nincs meg az út, és az a tapasztalatom, senki nem fogja megtenni helyetted a lépéseket. Közben újabb hitrendszer-monológokat hallgathatsz a fejedben arról, ez miért hülyeség. De te már képes vagy néha csendben maradni, és érezni a benned lévő örömet, amikor rajzolsz. Érzed a Mestert, amikor örül, hogy kapcsolódsz, és onnan tudod, hogy ott van, mert olyan dolgokat alkotsz, amire te magad is rácsodálkozol. Na, akkor vagy ott teljes egészében, és ezt nehogy lebecsüld! Hajlamosak vagyunk erre később, tudom. Amit akkor átéltél, azt a csodát, egy zavarosabb pillanatodban simán letagadod és megkérdőjelezed. „Ez nem is annyira jó, biztos benne van, amit akkor éreztem, fogja ezt más értékelni?”
Légy bátor, kérlek, és tedd ki a „piacra”, tedd láthatóvá, elérhetővé. Később legyen megvásárolható vagy pénzért nézegethető, akármi. Persze csak ha a bőségre áhítozol. Ja, hogy nem értesz a mai modern számítógépes világhoz, piacra nem fogsz menni, galériákat kellene megkeresned, ahol tuti elutasítanak?
Nem-nem. Maradj csendben és figyelj. Meg fog érkezni a válasz, jön a varázslat, mert ha képes vagy fenntartani a tudatosságot, nem fogja magát elunni a Mester azért, mert újra és újra agyon vered az energiát, ami szolgálna téged. Lassan megszokod, bízol magadban, csiszolod a tudásodat, azt érzed haladsz. Hallgatsz az intuíciódra, és láss csodát, megjön egy felkérés, egy hirdetés, valaki rajzot keres, találkozol egy régi ismerőssel, aki webshopokat csinál, és éppen ráér, sőt, lát benned fantáziát. Érzed, ahogy szolgál téged a világ, a számára lehetséges módon. Neked minden nap igent kell mondanod, bátornak kell lenned, és menned kell vele. Adod magad a dologhoz, és a bőség? Ebben a pillanatban nem számít, nem azért csinálod, élvezed, adod magad. Ragyogsz és alkotsz teljes lényeddel.
Vegyünk egy mély levegőt, mert hát, azt a rohadt életbe……
És még egyet…..
Tudod, töredéke munkát kell beletenni a dologba, mint amit előre gondolsz vagy hiszel, és nem kell senki másnak lenned, mint ami ma már belül vagy. (Max. nem tudsz róla.) Sokszor bővel elég egy IGEN, egy tudatos jelenlét. Ott vagy, elmész egy találkozóra, igent mondasz egy felkérésre, pénzt áldozol rá, megveszel egy szükséges eszközt, amivel könnyíted az alkotómunkádat, hogy példánál maradjunk. Őszintén megnyílsz, beszélsz róla, nem bújsz el, nem takargatod a tudásod. Egyre büszkébben vállalod, aki vagy, és egyre inkább hiszel magadban. Tedd meg! Figyeld, ahogy körülötted a puzzle összeáll, kedves materializáló Mester társam, mert megérkeztél.
Határ a csillagos ég – szokták mondani. Melyik potenciált nyitod, ki melyik felé mész el, rajtad múlik. Melyikben leled örömödet, melyik mennyi áldozattal jár? Mire mondasz igent? Válassz! De vedd észre, hogy szenvedőből átmentél teremtőbe, aki él a szabad választás jogával, és tudja, bármelyiket meg tudja valósítani, a világ által lehetővé tett formában. Mert az hozzá tartozik, hogy ember vagy a Föld nevű bolygón, rendszerek működnek a világban, melyek meghatározzák a valóságod korlátait. De ezek tág korlátok, és egyre tágulnak, szabadon mozoghatsz bennük, ami több mint elég ahhoz, hogy élvezd az életet.
Ha te is így érzel és élsz, gratulálok! Sikereket és kudarcokat kívánok, mert te már tudod, hogy szinte mindegy, melyik jön. A működtetés a lényeg!
Jöhet egy mély lélegzet…
És ezzel a végére értünk a dolognak, legalábbis ami ebbe az írásba bele akart férni. Köszönöm, hogy velem tartottál!
Egy kis extra a végére:
Gondoltam egy merészet, és ha úgy érzed, van igazsága rád nézve annak, amit leírtam, sőt benne vagy a közepében, de még nem lyukadtál ki a másik oldalon, még mindig dolgoznak benned hitrendszerek, amik elengedése frusztrációt okoz, vagy a megélés folyamán fizikailag nem tudod, mit hogyan tegyél, nem veszed észre a megoldásokat, nem tudod használni őket el vagy akadva, beszéljünk!
Remélem, világos számodra, mire számíts tőlem, és miben tudok segítségedre lenni. Egyszerűen egy biztonságos térben ráhangolódunk arra, amiben vagy, és megnézzük, hol dolgozol még magad ellen. Azért, hogy felismerd és elengedhesd, hogy félreállhass a saját utadból. A válaszok benned vannak, a Mester te vagy, talán csak összezavarodsz néha.
Ha tényleg nyitott vagy, tisztán fogjuk látni, hol tartasz és mit csinálsz.
Személy szerint szeretem a személyes találkozásokat, úgyhogy, ha nem riaszt el az utazás, erre is van lehetőség Budapesten vagy Tatabányán. De ha csak az internet segítségével beszélgetnél, ám legyen.
Egy lehetőséget teszek ide, ha élnél vele, itt találod az elérhetőségemet.
