A tiszta tudatosságtól a fizikai teremtésig, a kezdetedtől az felemelkedésedig, az áldozatiságtól a gyógyulásig, a szenvedéstől a mesteri létig, és az értelem keresésétől az végső szabadságig. Ez a 21 kinyilatkoztatás mély megértést nyújt a valóságról és a teremtésről. Ezek a letisztult bölcsesség cseppjei, melyeket évmilliók tapasztalatai során gyűjtöttek össze, és most egy átfogó keretet kínálnak, amely támogatja utadat vissza Önmagadhoz.
Mindegyik időtlen felismerés egy új és egyszerű nézőpontot képvisel, amely feltárja, hogy ki vagy valójában, és mi a kapcsolatod a valóság igazi alapjaival.
Bár ez a 21 felismerés messzire ható és elképesztő mélységű, mégis egyszerűségük és tisztaságuk világítja meg most az utat.
Tóbiás és St. Germain Felemelkedett Mesterek irányítása alatt egy csoportnyi ember világszerte megengedte a Realizációját, miközben a bolygón maradt testben élő Mesterként. Az útjaik során szerzett megtapasztalásaikat 21 bölcsességpontba sűrítették, és felajánlják azoknak, akik ebben az életben úgy döntenek, hogy újraegyesülnek isteni eredetükkel. A „Shaumbra” kifejezés egy esszénus csoporttól származik, akik több mint 2000 évvel ezelőtt gyűltek össze, hogy elvessék a Krisztus-tudatosság magjait a Földön, amelyeket most, az Apokalipszis és az új emberi faj idején lehet learatni. A bölcsesség időtlen. A hatásai pedig az igaz szabadságot jelentik.
Minden ebből ered.
Ez a tudatod szenvedélye: “Létezem. Vagyok, Aki Vagyok. Mindig is léteztem. Nincs kezdetem. Nincs végem. Örökkévaló Vagyok. Különböző formákban létezhetek. Ebben az életben az emberi személyiségemként létezhetek, de amikor ez a részem tovább lép, akkor is Létezem. ” Minden ebből árad ki, a tiszta tudatod állapotából.
Ahhoz, hogy bármilyen teremtés vagy tapasztalás létezhessen, először a tudatnak jelen kell lennie, hogy észlelje és megalkossa. Ha a tudat nincs jelen, hogy megfigyelje és megtapasztalja a teremtését, akkor a teremtés pusztán potenciálként létezik. A tudat nem az anyagból származik, hanem az maga a Forrás. A tudat mindennek a kulcsa. Semmi nem történik, amíg valami észlelésre nem kerül.
Ez az egész a tudatosság játéka. Az arctól, amit a tükörben látsz, a leghalványabb impulzusodig; a legnagyobb fényességtől a legsötétebb brutalitásig; a legmélyebb szeretettől a legridegebb közönyig; az áldozattól a bántalmazóig; a születéstől a halálig – minden, ami teszel, az csupán egy szerep, amit a tudatod játszik el tapasztalás céljából. Bármikor megváltoztathatod ezt a színjátékot, ha úgy döntesz, hogy túllépsz ezen a mostanin, vagy ha egy új tapasztalásra vágysz. Ez a szabad akaratod.
A Föld kifejezetten azért teremtetett, hogy angyali létezők testet ölthessenek egy lelassult valóságban azzal a céllal, hogy felfedezzük és megértsük a kapcsolatot a tudat és az energia között. A tudatod tiszta, az energiád pedig semleges egészen addig, amíg az észlelésed és a tapasztalás iránti vágyad megnyilvánulásba nem hívja. A tudat és az energia közötti kapcsolat megértése a célja a földi létezésnek.
Az energia kommunikáció, nem részecske, nem erő vagy hatalom. A tudatod teremtette meg abból a vágyából fakadóan, hogy megismerje önmagát. Az energia semleges állapotban van, amíg lángra nem lobbantja a tudat tapasztalás iránti vágya. Ez mozgásba lendíti az energiát, aminek dinamikája és kivitelezése mindig pontosan összhangban van azzal, ahogyan a tudat önmagát észleli. Az energia egy állandó kommunikáció, amit a tudat folytat a saját természetéről és állapotáról.
Az összes energia a tiéd, a saját Lelked dala. A tudat mindent csakis a saját energiáján keresztül észlel, pontosan úgy, ahogy te is csak a saját fizikai szemeddel látsz, és soha nem valaki más szemén keresztül. Ezért a valóságodban minden a saját energiád, amit a saját magadról alkotott észlelésed önt a mostani formájába. Még akkor is, amikor egy energiaszerkezet „rajtad kívül” van, mint például a természet vagy a többi ember, akkor is te töltöd meg ezt a formatervet a saját energiáddal, hogy képes legyél azt észlelni. Nem közvetlenül úgy észlelsz másokat, ahogyan vannak, hanem csakis a saját energiádon keresztül. Az energiát nem lehet odaadni vagy elvenni, bár meg tudod teremteni ennek a cserének az illúzióját. Csak rajtad múlik, hogyan észleled, és hogyan fogadod be az energiádat.
Amikor a valóságodban minden a te energiád, többé nem szükséges bármit is kiválogatni, megvédeni vagy elutasítani az életedben. Mesterként megérted, hogy életed minden egyes pillanata a te teremtésed, egy ajándék a Szabad Énedtől az emberi énednek. Ezért teljesen befogadhatod az energiádat abszolút bizalomban és áramlásban, tudva, hogy az tökéletesen szolgál téged. Mások nem tudják ellopni az energiádat, és te sem tudsz energiához jutni magadon kívülről. Az energia korlátozása, irányítása, vagy az energiának való ellenállás helyett a Mester megengedi, hogy az energia szolgálja.
Az energiád semleges egészen addig, amíg magára nem ölti a polaritást, hogy megformáljon és kifejezzen egy valóságot. Arra lett szánva, hogy szabadon áramoljon át a tapasztaláson, de sokszor elakad, megreked a trauma, a bűntudat, a szégyen és egyéb gondok hatására. Ez a beragadt energia aztán manifesztálódhat fájdalomként, betegségként a testben, valamint ismétlődő mintákként, problémákként és kihívásokként az életben. Amikor elengeded a problémákat és megengeded a bölcsességet, az energiád visszatér a természetes áramlásához, elhozva a gyógyulást, a megoldást és a megújulást.
Létezésének időtlen spiráljában a lelked önmaga számtalan megnyilvánulását hozta létre. És mivel az energia mindig megtalálja a feloldását, ez a mély, belső Egység az, ahová az összes élete, aspektusa és tapasztalása elkerülhetetlenül visszatér. Minden – a múlt, a jelen, a jövő – már eleve benned van. Az Egységed szuverén, nem függ másik létezőtől vagy erőtől, sőt nem is olvad bele önmagán kívül semmibe. Az utazásod abban teljesedik be, hogy visszatérsz a saját Egységedbe.
A megvilágosodás önmagad minden részének integrációját jelenti. Az energia mindig a feloldás felé halad, ami azt jelenti, hogy a Realizációd biztosan megtörténik. Nem számít milyen mélyre merül az ember a tapasztalásban, a Lélek dala mindig haza fog téged énekelni. Az ember számára lehetetlen megtervezni és legyártani a Realizációját. Valójában már Realizált vagy, és most csak keresztülmész az élményen, hogyan jutottál el oda, mintha csak visszafelé utaznál az időben.
A Realizáció a Léleknek és annak a belső Mesternek vágyából és ösztönzéséből történik meg, aki az összes életed beteljesedése. A Lélek emberi megnyilvánulásaként az egyetlen feladatod az, hogy érzéki módon átéld az utazást. A célállomás biztos; hogy miként jutsz el oda, az rajtad múlik.
Emberként hajlamosak vagyunk a jövőt a múltra építeni. A holnap a tegnapra fog hasonlítani; a gyerekkori sérülések problémás életet teremtenek; a befejezetlen ügyek karmikus újrakapcsolódásokhoz vezetnek. Ám amikor az ember elengedi a problémákat, elfordul a szenvedéstől, és önmaga szeretetét választja, a jövő teljesen más lesz. Felismered, hogy soha semmi nem volt tévedés; minden csupán egy tapasztalás volt, amit most már átadhatsz a Léleknek, hogy bölcsességgé alakítsa.
A szenvedés soha nem volt az emberi tapasztalás részének szánva. Azonban mégis meggyökerezett az emberi tudatosságban, talán a Földre jövetel és az Én elfelejtése felett érzett eredendő bűntudat miatt. Egyáltalán nincs szükség a szenvedésre, se azért, hogy erényesebbé válj, se azért, hogy vezekelj a bűneidért, se azért, hogy megvilágosodhass. Bármikor dönthetsz úgy, hogy a szenvedéstudatosságot lecseréled örömtudatosságra.
Minden szerep, amit az emberek eljátszanak, a tudat színjátéka, és a te valóságodban minden a te energiád. Ezért egyetlen lény vagy szervezet sem tud neked kárt okozni vagy ellopni az energiádat, hacsak nem ennek a szerepnek az eljátszását választod. Ha azt hiszed, hogy áldozat vagy, akkor ezt a mintát fogod megteremteni az életedben. És minden áldozat egyben mindig bántalmazó is. Amikor elengeded az áldozati tudatosság színjátékát, és teljes felelősséget vállalsz a tapasztalásodért, akkor megszabadítod magad.
A lelked természetes állapota a bőség, jóllét, béke és öröm. Természetellenes dolog hiányban, korlátok között és fájdalomban élni. Engedd meg magadnak, hogy átérzed a természetes létállapotodat, és akkor vissza fogod állítani a könnyedség és egyensúly természetes állapotát.
Bármi is van az életedben, az azért van ott, mert még mindig kinyersz belőle valamit. Még a nem kívánt dolgok is azért vannak ott, mert még mindig szolgálnak téged valamilyen módon. Te vagy a teremtő. Kérdezd meg magadtól, hogy mit ad neked az a probléma, és ha készen állsz továbblépni, engedd el az életedből, és engedd meg, hogy a lényege bölcsességgé váljon.
A tested javarészt az őseid terméke. Az elméd arra lett programozva, hogy mintákat kövessen, eltanuljon hiedelmeket, felfogásokat, félelmeket a családtól, tanítóktól, barátoktól, a hírekből és a tömegtudatból – akár valamilyen kézzelfogható formában, akár nem fizikai formában, mondjuk gondolatokként fejeződnek ki – és sajátjának tekintse azokat. Az emberek hajlamosak a magukénak hinni az összes belülről jövő észlelést és tapasztalást, de használhatod a tudatosságodat annak megkülönböztetésére, hogy mi az, ami valóban a tiéd. Az a tiéd, amit választasz. Csak azt tartsd meg, amit választasz, aztán pedig vegyél egy mély lélegzetet, és minden mást engedj el!
Életed során menekülhetsz a sérelmeid elől, reagálhatsz rájuk, gyötrődhetsz miattuk, járhatsz segítőkhöz, próbálhatod feldolgozni, és számtalan módon próbálhatod meggyógyítani őket. De valódi gyógyulást csak úgy lelhetsz, ha átadod a sérelmeidet a lelkednek, és befogadod a megbocsátását. A léleknek végtelen a türelme, és megvárja, amíg eleged lesz a problémákból, és készen állsz azok elengedésére. Akkor üdvözli azokat, mindet meggyógyítja és tiszta bölcsességgé alakítja.
A fizikai világban a gravitáció egy olyan erő, ami egyben tartja a dolgokat, és ugyanez a funkciója a gondolatok, az érzelmek, a hiedelmek, a tömegtudat, és egyéb más dolgok világában. A kvantumfizikában létezik tágulási gravitáció, amit most még sötét energiának neveznek. Ez lehetővé teszi a fizikai univerzum tágulását, a gondolatok, a hiedelmek, az érzelmek megnyílását. A korlátozott emberi nézőpontban csak a „befelé” gravitációt látjuk és tapasztaljuk, pedig valójában elérhető számunkra a „kiterjedő” gravitáció is, hogy túlléphessünk az anyag és az elme korlátain.
Bár létezhetnek más lények és más civilizációk, amik technológiailag és intellektuálisan is akár fejlettek lehetnek, az emberi alakban élő angyali létezők azok, akik a legmélyebbre merültek, a legtöbbet felejtettek, a legtöbb fájdalmat élték meg, és ennek ellenére továbbra is tanulnak, gyarapodnak és végül emlékeznek. A legsötétebb éjjeleken a fényt kutatjuk. A legmélyebb fájdalmunkban az együttérzést választjuk. És most a bölcsességünk átsugárzik az egész teremtésen és hatást gyakorol az egész kozmoszra. Semelyik másik létező nem viselt el ennyi mindent, és tanult olyan sokat, mint az emberek, akik olyan mély és érzéki dolgokat hoztak létre, mint a művészetek, a költészet, a zene. Ez teszi az embereket a legfejlettebb és a legszentebb lényekké mind közül.
Magatokra vettétek az emberi állapotot, hogy a legmélyebb módokon tapasztaljatok és tanuljatok a tudatról, az energiáról és önmagatok szeretetéről. Embernek lenni soha nem büntetés vagy átok volt. Hanem egy bátor döntés a felfedezésért és a teremtésért. Amikor teljesen megvilágosodsz és felemelkedsz a bolygóról, a történeteid inspirálni és tanítani fognak számtalan sok más létezőt, hiszen élő bizonyítéka vagy annak, hogy minden jól alakul, megoldódik. Ezzel a tudással belelazulhatsz a Realizációdba, és bárhogyan megélheted a bolygón töltött utolsó éveidet, ahogyan csak szeretnéd. Igazából egyetlen lélekkel rendelkező lény sem elveszett, és egyetlen probléma sem marad megoldás nélkül.
